Fehér Holló (BL)

Fehér Holló 15. fejezet

- Szóval ez a helyzet. – nyugtázta le Brent a fiú beszámolóját, az előző esti balhéról. A reggeli kávék ott gőzölögtek az asztalon, de egyikük sem nyúlt hozzá. Ahhoz túlságosan is a gondolataikba merülve meredtek maguk elé.

- Tudjuk már, hogy kik voltak azok? – kérdezte Daniel.

- Még nem. – rázta meg a fejét Brent. – Akit Clarkék behoztak még a Fekete Szobában piheg. Aaron az idegein táncol. Egyelőre nem ment be hozzá senki. Csak ő ordítozik kifelé, de semmi hasznosat. – rántotta meg a vállát.

- Fekete Szoba? – csillantak fel Daniel szemei. – Nem hallottam még a helyről.

- Ha szépen nézel a főnökre, akkor biztos bemehetsz. Nem mintha tiltva lenne, csak nem mindenkinek van hozzá gyomra. – vette fel végre a kávésbögréjét Brent.

- Akkor inkább hagyjuk. – motyogta Daniel az orra alatt. Az előző esti kis afférjuk után nem érezte úgy, hogy akárcsak a szeme elé is akarnak kerülni. Nem. Nem a csók miatt. Azt nem bánta. Sőt... azt lehetne mondani, hogy még élvezte is a főnöke molesztálását. Inkább az újabb meghívás okán volt még mindig mérges. Nehezen tudta túltenni magát a bárban történteken.

- Tudtam, hogy nem vagy elég kitartó. – lépett be az ajtón Conor. Az arcán kárörvendő mosoly terült el, ahogy elkapta az utolsó mondatot.

- Azt se hallottad, hogy miről beszéltünk. – szólt közbe Brent.

- A lényeget pont elkaptam. A kis Fióka nem elég tökös. Inkább ideje korán feladja a dolgot. Nekem ez éppen elég. – vigyorgott tovább.

- Befoghatod Csipkerózsika! – szólt oda neki Daniel, miközben pillantása nem tudta elkerülni Conor pólóban megvillanó karját, és az így szabadon hagyott tetoválást.

- Mi van? – kérdezte Conor szúrós tekintettel, mire Daniel csak megrántotta a vállát.

- Mikor hallgatjátok ki? – kérdezte Brent, utalva az elfogott üldözőjükre.

- Passz. – válaszolta Conor. – Clark azt mondta, hogy valamikor délelőtt. De szerintem nem tud olyat mondani, amit ne tudnánk már. Szerintem a főnök ezért is nem sietteti a dolgot.

Daniel mindeközben csendben figyelte Conor csuklóját, aki viszont nem tudta figyelmen kívül hagyni, hogy mereven őt bámulják, ezért karba tette a kezeit, hogy eltüntesse a mintát. – Barom. – szúrta oda halkan a mozdulat mellé.

Daniel felállt és Brenthez lépette. – Állj fel! – szólt rá a férfire, aki meglepődött ugyan, de végül lassan felállt, Daniel pedig elkezdte húzni felfelé a pulcsiját, hogy lássa a karjait.

- Mi a frászt művelsz? – kérdezte Brent meglepődve, Conor pedig hangosan felröhögött. Daniel nem hagyta abba, miután Brent karjai teljesen tiszták voltak. Inkább elkezdte felrángatni a pulcsiját, felfedve így, az egyáltalán nem várt kockás hasizmait.

-- Hohó! Drágám! Azt hittem, hogy ez csak egy napra szólt! – rángatta vissza a ruháit Brent, miközben megpróbálta elhessegetni Daniel kezeit. – Nem hittem volna, hogy nem múlik el nyom nélkül. – ugratta Brent, miközben a fiú tovább kutatott, amit Conor hangos kuncogása kísért. Egészen egy kattanásig, amire mindannyian szoborrá merevedtek, és csak a fejük a hang irányába fordult. Az ajtóból Logan és Aaron tekintete meredt vissza rájuk. Az előbbi a halántékát masszírozva állt, az utóbbi felvont szemöldökkel, kérdő tekintettel pillantott feléjük.

- Izé... ez csak... - nyögte Brent, de nem várták meg a magyarázatát, hanem egy másik ajtón távoztak is Aaron irodájába.

- Állatkert. – szólt vissza Logan az ajtóból réséből, majd ténylegesen be is csukta azt.