Fehér Holló (BL)

Fehér Holló 21. fejezet

Aaron benyitott az irodájába, ahol Conor, Clark és egy ismerős férfi fogadta. A pasas egy kisebb, de feltörekvő szervezet főnöke volt a város egyik negyedében, ami a Mamba felügyelete alá tartozott, de nem tartoztak közéjük. Ezeknek a kisebb szervezeteknek azért lehetett létjogosultsága a nagyobb szervezetek területein, mert tényleg kevesen voltak, és nem veszélyeztették a nagyobbak üzleteit. Sőt, néha be is segítettek egy-egy munkába vagy szállításba. A Hollóknak is voltak ilyen kis csoportok az ellenőrzésük alatt. A jelenlévő személy és kis csapata például prostikat futtatott és droggal üzleteltek, amit Aaron nem nézett jó szemmel, de nem is tehetett ellenne.

- Főnök! – bólintott Conor, őt Clark követte, majd a férfi is felállt, hogy köszöntse Aaront.

- Minek köszönhetem a látogatását? – ült le Aaron az asztalához.

- Köszönöm, hogy ilyen gyorsan fogadott. – kezdet a férfi. - Nagyra értékelem, hogy időt szakít rám.

- Hagyjuk a mellébeszélést. – szakította félbe Aaron. – Nem szeretek felesleges köröket futni. A lényeget, ha kérhetem. Aztán majd eldöntöm, hogy szakítok-e időt magára vagy sem.

A férfi kissé megilletődve kapott levegő után. – Rendben. – bólintott végül. – Ön is tudja, hogy hol és mivel foglalkozunk. Viszont az elmúlt napokban történtek dolgok. A Mamba emberei megjelentek, és felszólítottak minket, hogy vagy csatlakozunk a csoportjukhoz, vagy el kell hagynunk a környéket. Ha nem tesszük egyiket sem, akkor a városból sem jutunk már ki élve. – számolt be röviden a fickó. – Próbáltuk felvenni a kapcsolatot a főnökükkel, de nem értük el.

- És mit akar tőlem? – kérdezte Aaron.

- Őszintén, magam sem tudom. – vallotta a férfi. – Bárhová is fordulok segítségért, mindenhonnan elhajtanak, ha megemlítem, hogy kikről van szó. A többi, kisebb csoport is hasonló cipőben jár. Sokan csatlakoznak is, mert féltik az életüket, vagy a megélhetésüket.

- Ha arra akar kilyukadni, hogy átköltözteti az egész hóbelevancát az én területemre, akkor ezt máris elfelejtheti. – szögezte le Aaron. – Errefelé mindenki tudja, hogy hogyan állok az olyan üzletekhez, amiket maguk is folytatnak.

- Ezt megértem. – bólintott a férfi. – Megbeszéltük, hogy hajlandóak lennénk felhagyni az drogügyleteinkkel, végső esetben pedig csatlakoznánk a Hollókhoz is. – magyarázta tovább. – Nézze Uram. Nekem és a csoportom felének családja van itt, a megélhetésük vagy éppen az életük forog kockán.

Aaron elgondolkodva meredt ki az ablakon a semmibe. Mennyire lehetett kilátástalan a helyzetük, ha ilyen módszerhez kellett folyamodniuk, hogy megvédjék magukat. Mégis mi a francot művel Bryan, hogy felforgatja az egész jól bevált rendszert, és kényszeríti a gyengébbeket, hogy őt szolgálják. Mindennek ellenére azzal is kockázatot vállal, ha elfogadja az ajánlatot. Ők is éppen egy harcot vívnak, aminek bizonytalan a kimenetele, és alig áll rendelkezésükre információ, mert a helyzet napról-napra változik. Ha rábólintana, akkor nem felelősséget venne a nyakába, hanem rizikót.

- Ha nincsenek elegen, akkor majd kötelezi az embereket azzal, hogy megfenyegeti őket. – ült le Clark, miután a férfi távozott a megbeszélésről. Aaron nem adott választ, csak annyit mondott, hogy jöjjön vissza két nap múlva, addigra kigondol valamit.

- Mit akarsz csinálni velük? – érdeklődött Conor.

- Fogalmam sincs. – sóhajtott Aaron. – A legkevésbé szeretném azt, hogy a jelen helyzetben még őket is figyelemmel kelljen kísérni.

- Nekünk is van elég problémánk. – bólintott Clark. – Mindenesetre, nem lenne baj kideríteni, hogy kik és mennyien csatlakoznak hozzájuk kényszerből.