Fehér Holló (BL)

Fehér Holló 17. fejezet

Daniel a szobájában készülődött, miközben próbált nem visszagondolni, hogy mi történt pár órával azelőtt. Ahhoz, hogy minden jól süljön el, nem fűzheti egy csepp érzelem sem senkihez. Főleg nem Aaronhoz. Nem fog tudni kihasználni és irányítani egy olyan embert, akihez egy kicsit is kötődik... bár, ha jobban belegondolt, ha ő tárgyilagos tudna maradni, de közben eltudná csábítani a főnökét...

Esélytelennek látta a dolgot.

Mármint nem azt a részét, hogy ő meg Aaron, mert igenis esélyesnek látta, hogy végül egy ágyban kötnének ki, főleg azok után, hogy milyen kíváncsi tekintet fürkészte végig akkor. Megmert volna esküdni rá, hogy még a szíve is kihagyott egy pillanatra, ahogy megpillantotta azokat a szikrázó fekete pupillákat, amik az arcát tanulmányozták, majd az ajkaira siklottak és az állát tartó kéz kissé megremeg...

- Nem – nem - nem-nem! – mantrázta magának fennhangon, hogy megerősítse az elhatározását.

- Mi ellen tiltakozol ennyire? – lépett be Conor az ajtón, ami azt illeti kopogás nélkül, teljesen váratlanul.

- Hát te? – esett szét Daniel egy pillanatra.

- Kösz jól, de nem is én nyírtam ki egy fickót ma, mert pánikrohamot kaptam. Beszéljünk inkább rólad! – fejtette ki Conor, a lehető leggúnyosabb hangnemben, amit csak produkálni tudott. Kijöttek egymással, de mindig ott volt kettejük között az az apró szikra, ami bármelyik percben bombát tudott volna robbantani.

- Szakíthatok rád is egy másodpercet az életemből, ha szeretnéd. – ajánlotta Daniel a lehető leggúnyosabb vigyorral, amit csak mutatni tudott.

- Nem élek vele. – utasította vissza Conor. – Jöttem, hogy összeszedjelek.

- Miért? Úgy nézek ki, mint aki darabjaira hullott? – nézett bele a tükörbe, de semmi kivetnivalót nem talált a fekete szerelésben, ami még mindig királyul állt rajta.

- Pályát tévesztettél! – állapította meg Conor, miközben nézte a másikat, ahogy a tükör előtt billegeti magát.

- Pofán basszalak? – kérdezte Daniel felhúzott szemöldökkel.

- Á, most nem kívánom! – legyintett Conor. – Mehetünk, vagy visszük a tükröt is? – kérdezte, majd azzal a lendülettel kifordult az ajtón.

- Barom! – szólt utána Daniel, majd felvette a maszkot meg a fegyverét, és követte Conort.

Menet közben a helyére illesztette a fülest is, a maszkot pedig az egyik zsebébe gyűrte. A fegyverét már előzőleg ellenőrizte és elrakott még négy tárat. Harry beszámolójából úgy gondolta, hogy bőven marad lőszer.

- Te velünk jössz! – szólt ki Darell az egyik fekete jármű ablakán. Daniel beszállt hátra, Conor pedig Darell mellé, előre.

- A többiek? – kérdezte Daniel, amikor minden további nélkül el is indultak.

- Mennyire király lenne már, ha öt-hat kocsi hagyná el a Fészket egyszerre. Tuti nem szaladnának a megfigyelők jelenteni. – válaszolt Conor.

- Innen csak mi megyünk. – magyarázta Darell. – A főnök és Logan már elmentek, és a többiek is máshonnan indulnak.

- De még nincs is tizenegy... - pillantott az órájára Daniel.

- Azt ne mondd, hogy csak időre tudsz lőni!? Ha éjfélt üt, akkor elsül magától, vagy mi a franc? – fordult hátra Conor.

- Segítesz kipróbálni? – kérdezett vissza Daniel, miközben fogat villantva vigyorgott.

- Inkább arról beszéljünk, hogy mindenki tisztában van-e a dolgával!? – szólt közbe Darell, pedig valahol mulattatta a kis párbeszéd.