Fehér Holló (BL)

Fehér Holló 6. fejezet

- Helló! – állt Darell az ajtóban, széles mosollyal az arcán, és barátságosan nyújtotta a kezét Daniel felé. – Szóval újra találkozunk?

- Szia! – fogadta el kezet. Arca kissé nyúzottnak látszott a félhomályban.

- Aludni akartál? – kérdezett is rá Darell azonnal.

- Nem igazán, csak gondolkodtam. – válaszolta Daniel. Esélye sem volt elaludni, mert alig negyedóra telt el Logan távozása és Darell érkezése között.

- Remek! Az alvással ráérsz később is. Menjünk! – intett neki Darell, majd elindultak a folyosón arrafelé, amerről Logannel jöttek.

- Hová megyünk? - kérdezte Daniel, megállva a lépcső tetején, ahol a folyosó másik felét nézte.

- Az a nyugati szárny. A főnöké. Ha nem akarsz pár rossz pontot szerezni, akkor messzire kerüld el. – tájékoztatta Darell, miközben felfelé mutatott, a falon lévő kamerára. – Egyébként, csak gondoltam éhes vagy. – vonta meg a vállát, miközben már lépcsőzött lefelé. – Én eléggé, ugyanis az ebéd kimaradt. Pótolnom kell.

Daniel nem mondott semmit, bár ő is éhes volt már, ezért minden további nélkül követte az idegenvezetőjét. A lépcsőforduló után, szinte bántotta a szemét az erős fény, ami a lenti folyosóról szűrődött felfelé. Még pár lépés után pedig három alak sétált el a lépcső aljánál. Egy pillanat volt csupán, de ő minden apró részletet megjegyzett.

Az egyikük Logan volt, hozzá már volt szerencséje. Többször is, mint kellett volna. A másik fickóval délután találkozott, amikor valakit kirángatott az egyik autó csomagtartójából. De a harmadik személy ismeretlen volt számára. Fekete haja összefogva lengedezett a fején, és irigylésre méltóan csillogott. Testtartása egyenes volt és talán kicsit merev is, mégis a mozdulataiból valamiféle finomság áradt, arcán pedig barátságos mosoly játszott. Már majdnem el is tűntek a szeme elől, amikor az idegen kissé felé fordul, miközben valamiről beszélt. Danielt takarta ugyan a félhomály, de ő tisztán látta, azokat a fekete szemeket izzani, amikor egy apró vércseppet törölt le az arcáról. Azután eltűnt.

- Na, mi az? Nem vagy éhes? – szólt vissza neki Darell, mert észrevette, hogy a fiú lecövekelt a lépcsőn.

- De. – válaszolta Daniel, így pár perc múlva egy kisebb ebédlőben találta magát.

- Itt szoktunk kajálni. – kezdte el magyarázni Darell. – Naponta egyszer van főtt kaja, általában délben. Délelőtt kivételével bármikor használhatod a konyhát, de úgy kell itt hagynod, hogy minden patyolat tiszta. A nagytesó mindent lát. – mutatott fel itt is a falra szerelt kamerára. – Bár nem sok időnk van itt séfet játszani. Meg van itt egy kávégép, amit térítésmentesen használhatsz. – mutatott egy kávéfőző felé.

- Értem. – nyugtázta a fiú.

Darell a hűtőhöz sétált, majd kivett egy fagyasztott pizzát a fagyóból, meg egy másik dobozt a hűtőből. – Választhatsz, hogy melyiket kéred. Fogalmam sincs, hogy mi volt az ebéd, de egyébként jó szokott lenni. Viszont most rád nem főztek, de nagyvonalúan felajánlom neked. – vigyorgott Daniel.

- Jó lesz az is. – mutatott a pizzára, mire a férfi kiszedte a dobozból és bevágta a sütőbe. Mozdulatai olyan rutinosak voltak, hogy Daniel biztos volt benne, hogy ezt a mozdulatsort minden második nap eljátssza. Jobbik esetben nem mindig pizzával. Nem sokára pedig már evés közben beszélgettek.

- Miért döntöttél úgy, hogy csatlakozol? – kérdezte Darell majszolás közben.

- A bosszú miatt. – felelte Daniel egyszerűen.