Fehér Holló (BL)

Fehér Holló 25. fejezet

Daniel számára fájdalmasan rövid volt az éjszaka. Amikor reggel nyitogatta a szemeit, úgy érezte, hogy csak pár órát sikerült aludnia, de az órára pillantva rájött, hogy már dél is elmúlt. Lassan felült, és a sajgó sebéhez nyúlt. Meglepetésére frissen volt kötözve. Természetesen már egyedül volt a szobában, amit egy hangos szusszanással nyugtázott és visszadőlt az ágyra. Oldalra nyúlt a telefonjáért, hogy megnézze történt-e valami fontos, amiről lemaradt. Egyetlen üzenet várta Conortól, amiben az állt, hogy ha felkelt, akkor üzenjen. Fogalma sem volt, hogy mit akar az a kis szaros, de azért visszaírt neki, hogy még életben van.

Ezek után a vizes palackért nyúlt, és jóízűen meghúzta azt. Végül egy fájdalomcsillapítót is leküldött, hogy ne erősödjön a fájdalom. Biztos, hogy nem volt jótékony hatással rá az előző esti kis hancúr, de még mindig beleborzongott annak az emlékébe, hogy milyen gyönyört élt akkor. Kész volt kockáztatni a frissen vart sebét is, csak azért, hogy megkapja a férfit, ha már alkalma nyílt rá, mert nem tudhatta, hogy lesz-e még következő alkalom. A lélegzete is elakadt, amikor visszagondolt arra tökéletes testre, ami magáévá tette, és amit magába fogadott. Még ha az is volt az első és egyben utolsó alkalma is, hogy érezhette, ő minden percet megélt belőle. A pulzusa is megugrott, már csak az emlékek felidézésétől, de mielőtt még kiélvezhette volna, kopogtak ajtón.

- Gyere! – szólt ki Daniel, de meglepetésére nem az üzenet küldője lépett be az ajtón.

- Mondanám, hogy hasadra süt a nap, de jelenleg esik a hó. – sétált be Logan a szobába.

- Neked való idő. Csinálhatsz hó angyalkát. – válaszolt Daniel, még mindig fekve.

- Téged szeretnélek már angyalként látni. – ült le a váratlan vendég az asztalhoz.

- Majdnem sikerült. – vigyorgott Daniel.

- Inkább azt mondd, hogy kell-e valami! – forgatta meg a szemeit Logan.

- Libamájpástétomot kérek szarvasgombával, és édesburgonya pürével. Desszertnek pedig jöhet egy kis szuflé, Amedei csokival leöntve. – sorolta Daniel.

- Ez nem a halálsor. – sóhajtott bosszúsan Logan.

- Pedig elég sűrűn érzem maga ott, mióta itt vagyok. – nevetett fel a fiú.

- Ezt csak magadnak köszönheted. – csóválta meg a fejét Logan. – Ha nem csinálnál hülyeségeket, akkor talán épp bőrrel megúsznánk ezt az egészet.

- Történt valami? – tudakolta Daniel.

- Semmi említésre méltó. Délelőtt még volt egy megbeszélés, és egyöntetűen arra jutottunk, hogy most már kivárjuk a Nagygyűlést, ahol Aaron tud beszélni Geralddal. – foglalta össze röviden a férfi.

- Valahogy elő kell kerítenünk az öreget, mert nekem is dolgom van vele. – bólintott Daniel.

- Mi történt tegnap? – kérdezte Logan.

- Azt hittem, hogy az információ itt simábban áramlik, mint a Golf- áramlat.. – húzta fel a szemöldökét Daniel.

- Bryabre céloztam. – pontosított Logan.

- Nem történt semmi. – vonta meg a vállát Daniel idegesen. Még mindig magát hibáztatta, hogy a fegyvere helyett a szája járt, és nem lőtte le azon nyomban.

- Miért nem lőtted le azonnal? – világított rá Logan is.

- Ne kezdd el te is. – csattant fel Daniel, majd a fájdalomtól sziszegve felült az ágyon. – Nem tudom... csak ki akartam élvezni a helyzetet.