Fehér Holló (BL)

Utószó

Az az igazság, hogy kezdek kifogyni az ötletekből, hogy mit is írhatnék az utószóba...

Természetesen azt biztosan, hogy ismét köszönöm Nektek, hogy végig, kitartóan követtétek a friss részeket, és azoknak is akik később találnak rá. Köszönöm a sok-sok hozzászólást, ezekért nem győzök elég hálás lenni, hiszen ezekből tudom, hogy talán jó úton haladok afelé, hogy egyszer megírjam azt a könyvet, amire azt mondhatom, hogy jól sikerült.

Köszönöm a türelmeteket is, hogy képesek vagytok hónapokat várni egy könyvre! Sajnos... vagy nem sajnos, ez így is marad, mert továbbra is csak akkor jövök, ha készen állok egy új történetet elmesélni az elejétől a végéig.

Ha csak pár olvasóm is, de úgy érzi, hogy kellemes perceket töltött el a Hollók megismerése közben, akkor nekem már megérte megírnom a történetüket.

Fogalmam sincs, hogy érződik-e változás az írásaimon, így csak remélem, hogy nem hiába olvasok rengeteget, és nem feleslegesen járok utána dolgoknak. Még mindig csak azt tudom, hogy igyekszem fejlődni, ezzel meghálálva, hogy itt vagytok!

Tervek? Vannak! De azokhoz össze kell szednem a gondolataimat, ami addig nem megy, amíg el nem engedem ezt a történetet. De később beszámolok róluk, ha érdekel valakit..

Köszi még egyszer! Tényleg!

Találkozunk legközelebb!?