Fehér Holló (BL)

Fehér Holló 8. fejezet

Késő délután végül az utolsó autó is begurult a gyárépület kapuján. Egy Holló vezetett, az utasai pedig Logan, és még két másik férfi volt, akiket Daniel már ismert, mert a házban összefutottak párszor. Valamint a Főnöke. Csak Darell elmondásából tudta, hogy ki érkezik és mikor, illetve néha a fülesébe szólalt meg egy hang, aki közölt pár infót, ugyanis mindenkin, kivétel nélkül egyenruha volt, maszkkal együtt. Kiszálltak, majd a fekete autó ugyan olyan lustán távozott, mint ahogy jött, az érkezők pedig eltűntek egy ajtó mögött.

Daniel, ezt egy magasabb pontról, az épület sarkából nézte végig. Már két órája ültek ott Darellel és vártak. Nem sokat beszélgettek, csak ha ő kérdezett vagy a férfi magyarázott el valamit. A kinti szürkeséget lassan felváltotta a sötétség, ahogy a napot végleg elnyelte a horizont. Az épületben volt ugyan valamicske fény, de csak annyi, mint általában.

- Tiszta. - hangzott el időnként ez az egy szó, és a hallatán mindenki vett egy mélyebb levegőt. A feszültség tapintható volt, a levegő szinte állt az épületen belül. Mindenki a helyén volt, és várt.

- Mennyi idő még? – kérdezte Daniel, aki a falnak dőlve ült, és az épület falait pásztázta a tekintetével. Jobb dolga nem akadt éppen.

- Megkönnyebbülnél, ha azt mondanám, hogy az sem biztos, hogy lesz belőle valami? – motyogta Darell, aki egy távcsővel a kezében figyelte azt az oldalt, ami rájuk volt bízva. Épp csak kidugta a fejét az ablakon, végigmérte a terepet, majd le is bukott vissza. – Tiszta. – szólt bele a fülesbe.

- Vettem. – recsegett vissza egy ismeretlen hang. Daniel nem tudta, hogy ki a tulajdonosa. Nem sok emberrel beszélt, de ez a hang, a körülményeket tekintve, teljesen nyugodt és dallamos volt... Sőt! Olyan hatást keltett, mintha mosolyogva beszélt volna.

Daniel arcára egy vigyor ült ki. - Már teljesen átszellemültem, szóval nem tudom, hogy mi lenne jobb.

- Egy autó kanyarodott be a leágazásnál. – recsegett egy másik hang. Az egyik őrszem volt, azok közül, akik a környéket figyelték. Mindenkiben bennrekedt a levegő és megfeszülve várt. A változás azonnal érezhető volt a gyárépület poros, dohos levegőjében.

- Ha tényleg azt hiszitek, hogy autóval furikáztatják ide magukat a szemünk láttára, akkor mindenkit kirúgok! – nevetett bele az idegen hang a fülesbe. Daniel elmosolyodott.

- Honnan tudod? – szólt bele egy újabb hang. Ezt Daniel felismerte. A Clark nevezetű személy volt az. - Lehet, hogy meggondolták magukat és tárgyalni jönnek.

- Ki vagy rúgva! – szólt bele a vidám hang ismét.

- Csak egy pizza futár! Téves. – szólalt meg az őrszem újfent.

- Conor! Ki vagy rúgva! – hangzott el a mondat ismét, mire Darell felnevetett és bekapcsolta a mikrofonját.

- Dehogy téves! – röhögött bele. – Van valakinél apró? Nálam csak nagy címlet van, azt nem szeretik a futárok. – Daniel Darellre tekintett, és nagyon nehezen tudta visszafogni magát, hogy ne nevessen.

- Mr. Ínyenc! Ki van rúgva! – recsegett a füles, hogy átadja a mély hang tulajdonosának komolytalan üzenetét.

- Főnök, ha így folytatod tovább, mire ideérnek, egyedül maradsz. – szólalt meg egy újabb ismerős hang, ami elárulta neki a lényeget. A módfelett vidám hang tulajdonosa Aaron volt. A Főnöke. Sosem hallotta őt beszélni, mert sosem találkozott vele szemtől szembe. Látni is csak párszor látta az elmúlt hónap alatt, messziről. Persze, ha akarta volna meg tudta volna lesni, de ezt az apró kis titokzatosságot elég izgalmasnak vélte ahhoz, hogy várakozzon. Összesen egyszer látta úgy, hogy meg tudja jegyezni az arcát, akkor, ott a lépcsőnél. Egy pillanat volt, de Daniel megjegyzett minden kis részletet, a feketén is szikrázó szemeiről, a látszólag is selymes hajáról, az éles állvonaláról, a kis anyajegyről az ajka alatt. De a hangja eddig nem volt meg, és ez most olyan volt, mint egy kis jutalom a kitartásáért cserébe. Kicsit recsegett, és a füles is torzított, de az a mély, vidáman dallamos hang, ahhoz az emberhez tartozott, aki képes lesz Daniel tervében, a főszerepet játszani.