Fehér Holló (BL)

Fehér Holló 19. fejezet

- Minek tudhatom be ezt a nagy megtiszteltetést, hogy a Főnök vár rám a wc-ben? – kérdezte Daniel, amikor megpillantotta Aaront. A rendes lámpafényben a férfi vonásai kicsit gondterheltnek tűntek, de ez az éles kontúr a mosolya mellett elég megnyerőre sikeredett.

- Extra szolgáltatás? – vonta meg a vállát Aaron.

- Ez is a kártya mellé jár? – érdeklődött Daniel.

- Milyen kártya? – kérdezte értetlenül Aaron.

- Mindegy... - sóhajtott Daniel. – Szóval? Mit keresel itt?

- Az én nevem áll a tulajdoni lapon. Ha akarok, akkor a csilláron lógva is várakozhatok. – kuncogott Aaron.

- Mennyit ittál ma? – kérdezte gyanúsan Daniel, miközben kezet mosott.

- Nem eleget, az biztos. – válaszolt a férfi. –Reméltem, hogy megiszol velem egy italt.

- Délelőtt, még egy tetves szellemnek sem voltam elég jó ahhoz, hogy legalább megijedj tőlem, most meg inni hívsz? – vonta fel a szemöldökeit Daniel. – Mi ez a hatalmas változás? – dőlt a mosdónak ő is, majd keresztbe tett karokkal várta a választ.

- Bocsánatkérés? – vetette fel az egyik lehetséges választ Aaron, miközben villantott egy elegáns mosolyt is.

Daniel akaratlanul is elmosolyodott, de nem tudott nemet mondani. Kíváncsi volt, hogy mit tartogathat egy kis iszogatás a főnökkel. – Legyen. – bólintott rá, majd Aaron mellé sétált, és a füléhez hajolt, úgy suttogott. – De vigyázz, nehogy ne emlékezz majd arra, hogy mi történt az éjjel. – kuncogott, és az ajtó felé vette az irányt.

Aaron szája sarka is mosolyra húzódott. Valamiért sokkal könnyebbnek érezte a kommunikációt Daniellel, mint Cralyval. Sőt. Valamiért fesztelenebbül is érezte magát a fiú társaságában.

- Hol hagytad az asszonyt? – kérdezett rá Daniel, amikor már a pultnál ültek a kikért italok mellett. Aaron majdnem félrenyelte a kortyot, amit épp leküldeni szeretett volna, nem pedig viszont látni.

- Carly. Ő nem... - fontolta meg a válaszát Aaron.

- Nyugi. Nekem aztán végképp nem tartozol magyarázattal. – legyintett Daniel. Annyira mélyrehatóan nem is volt kíváncsi a kapcsolatukra. Amit látott a nőből, az neki éppen elég volt. Nem volt féltékeny rá, ő is nézett ki olyan jól, csak férfi kiadásban. Inkább egy kis irigység tört fel benne, ha rájuk gondolt. Az a nő minden következmény nélkül állhatott Aaron mellett, míg neki inkább távol kellett volna magát tartania tőle. Ami, valljuk be, egyre nehezebben ment a számára.

- És neked? – kérdezte Aaron. – Hová tűnt a mai partnered?

- Nem tudom. – nézett körbe Daniel futólag a tömegen. – Jót beszélgettünk, de nem az esetem.

- Miért? Milyen az eseted? – tudakolta finoman Aaron.

- Most komolyan pasikról akarsz beszélgetni velem? – nevetett fel Daniel.

- Engem nem feszélyez a dolog, és gondolom, hogy a nők nem igazán hoznak lázba téged. – emelte a poharát Aaron, majd bele is kortyolt.

- Nem is tudom... - gondolkodott el Daniel, mert ami azt illeti, sosem vette számba a szempontokat, hogy mit talál érdekesnek egy pasiban. – Szeretem a határozott jellemet. – mondta végül. – A férfias pasik érdekelnek.

- Mármint a kigyúrt pasik? – kérdezett rá Aaron.

- Nem! – kacagott Daniel. – A férfias jegyekre gondoltam. Legyen magas, erős, és határozott. – sorolta tovább. – Emellett legyen őszinte, nem csak velem, hanem magával szemben is. Nem szégyen, ha az embernek van gyengesége. Számomra attól csak még vonzóbb valaki.