Fehér Holló (BL)

Fehér Holló 18. fejezet

- Jó reggelt Főnök! – köszönt Clark jókedvűen az éppen belépő Aaronnak.

- Reggelt. – motyogta vissza Aaron, majd levetette magát a székébe, és mint akiből kiszállt a lélek, a plafonra meredt.

- A jelentések szerint nem volt semmi gond az éjjel. Akkor mi ez a sápadt arc? – tudakolta Clark a főnökétől.

- Olyan értelemben nem is. –jegyezte meg Aaron, inkább csak magának, de Clark számára is jól érthetően. – Találtál valami érdemlegeset?

- Mindent leírtam neked, és átküldtem. – válaszolt Clark.

- El kell olvasnom? – kérdezte Aaron.

- A legfontosabbat elmondtam az este, ha nem akarod, akkor nem szükséges. – mosolygott Clark.

- Remek! A nap első jó híre! – nyöszörögte, majd az odakészített kávé után nyúlt és belekortyolt. – Ez közelebb áll a kinti hőmérséklethez, mint amivel eredetileg isszák... - fintorodott el.

- Bocs, de már lassan két órája odakészítettem. Nem szoktál ennyit aludni.

- Hát, nem is aludtam. – motyogta Aaron, és egy húzóra megitta a kihűlt kávét. – Bryanen járt az eszem. Próbálom a helyébe képzelni magam, de nem jutok semmire. Nem értem, hogy miért csak kóstolgat, de egy rendes ütést már nem tud bevinni.

- Én is gondolkodtam már ezen, és több opció is létezik. – mondta Clark.

- Akkor halljuk! – ült fel rendesen a székben Aaron, és igyekezett figyelni.

- Az első az, hogy Gerald megtiltotta neki. – kezdett bele, mire Aaron bólintott egyet. – A másik az, hogy Gerald csak ennyire adott engedélyt neki. Amolyan szárnypróbálgatás. – vonta meg a vállát Clark, Aaron pedig ismét bólintott. – A harmadik lehetőség, hogy Gerald nem is tud róla, hogy mit csinál az az ostoba kölyök.

- És mi van akkor, ha van még egy? – kérdezte Aaron. – Mi van akkor, ha Gerald nem bízik meg benne? Mi van akkor, ha nem csak szárnypróbálgatásról van szó, vagy valami gyerekes manipulációról. Mi van akkor, ha Bryan bizonyításképpen cselekszik így.

Clark elgondolkodott egy kissé, majd bólintott egyet. – Feltételezhetjük, hogy Bryan félti a pozícióját, de ez csak még több kérdést vet fel, és talán ez a legbonyolultabb mindegyik opció közül.

- Mint például az, hogy miért alakult így, és vajon kitől tart annyira Bryan, hogy be akarja biztosítani magát, a mi legyőzésünkkel.

- A két legfontosabb kérdés. – bólintott Clark is. – Szóval ezen gondolkodtál egész éjjel?

Aaeon sóhajtott egy nagyot, majd lehunyta a szemeit, és előkúszott ismét az a kép, amit egész éjjel próbált távol tartani magától, de annyira az emlékeibe égett, hogy esélytelen volt gyökerestől kitépni. Egy kép, egy barna szempárról, egy meleg érintésről, a testen átfutó remegésről, és egy halk sóhajról. Danielről. – Hát... nem csak ezen...

- Jó reggelt Édes! – rontott be az ajtón valaki, a lehető legrosszabb időzítéssel.

- Carly! – bólintott Aaron, miközben gondolatban ezerféleképpen büntette meg a nőt, ezért a tehetségéért.

- Jó reggelt Kisasszony. – köszönt Clark udvariasan, majd távozni készült, de Aaron rászólt.

- Maradj csak, nekünk még van egy kis megbeszélnivalónk. – ültette vissza a tekintetével a székre, aztán Carly felé fordult. – Miért jöttél?

- Azért, mert újabban, ha én nem kereslek, akkor te sosem. – mondta a nő panaszos hangon, a vörösre rúzsozott szájával, ami megannyi feltöltés után is, olyan szabálytalan és vékony volt, hogy már csak a plasztika jöhetett szóba.