Fehér Holló (BL)

Fehér Holló 14. fejezet

- Elárulnád, hogy ez most mire jó? – érdeklődött Logan, kissé aggódó hangon a főnökétől, miközben nem akaródzott közelebb menni és részt venni a megfigyelésben.

- Periódusos táblázat. – magyarázta Aaron röviden és tömören, majd leült az egyik bárszékre, egy félreeső asztal mellett, ahonnan remek kilátás nyílt az egész kócerájra.

- Oké! – nyugodott bele Logan az elkerülhetetlenbe, de csakis azért, mert a főnökéről volt szó. – Akkor legalább nyugtass meg, hogy nem valami perverz éned akar a felszínre törni éppen, ami miatt át kell értékelnem a rólad alkotott képemet. – sóhajtotta beletörődően, majd pár lépéssel Aaron mellett termett és végül csak helyet foglalt.

- Ha engem választottál példaképnek, akkor gondold át ezt a fogalmat. – vigyorodott el Aaron. – Vagy legalább az értékrended. – tette még hozzá, majd vissza is fordult a pult felé, ahol a célszemélyek elmélyülten „beszélgettek". Néha azért hang is jött ki a torkukon...

- Még mindig nem értem, hogy mit keresünk itt, és kezdek éhes lenni. – motyogta Logan, aki próbált mindent figyelmen kívül hagyni, ami a helyszínen történik.

- Megfigyelést végzünk. – jelentette ki Aaron. – Miért nem ettél te is? – kérdezte, de csak azért, hogy fenntartsa az érdektelenség álarcát. Merthogy legbelül igenis izgatta az ügy, ami nem éppen a beosztottjának az étkezési szokása volt.

- Ha nem tűnt volna fel, akkor végig mögötted álltam, hogy biztosítsam a helyet. A kulináris élvezetek nem tartoznak a munkakörömhöz. De, ha ragaszkodsz hozzá, legközelebb közétek ülök én is. De szép is lenne... - forgatta meg a szemeit Logan, majd a telefonjába temette magát, hogy inkább kizárja a külvilágot.

- Rendelek neked egy pizzát, ha hazaértünk. – zárta le a témát Aaron is, és megpróbálta úgy nézni a dolgokat, amik a szeme előtt játszódtak le éppen, mintha csak egy külső szemlélődő lenne, mindenféle hátsó szándék nélkül.

Pedig, közben próbált rájönni valamire. Mégpedig arra, hogy azon az ominózus bulin, amikor meglátta Danielt egy másik férfival, mi volt az, ami egy egész láncreakciót indított el a fejében. Eddig is látott melegeket. Sőt, még meleg pornót is. Látott embereket intim helyzetekben. Ha jobban belegondolt, akkor mindent látott már, amit csak lehetett... De! Mi volt az? Mi változott meg akkor, abban a pillanatban?

Aaron úgy gondolta, ha teremt egy hasonló szituációt, és jobban megfigyeli az érzéseket, amiket talán ismét kivált majd belőle, akkor közelebb kerül a megoldáshoz. Kicsinyes játék, de egyszerű és gyors megoldás. Nem ok nélkül hívta el magával Danielt, csak épp nem pont olyan szerepet szánt neki, mint amire a fiú számított.

Szinte már tanulmányozta a párost, akik elég közel ültek egymáshoz ahhoz, hogy erőlködés nélkül meg tudják érinteni egymást. Eléggé ahhoz, hogy finom érintéseket lopjanak a másiktól. Apró kis mozdulatok voltak ezek, mégis sugárzott belőlük a szabadság, és a felszabadultság érzése.

Aaronnak azért ez tűnt fel először, mert ő általában tartózkodó volt nőkkel. Mindezt az apjától tanulta el önkéntelenül, mivel ő is mindig így viselkedett az anyjával. Volt valami, ami mindig visszatartotta az apját, hogy fontosnak láttassa mások előtt a nőt, akit szeretett. Ez nem más volt, mint a félelem. Az apja rettegett, hogy ha egy egész világ megsejti azt a határtalan szerelmet és ragaszkodást, amit a felesége iránt érzett, akkor első számú célpont válik majd belőle. Úgy gondolta, ha rideg vele, és közömbösen viselkedik, mintha csak egy nem kívánt kolonc lenne a nyakán, amit megtűr maga mellett, akkor kevésbé lesz céltábla az ellenség számára. Ettől függetlenül Aaron tudta, hogy szerették egymást, mert voltak olyan ritka pillanatok otthon, a négy fal között, amikor nem kellett ezt a szerepet játszaniuk.