To Bleed <Jikook> [{BEFEJEZETT}]

/3.fejezett/* Mese,mese esti mese*

Kopogást halottunk az ajtón. Majd kinyílt az adott tárgy. Mind az öten ott áltak az ajtóban és minket figyeltek.

- Bejöhetünk?- Suttogta Namjoon.

- Persze.- Mondtam nekik. Elég fura volt a hangom.

- Gyertek.- Terelte be Jin a többi fiút is. Leültek az ágy szélére.

- Minden okés Jimin?- Kérdezte Taeyunng.

- Köszi igen,de most komolyan egy hónapig komában voltam?- Kérdeztem magam elé nézve. Nem bírtam felfogni a történteket. Azt hittem ,csak pár óráig leszek a pokolban, de sosem gondoltam volna,hogy 1 hónapig aludni fogok.

- Jah tényleg a pokol. Köszi,hogy említetted.- Megfogta Jungkook a kezem és összekulcsolta ujjainkat .

- Járt a pokolban?- Kérdezte Hoseok.

- Aha jártam. - Kitámasztottam magam az egyik kezzemmel,mert iszonyatosan szédülni kezdtem. Hatalmasat korgott a gyomrom. Amúgy csoda,hogy még élek!

- Tényleg neked kell normális kaja is.- Jungkooknak eszébe jutott.

- Igen most jól jönne,mert azt érzem,hogy mindjárt éhen pusztulók.- Megfogtam a hasamat. Rendesen éreztem a bordám és a csontjaimat.

- Elmennyek a boltba?- Ajánlotta fel Namjoon.

- Azt iszonyatosan megköszönném Rm!- Hálás tekintettel nézet rá Jk.

- Már indulok is.- Ált fel az agyról és eltünt hirtelen. Szomorúan éreztem magam. Nagyon. Csak baj vagyok nekik. Jungkook mérges lett. Befejeztem a gondolkodást.

- Nem vagy baj fogd már fel. - Magyarázta nekem. Még szarabbul éreztem magam.

- Okés felfogtam.- Suttogtam. Legbelül még felbukkant egyszer kétszer a depressziós énem.

- Jól vagy Jimin?- Kérdezte Jin.

- Jól köszönöm. Te?- Kérdeztem vissza. Szeretek visszonozni minden tettet bármi is az.

- Én mindig jól vagyok te ! Most nem én vagyok a lényeg.- Cseszett le Jin.

- O.. okés.- Inkább úgy voltam vele,hogy nem mondok semmit. Nem akarom,hogy megint lecseszen Jungkook. Tudom,hogy azt hiszik,hogy önsajnáltatásból mondom ezeket, pedig csak kicsúszik a számból. Rám nézett szuros szemekkel a gazdám. Fenyegetően mutogatott a mutató ujjával jelezve,hogy ezt meg ne halja még 1×. Azt hiszem sosem fogom megszokni ezt.

- Amúgy ameddig komában voltam tudtál a fejembe turkálni?- Kérdeztem tőle. Mosolygott mondandómon a többiek pedig ,csak hallgattak.

- Nem tudtam.- Sóhajtott. Már is megérkezett Rm egy nagy zacskó kajával megint.

- Jaj Rm nem kelett volna megint ennyi! Ez nagyon sok. - Néztem hálásan a szemébe. Egyből mosolyogni kezdett,majd megszólalt.

- Semmiség.- Ide sétált és átkarolta a vállam. Kibontottam a zacskót és táplálkozni kezdtem. Nagyon gondolkodtam,hogy melyikkel kezdjem. Eléggé sok volt a választék. Csípsztől kezdve a csokiig. Minden amit eltudtok képzelni.

- Most komolyan azon gondolkodsz,hogy melyikkel kezdj?- Nevetett fel Jungkook.

- Igen. Hálásan köszönöm megint Rm. - Ülve meghajoltam elötte.

- Mondtam,hogy semmiség te.-Ő is felnevetett.

- Tudod mit. Kezdj a csokival. Én imádtam a csokit halandóként. Ha neked lennék az összes csokit felfalnám a világon.- Ajánlottá J-hope. Én is felnevettem.

- Igazad van! Imádom én is a csokit,szóval evvel kezdem. Kösz a takácsot.

- Oh szívesen.- Mondta drámaian. Még jobban jobb kedvünk lett. Felbontottam a csokoládét és enni kezdtem. Nagyon jól esett.

- Amúgy hány óra?- Kérdeztem teli szájal. Yonngi a telefonján megnézte.

- 20:57- Mondta.

- Okés.- Ennyit bírtam kimondani a téli szájammal.

- Elmeséled nekünk mit álmodtál?- Kérdezte Jk.

- A pokoról.- Mondtam egyszerüen. - Apámról. Szerintem ez kurvára nem álom volt. Elöször egy ,,földút" szélén találtam magam. Minden píros volt. Tudjatok mint a pokolban. Most nincs kedvem egy teljes kép leírast mondani. Egy várhoz sétáltam. Bent apám tartozódott és nagyon kedves volt velem amin nagyon csodálkoztam. Azt hittem sokkal bunkóbb lessz. Mondjuk megfordult a fejemben amikor felébredtem,hogy direkt volt kedves. Evvel azt szeretném kifejezni,hogy legbelül nagyon utál,csak szórakozik velem. Ennyi volt az álmom tömören és röviden.- Meséltem a történetett. Megkelett kapaszkodnia Jin-nek, mert majdnem elesett a hírtelen információtól. Jungkook Befeküdt mellém. Kicsikét arrébb csúsztam,hogy elférjen. Mosolygott .

- Azta durva. Nem nézem volna ki Luciferből. Velünk a kibaszott ellentétje. Bármit is csinálunk nem jó neki. Bár már kezdtem megszokni a jó száz esztendő otta.- Gndolkodott hangosan Taeyunng. A gazdám a combomat simogatta a takaró alatt. Nem tagadom kezdtem felízgulni. Eskűszöm ezért még nagyon fog kapni. Ránéztem az illetőre akinek egyre nagyobb volt a vigyora a képén. De bevernék neki,csak féltem a helyes pofiját. Realizáltam,hogy elfogyott a kajám. Nagyon hamar megettem az összesett. Furcsán érzem magam. Nem laktam jól. Máskor ilyenkor már rég hánynék,de most meg azt érzem,hogy megennék egy teljes boltott. Néha nem értem magam.

- Az normális Namjoon,hogy még éhes?- Kérdezte Jungkook.

- Nem. Miért?- Kérdezte. Gondolkodott,majd hamar válaszolt a kérdésre.

- Egy pohár vérért lemész Taeyunng?- Kérte V-t aki bólintott és már itt sem volt. Pár pillanat alatt vissza is ért egy pohár vérrel a kezében. Kezembe adta. Én végig néztem a trásoságom. Különösen megakadt a szemem V és Jungkook tekintettén akik biztatóan mosolyogtak rám. Mint a felest úgy lenyomtam a torkomon a pohár tartalmát. Igazán jól esett. Már nagyon tele vagyok. Azta durva ilyen már nagyon régen volt.

- Jobb?-Kíváncsiskodott Nam.

- Igen. Már teli van.- Jelentette ki Jungkook.

- Akkor jó.- Felelte. A fiuk elmesélték nekem a múltjaikat. Mind a hatan a saját szemszögeikből. Persze nem maradhatott el pár ,pár beszólás,hogy ,, Igen jó hűlye voltál",
,, Pedig én akkor megmondtam!"
,, De utáltam".
Egy valami bíztos,hogy én velük eddig nem unatkoztam.

Sziasztok!!

Nagyon sajnálom,hogy nem volt rész már napok otta. Bejött az iskola és mindig bealszok és már a kávé se segít. Próbálok minden este írni. Mondjuk tegnap bealudtam ami nem kelett volna. Igyekszem amennyire tudok, de sajnos már most elég kemény a nyolcadik. Nagyon bízom benne,hogy megértittek.

Bye❤❤❤❤🙏🙏