The Endgame [BEFEJEZETT]

1 fejezet

Beijing, 2016

Wang Yibo leparkolta ébenfekete YAMAHA TRACER 7 GT-t a Mokihi Whisky & Cocktails épülete mögött, végigsétált a sikátorban a klub bejáratáig. Belépett, a bárpult a terem másik végében volt, az asztalok zsúfolásig tele voltak, a hangszórókból lüktető zene szólt, de még azt is túlharsogta barátai nevetése akik a pultnál vergődtek össze és integettek felé, amikor meglátták. Átverekedte magát a tömegen, és odalépett hozzájuk. Még le sem ült az egyik bőr bárszékre, a kezébe nyomtak egy pohár whiskyt. Aztán ahogy teltek az órák egyik ital csúszott le a másik után...

Néhány óra leforgása alatt behozta a néhány éves lemaradását.

Felhajtotta a következő whiskyt, amikor legjobb barátja, Lian Jingyi, lassan leült mellé.

- Szia, haver! – üdvözölte úgy, mintha az elmúlt három órát nem egymás társaságában töltötték volna, azzal versenyezve, hogy melyikük részegedik le előbb. – Mi a pálya?

Yibo megitta a sokadik whiskyjét is.

- Hogy vagy, Jingyi?

A férfi nevetve megveregette a vállát.

- Jól, jól. Hány whiskyt ittál ma este?

- Nem eleget. Még mindig magamnál vagyok. – hátradőlt, amikor megérkezett az újabb kör. – Iszol még egy pohárral? Nem? Oké... Akkor majd én iszom helyetted is. – Mielőtt a pincérnő elfordult volna, a whisky felé már meg is itta.

Yibo felemelte, hogy rendeljen még egy kört, de Jingyi megrázta a fejét.

- Eleget ittál. Mi lenne, ha hazavinnélek?

- Nem akarok visszamenni a... – Yibo hirtelen elhallgatott, és mozdulatlanná dermedve bámult előre.

Az italát lassan tette le az asztalra.

Jingyi feszültté vált. Az elmúlt években sikerült kiismerni Yibot annyira, hogy tudja, amikor a barátja ilyen képet vág, abból a bunyóból senki sem fog kikeveredni sértetlenül. De amikor körülnézett, semmi különöset nem látott, csak egy fiatal, nagyjából a húszas évei végén járó... omega férfi rohant be a klubba.

Ó, a francba... ó a jó büdös francba... az egész hely hemzsegett az alfáktól.

Egy omega nem csak a termékenységi időszakában volt képes hatást gyakorolni az alfa férfiakra. A természetes, édes illat, amely egész lényüket körbe lengte, úgy csapott le bárkire, mint egy faltörő kos, egy robbanó gránát.

Yibo ajka résnyire nyílt, elképzelni sem tudta, hogy létezhet ilyen édes aroma. Ha tudta volna, már rég útnak indult volna, hogy felkutassa. Az egész világot átfésülte volna érte. S ha elképzelte, milyen lehet az íze... A szomjúság úgy perzselte végig a torkát, mint a tűz. A szája lángolt és kiszáradt, a frissen beáramló édes méreg pedig csak olaj volt a tűzre.

Vanília.

- Yibo? Haver?

Yibo felállt a bárpult mellől.

- Az enyém! – vicsorogta, aztán minden olyan gyorsan történt.

Yibo képtelen volt uralkodni magán. A teste önállósította magát, amikor átvágott a termen... hogy megszerezze magának a férfit, mielőtt bárki más... megérezhetné a jelenlétét.