The Endgame [BEFEJEZETT]

6 fejezet

Tuancheng Erőd

Másnap reggel az ajtó fémes csikorgás és nyikorgás közepette kinyílt, Wang Yibo pedig belépett a kihallgató helyiségbe, és rettenetesen dühös volt.

Alig telt el huszonnégy óra azóta, hogy Xiao Zhant a Tuancheng Erődbe szállították, máris elfoglalt négy bankot; a Beijing Bankba történt – balul elsült – behatolás következtében négy katonájuk vesztette el az életét, többen pedig súlyos sérülésekkel kórházba kerültek, mindezek mellett pedig víz alá került a fél került, amikor a robbanás következtében néhány vízvezeték is megsérült. A hab a tortán pedig, hogy a város összes bankját az óvintézkedés miatt lezárták, ami miatt az emberek egyre türelmetlenebbek és dühösebbek lett.

- Ezt akarta? – fakadt ki váratlanul és szinte dühödten, minden előzmény nélkül Yibo. – Pánikot kelteni? Az emberek őrjöngenek az utcákon.

Xiao Zhan aki eddig gondolataiba meredve járkált a teremben, hirtelen megállt.

- Maguk rendőrök mindig kicsiben gondolkodnak.

- Fogalma sincs kivel húzott ujjat.

Xiao Zhan kuncogását hihetően izgatónak találta. Olyan átkozottul izgató volt, ahogy finom, puha bőre megfeszült a nyakán, amelybe a legnagyobb élvezettel mélyesztette volna bele vágytól bizsergő szemfogát. Miközben válla megrázkódott a nevetéstől, zakójának felső része még szélesebbre nyílt, feltárva előtte széles mellkasát. A saját reakciója – és kétségtelenül ép elméje – sem volt elég ahhoz, hogy elfordítsa a tekintetét a férfiról. Egyszerűen nem tudta nem elképzelni meztelenül. Maga elé képzelte milyen lenne mellkasa a ropogó tűz fényénél, hogy hogy nézne ki a teste, amikor az izmok összehúzódnak a bőre alatt... Ha arra gondolt, hogy valami bántódása eshet, szemfoga megnyúlt, és képes lenne civilizált viselkedést úgy hagyni maga mögött, mint egy kobra a levetett bőrét.

- Íme visszatért a jó öreg utcai harcos. – mosolygott Xiao Zhan elégedetten, miközben az asztal szélére nehezedett. – Van egy másik történetem a számára.

Yibo kivillantotta a szemfogát.

Elhessegette a váratlan és erotikus gondolatokat a fejéből, és inkább megpróbált a munkájára koncentrálni... amiről tökéletesen tudta, hogy lassanként sikerül összekevernie a magánéletével. Xiao Zhan úgy kúszott be a bőre alá, a gondolataiba, hogy észre sem vette; minden szál ő hozzá vezetett, minden beszélgetés tárgya ő volt... és éjszaka is csak rá tudott gondolni.

Te jó ég, most pont úgy viselkedik, mint egy szerelmes kiskamasz, gondolta.

- Nem akarom hallani. – sziszegte.

- Én viszont szeretném, ha hallaná. Szerintem tetszeni fog.

Egy ideig csend volt.

- Azt kétlem. – vágta rá tömören Yibo, azzal megfordult és otthagyta Xiao Zhant.

Miközben felsietett a lépcsőn, csak az járt a fejében, bárcsak más helyen, más körülmények között léphetett volna be Xiao Zhan életébe. Még ha a férfi nem lett volna egy fegyverkereskedő csoport vezetője, Yibo hivatása még a legjobb körülmények között sem számított veszélytelennek vagy éppen szerencsésnek.

A jelen felállás katasztrofális, a lehetőség pedig egyenesen reménytelennek tűnt.

Yibo sóvárgása egy totális alkoholfüggő őrjöngő vágyávához hasonult.

- Beijing négy bankjának elfoglalása óta eltelt 24 órában, nem történt előrelépés a rendőrség részéről a visszafoglalásukért. A bankok átvétele egy jól szervezett csoport műve, ami a szomszédos bankok laza biztonsági intézkedéseit is kihasználta. – olvasta fel hangosan Nie miniszter a cikket a chinadaily.com.cn honlapján. – Ez harminc perce került fel a világhálóra. A média sajnos problémát jelent... és ez a hír az egész országot lázba hozta. A CNN éjszaka jelentette be, hogy félmillióra nőtt a bankok környékén összegyűltek száma.