The Endgame [BEFEJEZETT]

3 fejezet

Thailand-Bangkok Bank

A sziréna hangja jól harmonizált a csikorgó autógumikkal, amikor Yibo lefékezte az ébenfekete Range Rovert a banktól egy utcányira. Kiszállt és a felhúzott rendőrségi kordon mögött gyülekező sűrű tömeget figyelte, akiket még a permetező eső szemerkélése sem tudott elijeszteni. A levegő – a tűzforró és aszályos nyár után – felfrissítő volt, de nem túl hideg.

- A gyorsreagálású egység itt legyen! – utasította a háttérben az egyik tiszt a másikat.

- Igen, uram!

Yibo nem vesztette el a fókuszt, még akkor sem amikor a megjelenő Lian Jingyire pillantott. A nála egy évvel fiatalabb férfi általában harsány természete ellenére, munkáját tisztességesen végezte, tisztelettel bánt a feletteseivel szemben..., azonban még hosszú évek elteltével sem tudta levetkőzni azt a kellemetlen szokását, hogy a számára unszimpatikus embereket – akik lenézték vagy éppen alkalmatlannak tartották erre a munkára – lelkesen beszélte ki a hátuk mögött, főleg ha már legurult néhány sör.

- Jó reggelt! – üdvözölte Jingyi. – Uh, úgy nézel ki mint aki savanyú uborkát reggelizett.

Yibo nem állt meg, csak egy gyilkos pillantást vetett a partnerére.

- Bankrablási osztály? – kérdezte Yibo üdvözlés helyett.

- Úton vannak. – bólintott Jingyi. – Az egységünk a környék biztonsági kameráinak felvételeit elemzi. A parancsnokság oda lesz felállítva, Zhao Yi igazgatóhelyettes utasítása szerint. – bökött fejével a forgalmas út túloldalára Jingyi, ahonnan tökéletesen rá lehetett látni a bank főbejáratára, az épület bal oldalára és a környező utcákra.

- Tökéletes céltáblaként, ha gyakorolni akarnának. – morogta Yibo. – A robbanás?

Jingyi némi tétovázás után követte Yibot.

- A nagyterem feletti emeleten történt. Könnyű behatolás. – magyarázta Jingyi végre magához térve, magától értetődő természetességgel. – Most mindent törmelék borít. A csillár összetörése beindította a rezgésérzékelőt és bezárta őket.

Yibo megállt az utcasarkon, úgy pásztázta a környéket.

- Menekülő autó?

Jingyi megrázta a fejét.

- Eddig nincs nyoma.

Yibo szemöldöke a magasba szaladt döbbenetében, ami Jingyinek azonnal feltűnt.

- Nyolc fegyveres. Nincs látható menekülési út, egy keddi napon? Mikor szállítják a készpénzt?

Jingyi elővette az egyenruha zsebéből a jegyzetfüzetét és fellapozta.

- A bank biztonsági főnöke szerint a készpénzt péntekenként viszik el. – olvasta.

- Vagyis most nincs több készpénz odabent százezernél. – Yibo zavartan nézett végig a bank némaságba burkolózó épületén. – Ilyen alapos behatolás tízezerért fejenként...

- Jól van nah, nem túl okosak. – vágott közben a vállát vonva Jingyi.

- ...vagy eleve ez volt a tervük. – fejezte be a gondolatmenetét Yibo, ami lehervasztotta a partnere mosolyát az arcáról. – Biztonsági széfek?

- Átnézhetjük őket a parancsnoki központból.

Yibo megrázta a fejét.

- Ne akarj elmozdítani innen, Jingyi.