The Endgame [BEFEJEZETT]

14 fejezet

Yibo tíz kilométert futott le a húsz kilométerre tervezett távból a futógépen, amikor kinyílt az erőd edzőtermének ajtaja. Nem fordította el a tekintetét a futópad kijelzőjéről, ahol megállíthatatlanul pörögtek a számok, ahogy a falta a kilométereket. S tudta, hogy nem hagyhatja abba. A cél ugyanis a teljes kimerülés volt. Azt akarta, hogy amikor hazamegy, és vízszintesbe kerül az ágyon, azonnal elaludjon. Mert el akart felejteni mindent amit ma megtudott.

Ling igazgató nem, de ő azonnal átlátta az összefüggéseket: az apja házából elhozott fényképen, Nie és Jin miniszterek és az akkor már sajtófőnökként dolgozó Song Yi Jun, drónfelvételen keresztül figyelték a Jiang család lemészárlását... ahol még a legkisebbet sem kímélték.

Nem csoda, hogy Xiao Zhan bosszúhadjáratot indított ellenük.

Látott már egy-két durva dolgot az életében, de a szörnyű igazságtól és a rátörő fájdalomtól a gyomra is kifordult önmagából.

- Yibo!

Yibo elfordította a fejét, s mihelyt meglátta ki áll a bejárati ajtónál, a futógép oldalára ugrott, és rácsapott a stop gombra. Jingyi aggodalmas tekintete ide-oda járt a teremben, arca épp olyan feldúlt volt, mint az övé, amikor kézhez kapta a fényképeket.

- Mi történt? – kérdezte.

- Találtam valami igazán ígéretes nyomot. – mondta Jingyi. Yibo megkerülte a futópadot, mire Jingyi odanyújtotta a kezében lévő dokumentumot. – A futár aki kézbesítette a fényképeket, Gong Zhihao. Tizenhét éves. Részmunkaidőben dolgozik a JDL Expressnél. Azt mondta, hogy a Maizidian utcán adta át a csomagot neki egy fehér lótusz mintás kendőt viselő férfi.

Amikor nem mondott többet, Yibo sürgette:

- Igen, éééés?

- Ez egy háztömbnyire van az elfoglalt HSBC Banktól. De nem ez a legérdekesebb, amit találtam. – Jingyi izgatott lelkesedése felkeltette Yibo érdeklődését. – Megfogadtam a tanácsodat, és más oldalról közelítettem meg a dolgot, és erre bukkantam. – magyarázta, miközben átnyújtott neki egy sárga borítékot. Yibo megtörölte verejtékes arcát a törülközővel, majd a nyakába akasztotta és elindult Jingyivel az irányítóközpont felé. Leült a tárgyalóterem hosszú asztalhoz, kicsúsztatta a boríték tartalmát, és átlapozta a papírokat. – Kiderült, hogy a mi kis futárunk apja a Jiang család intézőjeként dolgozott 2012 és 2016 között. Az apát a mészárlás során a családdal együtt kivégezték, az akkor tíz éves kisfiú azonban túlélte.

- Ahogy Xiao Zhan is. – mormolta az orra alatt Yibo, és dühösen a papírra csapott. – Őket nem ölték meg. Miért? Miért kímélték meg őket?

Jingyi összefonta a karját a mellkasa előtt.

- A gyilkos nem találta őket. Talán elbújtak.

- Van kapcsolat Zhihao és a Fehér Lótusz között?

- Igen is, meg nem is. – felelte Jingyi.

- Hogyan? – kérdezte Yibo.

- Átnéztem a srác bankszámláját és a híváslistáját. Nincs jelen annak, hogy aktív kapcsolat lenne közte és a Fehér Lótusz brigádvezetői között. A híváslista alapján csak a munkahelyével és az osztálytársaival tartja a kapcsolatot. A JDL Expressz kiadta az útvonalait, az elmúlt hetekben még csak a közelében sem járt egyik elfoglalt banknak sem. – tette le a részletes listát az előző mellé, aztán így folytatta: – A bankszámlája ezért annál beszédesebb volt; minden hónap harmadikán egy nagyobb összeg kerül a számlájára. Az összeg mindig ugyanannyi, tízezer yüan, aminek a 80%-a elmegy az albérletre és a tandíjra.