The Endgame [BEFEJEZETT]

17 fejezet

Kínai Ipari és Kereskedelmi Bank

A katonaság sötétzöld páncélozott Dongfeng EQ2050-es roham járműve pontosan negyed tízkor érkezett meg az Kínai Ipari és Kereskedelmi Bank elé. Nem szirénáztak és nem fékeztek csikorogva Kína uradalmi jelvényének számító ICBC előtt. Az állami tulajdonban lévő, a kínai pénzügyminisztérium által biztosított tőkével és globális kapcsolatokkal rendelkező bank – nem beszélve az épület alatt húzódó széfben őrzött több milliárdnyi arannyal – még a legtapasztaltabb bűnözőket is kísértésbe hozta.

Mozdulatlan szoborként vártak.

A parancsnok az ICBC főbejáratához vezető lépcsősort figyelte, és közben hallgatta a rendőrségi frekvencián zajló jelentéseket. Egyelőre nem történt semmi: nem érkezett bejelentés a közelből, csak az ostromlott bankok környékéről érkező jelentések.

A férfi ránézett az órájára. A végjáték pontosan tizenöt perc múlva kezdődik.

Várt.

Továbbra is a lépcsőt figyelte. Lassan kifújta a levegőt, mert már régóta benntartotta, aztán megint teleszívta a tüdejét, és rezzenéstelenül tovább pásztázta a környezetet.

Két perc is eltelhetett. Talán három.

Aztán megérkezett.

A fekete Audi A3-as lefékezett a tekintélyes ICBC épületkomplexuma előtt. A vezetőülés melletti ajtó kinyílt, a kiszálló megtermett testőr alaposan szemügyre vette a környezetet, és amikor megbizonyosodott róla, nem fenyegeti veszély sem őt, sem pedig az utasát, megkerülte az autót és kinyitotta a hátsó ülés ajtaját. A férfi udvarias volt, de nagyon határozott, amikor karját nyújtotta és kisegítette utasát: egy hihetetlenül elegáns, gyönyörű és napbarnított nőt. A harmincas évei végén, vagy a negyvenes évei elején járt – nehéz volt megállapítani.

A parancsnoki jelre a terepjáró összes ajtaja kinyílt és a benne ülő golyóálló mellényt, vállukon gépfegyvert viselő katonák – arcukba húzott fehér lótusz mintás kendőt viselve – szinte egyszerre léptek ki az úttestre, és azonnal megindultak a célpont felé.

Amikor az emberek felfigyeltek a kommandósokra, zúgolódás támadt körülöttük, aztán hangzavar, amivel felkeltették az asszonyt védő testőrök figyelmét. Kihasználva a testőrök pillanatnyi döbbenetét, két lövést adtak le, mire a két férfi holtan esett össze. Az asszony hangosan sikítva menekülni próbált, amikor ezt a parancsnok meglátta, hirtelen felindulásból előrenyúlt, belemarkolt a nő hajába és visszarántotta. – Ne! – nyögött fel az asszony, miközben kétségbeesetten próbálta kiszabadítani magát az erős kezek szorításából. – Mi folyik itt?

Eközben két katona higgadtan és ösztönösen a fegyvert lövésre készen, a vállukhoz nyomva léptek a holttestekhez. Odaérve leguggoltak melléjük, elvették a fegyvereket és a személyigazolványokat, majd miután tisztának ítélték a terepet, felálltak.

- Vigyétek a nőt. – adta ki az utasítást, mire egy másik katona karon ragadta a nőt, és maga előtt terelgette az oldalbejárat irányába.

Három perccel később a rendőrségi rádió vonala már égett:

- Minden egységnek, újabb bankrablás, Kínai Ipari és Kereskedelmi Bank, Fuxingmen Déli út, Xicheng kerület, Beijing.

*

Yibo és Jingyi a városközpont felé száguldottak, amikor rádióban megszólalt a diszpécser komoly hangja, mire mindketten megmerevedtek. Yibo – aki még mindig az előző napon hallottak hatása alatt volt – fel sem fogta a rádióból kiszűrődő szavak jelentését, amikor Jingyi beletaposott a fékbe, majd az autó fülsüketítő szirénázásba kezdett, körülöttük kék és piros fények villogtak.