The Endgame [BEFEJEZETT]

4 fejezet

Tuancheng Erőd

Xiao Zhan unottan járkált a padlóhoz erősített rozsdamentes asztal körül, láthatóan tudomást sem véve az ablak túloldalán zajló eseményekről, és emberekről. Bár amikor Yibo közelebb lépett az üveghez, egy pillanatra felemelte átható tekintetét.

Ahogy tekintetük találkozott... Yibo teljesen leblokkolt.

A teste reagált. Méghozzá azonnal. A férfiassága megkeményedett, a nadrágjának feszült, és egy rövid másodpercig semmi másra nem tudott gondolni, mint arra, hogy a magáévá tegye.

Enyém! – fogalmazódott meg benne a birtokló gondolat... hosszú évek óta először. Azt akarta, hogy az összes elképzelhető módon benne legyen, és nem csak abban az értelemben, ahogy a szexben szokás. Szerette volna a testén hagyni a nyomát, megjelöli..., hófehér bőrébe mélyeszteni az agyarait és a vérét venni..., kitölteni minden gondolatát... majd megismétli az egész folyamatot holnap, holnapután, minden nap. Addig szeretkezni vele, amíg a testének minden egy pórusát át nem itatja saját illata..., hogy ezen a földön minden átkozott gazember tisztában legyen vele, hogy kihez tartozik, és hogy tudják, kinek a haragját kockáztatják, ha hozzá mernek nyúlni.

Az enyém!

Yibo megrázta a fejét.

Nem, az nem lehet... Nem köteleződhet el kétszer.

Racionális része, nem akarta elfogadni, hogy azután, hogy hat évvel ezelőtt összekötődött azzal az omegával... bárki mást... társául válasszon. Ezzel szemben szívének irracionális része még azt sem bírta elviselni, ha osztoznia kell valakivel Xiao Zhanon.

Neki már van egy társa... akinek keresését sosem hagyta fel!

- Ez az akta igen részletes. – Jin miniszter fojtott hangja váratlanul megtörte a csendet, miközben lerakta az iratot a pultra, ahol további három hatalmas papírhalom várakozott. Yibo hátranézett a válla felett; a pult tetején az elmúlt három év nyomozati anyaga sorakozott, amelynek tárgya egyetlen ember volt. Xiao Zhan és a Fehér Lótusz teljes munkássága ott állt papírhegyekbe rendezve.

Mr. Jin a következő aktahalomért nyúlt és belelapozott, figyelmét nem kerülte el a dokumentumok között található nagyalakú fénykép, amely egy fekete kabátos, magas és jóképű férfiről készült. Annak ellenére, hogy a férfi átlagos testfelépítésű volt, de felelmetes is – s akitől az ember megtartja a három lépés távolságot –, mert sötét tekintete gonoszsággal volt tele.

- Ez kicsoda? – emelte fel a fényképet a miniszter.

- Jiang Chang. – Mr. Jin kérdő tekintete kíváncsiságot sugallt, de nem az övé volt az egyetlen. – Xiao Zhan társa volt. – mondta Yibo hegyes szemfogát kivillantva, ami a területféltés miatt bizsergett. Az információ ugyan nem volt újkeletű, de az ő birtokába is csak pár hónapja került.

A miniszter szemöldöke a magasba szaladt.

- Csak volt?

Yibo bólintott.

- Meghalt.

- Mikor?

- Hat évvel ezelőtt. – felelte rekedten.

- Miért nem hallottam erről? – vonta kérdőre Ling igazgatót az igazságügyi miniszter.

- Zhao Yi már évek óta nem érdeklődik az új információm iránt. – szólt közbe.