The Endgame [BEFEJEZETT]

19 fejezet

Kínai Ipari és Kereskedelmi Bank

Yibo megállt az ICBC bejáratához vezető hatalmas lépcső legtetején. Halkan szitkozódott, amikor meglátta a rendőrségi kordon mögött összegyűjt, újságírókból, bámészkodókból és a Xiao Zhan elengedését mantrázókból álló tömeget.

- Megvan az összes tűzoltó neve aki bent járt a bankban. – mondta Jingyi. – A parancsnok titoktartásra kötelezte őket. Senki nem látott semmit.

- Ez nem kerülhet nyilvánosságra. – vakkantotta oda Jingyinek, aki szokás szerint nem vette zokon az utasítás szükségtelenül nyers hangnemét.

- És mégis meddig lesz ez így? – kérdezte Jingyi idegesen. – A történelem legnagyobb bankrablása? S mégis hol a francban van az a sok arany?

- Bárhol lehet. – suttogta Yibo.

A kordonhoz leérve kérdések és vakuvillanások zúdultak rájuk. Átbújtak a szalag alatt, és igyekeztek átverekedni magukat a terepjáróhoz. Jingyi a fogát csikorgatta, amikor hallotta, hogy minden neki szegezett kérdésre elutasította a válaszadást.

Jingyi egy hangos káromkodás kíséretében elővette a telefonját, és anélkül, hogy megnézte volna a füléhez emelte.

- Lian, tessék!

Néhány perccel később Jingyi visszalépett mellé, kezében a tabletjével.

- Van egy agyagbánya, Datongban, Shanxi tartományban. – fordította felé a térképet. – A bánya tulajdonosa, ezt figyeld... Ren Yong.

Yibo felkapta a fejét és a barátjára nézett.

- Ugye csak viccelsz?

- Négy éve még aktív agyagbánya volt, amikor megvette egy fantomcég, a ShuChun International, de Ren Yong volt az aláíró.

- Az övé a hely? – kapcsolódott be a beszélgetésbe Ling igazgató, miközben megállt mellette.

- Igen.

- Akkor most már tudjuk, hogy mire kellett az elnöknek Ren Yong és az anyagbánya. – mondta Yibo.

- Datong négy órányira van Beijingtől. Ha valóban ott tartják fogva Ren Yongot, kizárt, hogy azelőtt odaérjünk, hogy megfulladna. – magyarázta a férfi, miközben elővette a telefonját. – Kapcsolatba lépek az ottani rendőrkapitánnyal... és odaküldöm Zhao Yi igazgatóhelyettest is. – ezután Yibo felé fordult. – Menjen vissza az erődbe... és ha kell, verje ki belőle, hol az arany.

Yibonak alig jutott el a tudatáig, hogy a mellkasa hevesen emelkedik és süllyed, és hogy a keze ökölbe szorult a szavak hallatán.

Miután Ling igazgató bosszúsan távozott, a tűzoltó parancsnok lépett mellé.

- Mr. Wang, kérem jöjjön velem.

Yibo a parancsnokkal az oldalán elindult felfelé a márványlépcsőn, és visszatértek az ICBC széfjébe. A férfi a terem leghátsó részébe vezette; lábuk alatt az aranyszínű nedves agyag cuppogó hangot adott ki, ami nem jutott messzebbre, mint a hangja.

- Az egyik emberem találta meg.

Yibo odanézett, ahova a tűzoltó mutatott.

Egy kis alakú, vékony könyvecske feküdt az egyik polc alatt összegyűlt aranyló sárkupacban. Sötétkék borítója és lapjai felkunkorodtak a magába szívott nedvességtől. Yibo odalépett, lehajolt és a kezébe vette az ázott könyvet. Rögtön megpillantotta az okot, amiért a tűzoltóparancsnok utána küldetett: a könyv gerincén, aranyló betűkkel ugyanis az ő neve szerepelt. Óvatosan szétbontotta a könyv ázott lapjait, a címoldalon angolul az "Az aranyat fonó lány" cím szerepelt, az alján pedig színes ceruzával beírt, elmosódott nevet talált: Xiyang.