The Endgame [BEFEJEZETT]

12 fejezet

Tuancheng Erőd

21:35

A kihallgatóhelyiség súlyos ajtaja a fémzsanérok hangos sikítása mellett kivágódott, az ajtótest pedig nagy csattanással visszapattant a betonfalról.

Xiao Zhan unottan felemelte a fejét az újságból – amit a délelőtt folyamán sikerült kiharcolnia magának, mondván, hogy unatkozik – és felnézett rá, ajkára széles mosolyt csalt, amikor meglátta.

- Nahát, Mr. Wang, micsoda késői meglepetés. Ez már szinte eseményszámba megy. – mosolygott Xiao Zhan az asztalon ülve, hangja negédes és doromboló volt. Halk ruhasuhogás hallatszott, amikor Xiao Zhan vállára az asztalra hullott a selyem köntös, feltárva előtte hófehér bőrét. Yibo szívverése hirtelen felgyorsult, a levegőt pedig azonnal megtöltötte kötődésének összetéveszthetetlen sötét, fűszeres illata. – Adhatok valamit, amire vágysz?

Xiao Zhan tekintete szikrázva felvillant.

- Semmire sem vágyom tőled, csak néhány válaszra. – hazudta.

- Oh, ezt szomorúan hallom. – biggyesztette le a száját Xiao Zhan.

Yibo odalépett és asztalra dobta a fényképet.

Xiao Zhan arca rezzenéstelen maradt, pillantását egy negyed másodpercre sem mozdította el róla, hogy a fényképre nézzen... mert tőle akarta hallani.

- A célpontjai Wen Jiabao kormányában egy katonai műveletet felügyeltek. – kezdte Yibo komoly hangon. – Ez kapcsolja össze őket, magával, és emiatt került céltábla a hátukra.

- Tényleg ennyire nyilvánvaló? – vigyorgott az omega férfi.

- Nem. – rázta meg a fejét Yibo. – Rendkívül jól felépítetted a tervedet, Nagymester.

Xiao Zhan teátrális mozdulattal megborzongott.

- Ah, ez aztán nagy dicséretnek számít tőled.

- Az apám is az egyik célpont, igaz? – Hosszas csend következett, amit aztán furcsán komor hangja tört meg ismét. – Mondd csak, mire számítottál? Hogy felkorbácsolod a dühömet, és azonnal az apám vérét ontom? Azzal együtt, ami vele jár?

Xiao Zhan felnevetett.

- Majdnem sikerült. – Yibo kétkedve megrázta a fejét. – De ne aggódj... bőven van még időnk... ezt az aprócska hibát bepótolni... ugyanis a játéknak, még közel sincs vége.

- De vége.

Xiao Zhan kuncogott.

- Nem kerülte el a figyelmedet a szobát belengő édes illat, ugye? – A fülébe lágyan elsuttogott szavak teljesen felkavarták Yibot. – Egy alfa kötődésének illatát... csak egy omega kezdődő termékenységének aromája tudja elnyomni...

Yibo vadul hátrahőkölt, amikor Xiao Zhan testőből váratlanul kitört az első hőhullám. A tűzforró vágy megragadt a testét, és elképesztő erővel leigázta. A következő hullám könnyedén térdre kényszerítheti, ha nem adja meg a férfinak azt, amire kiéhezett teste vágyik.

- Nem...

- Ha te nem szolgálsz ki... majd megteszi más... – A hormonok ekkor még erőteljesebben támadtak rá,

és a torkára forrasztották a szót. Hamarosan azonban visszajött a hangja, és újra csak ugyanazt ismételte. – Ha te nem...

Yibo zihálni kezdett, és már nem tudta, hogy a vérében lévő szex miatt-e, vagy az örvény miatt, amelyet ez a váratlan szikla kavart, amelynek pereméről a szakadék fölött lógott.