Van, hogy a sorsod kísért C.L.

3.

Másnap reggel 6-kor már futni indultam a hotel edzőtermébe, hiszen nem ismertem a környéket. Bedugva a fülembe a fülhallgatómat megszűnt a külvilág és csak a futásra és a zenére koncentráltam. Egész gyors tempóban futottam 40 percet, ekkor már elégnek éreztem és fokozatosan lesétáltam magam. Az én évek alatt kialakult mentsváram azt hiszem a futás lett, el sem tudnám képzelni, hogy a felesleges stresszt esetleg máshogy vezetném le. Leugorva a futógépről kivettem a fülest a fülemből és meglepődve realizáltam, hogy Daniel és Lando is itt eddzenek az edzőjükkel, a terem két legtávolabbi pontján.

- Jó reggelt! - köszöntem.

- Jó kemény tempót futottál így korán reggel- jegyzi meg Lando

- Pedig nem is vagyok ideges most- nevettem fel- jó edzést! - köszöntem el.

Szobámba felérve lezuhanyoztam, gyorsan hajat mostam, hullámos hajamat hagytam természetes változatában a vállamra omlani, majd magamra kaptam egy fekete U nyakú lenge pólót kis Netflixet jelző N betűvel a szívem felett, hozzá egy hosszú, fekete kardigánt, világoskék farmert és fehér sportcipőt. Felvettem az éjjeliszekrényemről a pass-tartóimat, majd 7:20-kor már úton voltam a pályára. Szándékosan előbb mentem, hogy legyen időm reggelizni, mert a forgalom miatt nem mertem megkockáztatni, hogy később induljak és a hotelben reggelizzek. Belépve az étkező épületébe nagy zaj volt, gondolom sokan most reggeliznek. Tálcámra pakoltam pár dolgot, majd megfordulva szememmel helyet kerestem magamnak. Danielékhez érve azonnal észrevettek és Landoval együtt vadul integetni kezdtek, amit csak egy fejrázós mosollyal reagáltam, majd hátra indultam, mikor megláttam Aprilt az egyik hátsó asztalnál egyedül. Miután leültem jött egy üzenet Landotol

Lando: Hogyhogy nem hozzánk ültél?

Igazság szerint ezer örömmel töltöttem volna velük a reggelemet, de most nem csak ketten voltak, Charles is velük ült, és mikor meglátta, hogy Danielék milyen lelkesek elég értetlen fejet vágott. Még egy ok a többi ezren kívül, hogy ne üljek oda.

Laure: April egyedül volt.

Erre már nem érkezett válasz, így reméltem, hogy ezt le is tudtuk ennyiben.

Aprillel jól elbeszélgettem, megvan közöttünk az összhang. 8 előtt 5 perccel már a Netflix épületében voltam a kérdésekkel a kezemben és a kamerással együtt vártuk a pilótákat. A téli tesztekről kérdezünk ma, a Renault, McLaren, Aston Martin, Haas és pechemre a Ferrari van mára beosztva. Elsők között jött az Aston Martin és a Renault, majd a McLaren. Az fenomenális volt, Lando és Daniel is elpoénkodták az egészet, de talán nagy nehezen sikerült kiszedni belőlük pár használható választ. Éppen ebédszünetem van és Biaval beszélek FaceTime-on. Egyedül vagyok a stúdióban, a kamerás is ebédelni van, én pedig idehoztam az ebédemet. Éppen nagyon nevettünk valamin, amikor hallottam, hogy nyílt az ajtó, oda sem nézve gondoltam, hogy Oliver az, az operatőr, hiszen mondta, hogy előbb visszajön, csak valami gond van a kinti operatőrökkel.

- Ilyen gyorsan végeztél az ebéddel? Még van egy csomó időnk a következő csapatig.

- Audrey. - mondta. Bennem pedig megállt az ütő. De ahogy láttam, Biaban is. Egyetlen ember hív a középső nevemen, aminek hatására végigfutott a hideg a hátamon. Csak nagyon nem jólesően, sokkal inkább a hátam közepére sem kívánóan...

- Hát te? Még fél óra van vissza a szünetből. -mondtam lágyan, de nem leplezve megilletődöttségemet.

- Bia! Szia! Régen láttalak- köszönt lazán barátnőmnek. Aki nem mellesleg azóta nem pislogott, mióta belépett a helyiségbe.

- Szia Charles-közölte lassan, még mindig megdöbbenve.

- Azért jöttem korábban, Audrey, mert szerintem beszélnünk kéne. A munka miatt. - tette hozzá gyorsan