Van, hogy a sorsod kísért C.L.

17.

Fél 7 körül kipattantak a szemeim. Hirtelen magam mellé néztem, hátha álmodtam. De nem. Charles nagyokat szuszogva aludt mellettem. Próbáltam óvatosan kimászni mellőle és amilyen halkan lehetett bementem a fürdőbe felöltözni és elkészülni. Egy melltartóban és farmerben voltam miközben mostam a fogam, pólót még nem vettem fel, nehogy megint lefogkrémezzem magam. Hirtelen azt hittem lenyomom a fogkefét a torkomon ijedtemben, mikor Charles álmos fejjel, kócos hajjal belépett a fürdőbe.
-Jó reggelt- köszönt rekedt hanggal, mire még mindig furcsán néztem rá.
- Hát te? Kopogni vagy úgy bármi diszkréció? - mondtam abszolút értetlenül fogkefével a számban
- Most mi a baj? Onnan folytatjuk, ahol abbahagytuk. Nyugi, nem fogsz zavarba hozni. - legyintett, majd ellépve mellettem adott egy puszit a hajamba.

Elröhögtem magam az előbbi jelenetén, majd végezve a fogmosással megtöröltem az arcom és magára hagytam Charlest a fürdőben. Magamra kaptam az egyik N betűs fekete bő pólóm a világoskék magas derekú farmeromhoz. Old but gold, legalábbis nekem. Az ágyon ülve telefonoztam mikor Charles kilépett a fürdőből vizes hajjal.
- Átmegyek a szobámba átöltözni meg fogat mosni, 10 perc múlva lent a hallban? Elviszlek.
- Ott leszek.

Elég frusztrált voltam az együtt érkezés miatt, kicsit féltem, hogy pont a fotóstömeg kellős közepén érkezünk meg Charles abszolút nem feltűnő Ferrarijával. Még szerencse, hogy ilyen korán kijöttünk, hiszen szinte senkit nem is láttunk a környéken. Charlessal nagyon jókat beszélgettem, még érettebb es komolyabb volt, de nem untam halálra magam vele, hiszen a spontán gyerek soha nem fog belőle eltűnni. Szerencsére. A paddockban végig sétálva az étterem felé mentünk, mivel Charles étrendje ide lett leadva.
- Bocs, de már nagyon érdekel, mit szólt Charlotte mikor szakítottál vele? - fordultam félig Charles felé séta közben
- Hát... Ez nem túl szép történet- húzta el a száját- sőt igazából bűntudatom is van, de közben tudom, hogy csak jót tettem magunknak azzal, hogy nem hagyom, hogy hazugságban éljen.
- Ez tök korrekt, de úgy is kiszedem, mi volt a reakció- mondtam utalva arra, hogy kerülgeti a témát
- Jó igazából először megpofozott. Aztán kiröhögött és mikor látta, hogy komolyan gondolom leült és nem szólt hozzám.
- De az igazat mondtad neki, ugye?
- Nehéz volt, de az tűnt a jónak, szóval elmondtam ki vagy és, hogy milyen történetünk van, valamint azt, hogy úgy néz ki visszajöttek a régi érzéseim és, bár úgy tűnik neked nem, de nem tudok így őszintén vele lenni.- akadt meg- Azt mondta, hogy nagyon tiszteletteljes, hogy ide mertem állni elé és ezt elmondani, valamint nem tehetek az érzéseimről, de kurva ideges, szóval ő elmegy a barátnőjéhez, mire visszaér takarodjak el az összes cuccommal- tette hozzá, mire kínosan elnevettem magam
- Látod, ez is az én hibám- biccentettem
- Szerintem inkább a sorsé
- Pedig olyan tökéletes volt az a lány- sóhajtottam
- Még szerencse, hogy te tökéletesebb vagy- villantotta meg rám mosolyát, miközben kinyitotta nekem az étterem ajtaját

Elnevettem magam miközben bementem előtte, majd hátra fordultam hozzá
- Szép próbálkozás, Leclerc, mára elég lesz- toltam fel fejem tetejére a napszemüveget, majd körbe nézve megláttam Landot és Danielt, akik elképedve néztek ránk, Charlessal ijedten összenéztünk, míg Landoék izgatottan néztek egymásra és egyszerre kezdték el a hülyeségüket:
- NA NEEE!!- visították, mire Charlessal egyszerre kezdtünk agresszívan mutogatni feléjük, hogy hagyják abba. Szerencsére megijedtek, de páran így is felénk fordultak. Lehajtott fejjel indultam meg Charles oldalán az asztalukhoz.
- Srácok, néha olyan nagyon boldog lennék, ha kussban lennétek- néztem rájuk, mikor odaértünk- komolyan- bólogattam, mikor láttam a fejükön, hogy mindjárt kitör belőlük a röhögés.
- Milyen a reggeletek?- kérdezte a röhögés visszatartása miatt extra vékony hangon Daniel
- Na jó, elmegyek kajáért, addig röhögjétek ki magatokat- álltam fel az asztaltól, több sem kellett nekik, azonnal vihogásban törtek ki és valami fogadásról magyaráztak közben.