Van, hogy a sorsod kísért C.L.

24.

Hazaértünk a Magyar Nagydíjról, így már csak a pakolásé a főszerep. A genovai albérletemben a földön csücsülve pakolok Biaval, aki már kész bőrönddel érkezett hozzám indulásra készen. Innen egyenesen Monacoba megyünk, hogy onnan a csapat egy magángéppel repüljön Mexikóba. Összesen 2 hetet tervezünk ott tölteni, utána én hazamegyek apáékhoz, hogy a maradék szünetet velük töltsem. Legalábbis ez a terv, meglátjuk addigra hogyan fogok állni ezzel a témával.

-Akkor fürdőruhát raktál?
- Igen, hármat is. - bólintottam
- Jó, majd még ott veszünk- legyintett, mire sóhajtottam.-Ruha, ha bulizni mennénk?
- Vannak bent crop-toppjaim és egy csomó szép naci. De kérésedre beraktam kettő egyberuhát is.
- Cipők?
- Rövidszárú Converse, 1 Jordan, ha hidegebb lenne, de raktam be egy kötözős szandit meg egy kockasarkút is, illetve ilyen nyári szaladgálós izékat.
- Bármi szexi dolog, ha esetleg fiúznál?
- Nem fogok úgy fiúzni, hogy más után epekedem, szóval ezt engedjük el
- Jó, ezt megértem. Induláás- tette magasba a kezét.

Lent a kocsimnál beültem a volán mögé, felcsaptam a napszemcsim, majd el is indultunk Monaco felé délután 2kor. Bia küldött egy szelfit rólunk, hogy elindultunk. A csoportba, amiben még mindig benne volt Charles, és bár mindent megnézett, mindent elolvasott, teljesen inaktívvá vált.

Út közben Max kétszer hívott fel, hogy hol vagyunk már, így taxizással nem szöszöltünk, egyenesen az én autómmal mentünk a reptérre, de majd apa eljön érte.
Leparkoltam a többiekhez, akik a parkolóban vártak ránk. Végig nézve a társaságon azért elég sokan voltunk, nem tudom milyen nyaralóba megyünk, de hatalmasnak kell lennie. George és a barátnője, Alex és a barátnője, Carlos és a barátnője, Max és a barátnője, Pierre és a barátnője, Daniel, Bia, Lando és én. Így egyben látva őket egyből Landora néztem, aki észrevett és mosolyogva bólintott, jelezve, hogy érti miért néztem rá. Konkrétan mindenki párban érkezett, kivéve minket. Jó nyaralás, de legalább nem vagyok egyedül.
Max ismertette a dolgokat, majd indultunk is befelé. Őszintén ez egy drága nyaralásnak számít, nekem leginkább, és nem is mentem volna bele ebbe a magánrepülős dologba, ha a fiúk ezt nem vállalják magukra. Nyilván, akinek a párja egy pilóta könnyebb dolga van, hiszen nem hinném, hogy bármiért fizetnek, de nekem azért máshogy megy ez. Nem fogok Ferrarit bérelni, sőt igazából próbálom sok dolog alól kihúzni magam, hiszen a szállásunk is egy vagyon igazából. És ami azt illeti, igyekszem megtakarítani a pénzem az egyetemre és a saját életemre.

A repülőn Landoval szórakoztam leginkább, szóláncoztunk mindenféle hülye szóval, aztán aludtunk, majd barchobáztunk. Majd megint aludtunk. Aztán Biáék odajöttek, velük is szóláncoztunk. Izgi utazás, de legalább sokat aludtam és tök kipihenten érkeztem Mexikóba. A repülőtértől 20 percre volt a házikó, ami tök menő volt, mert felette mentek a repülők a közeli reptér miatt. A nyaraló, nos ez nem egy nyaraló, hanem egy baszott nagy villa, aminek saját tengerpartja van. Van medence közvetlen az udvaron, majd egy kis ösvény vezet le a stéghez. A földszinten van egy jó nagy konyha, amivel egyben van egy nappali, ahonnan teli ablakok néznek a medencére és a teraszra, illetve innen is lehet kimenni oda, a konyhával szemben van a lépcső, ami mellett egy folyosó van a szobáknak és a bejárati ajtónak. Lent 3 szoba van, mindegyik külön fürdővel. Az emelet két részből állt, volt a sima emelet, meg egy kicsit emeltebb rész, ahova szintén lépcső vezetett. A ,,sima" emeleten 4 szoba volt, azoknak is külön fürdőjük volt, sőt valamelyiknek még gardróbja is. A lenti szobák hamar elfogytak, tekintettel arra, hogy amúgy mindenki tök lusta, így Max elfoglalta az elsőt, amit meglátott a földszinten. A második földszinti szobának a fürdőszobájában egy nagy sarokkád volt, így ezt Georgék foglalták be, a harmadikhoz pedig tartozott függőágy(?), így ezt mindenképpen Alex szerette volna. Az emeletre tovább haladva a legszélső szobába Carlosék mentek, mert Isanak nagyon tetszett a kilátás és az erkély. Mellette volt közvetlen egy nagyon hasonló, közös erkély Carlosékkal, ide nagyon szeretett volna Lando menni. Őszintén nekem is ez tetszett eddig a legjobban, de nem baj, engem Carlos úgy sem bír mostanság. A szemben lévő oldalon az első hatalmas ágyas szobát elfoglalták Biaék, azzal indokolva hogy Daniel nagy. Az ő kilátásuk a kertre nézett. Mellettük lévő szobába pedig bevágódtak Pierrék, mert Pierre kijelentette, hogy ő ennél ugyan nem fog többet lépcsőzni. Így hát magamra maradtam a hatalmas bőröndömmel, amit muszáj voltam felrángatni magammal a galériás harmadik szintre, vagy másfeledik szintre, tök mindegy. Belépve az első szobába azonban borzalmasan szerencsésnek éreztem magam. Nagyon világos szoba volt, mindkét oldalra kilátással rendelkeztem, távirányítóval kezelhető redőnyök, jó nagy ágy. Mi kell még? A fürdőszobát kinyitva még elégedettebben konstatáltam, hogy ezt a kis szigetet nagyon megtaláltam magamnak itt a ház legtetején. Volt egy kád, vele szemben pedig csak egy üvegfalból álló zuhanyzó, aminek a falát fekete márvány csempe borított. A tekintetemet továbbvezetve viszont megakadt a szemem az ajtón. Egy másik ajtón, ami nem tudtam hova vezet. Odalépve megragadtam a kilincset és már mindenre felkészültem, hogy raktár vagy valami ijesztő kamra, vagy bármi, de ez egy szoba volt. Körülbelül olyan volt, mint az enyém, csak sötétebb bútorokkal és falakkal. Leesett végül, hogy a szomszéd szobának közös fürdőszobája van velem. Na még jó, hogy nem vagyunk többen és más nem fedezte fel ezt a részt. Meg nem is akarták.