Van, hogy a sorsod kísért C.L.

8.

Amíg itthon voltam rengeteg időt töltöttem tanulással, Biaval és rengeteget beszéltünk a fiúkkal FaceTime-on. Charlessal sokkal közvetlenebb lett a kapcsolatom és tényleg barátokként viselkedtünk, viccelődtünk és nem féltünk a múltban turkálni. Persze nem a kapcsolatunkról, hanem ha valami régi szokásról vagy történetről szólt simán beszélgettünk róla és egyáltalán nem éreztem kínosnak, de ahogyan láttam Charles-nak sem. Aminek Danielék nagyon örültek mert rengeteg dologgal szívathatták Charles-t és engem is.

És emlékeztek a fiúra, aki beletrollkodott a képembe? Megkeresett, hogy egyetem után nem lenne-e kedvem elmenni vele kávézni vagy ilyesmi. Azóta néha találkozgatunk és sokat chatelünk. A múlt héten egyszer nála boroztam ezért célszerű volt nála aludnom. Nem tagadom, hogy történt ez-az, de nem tartom könnyűvérűnek magam ezért, hiszen nem gyakran váltogatom az ágyakat és nem is ez az életcélom. Erről mondjuk nem meséltem a fiúknak, de ők sem mesélnek a lány-dolgaikról. Bia tudja persze és nagyon lelkes. Én még annyira nem, ki tudja még mi lesz belőle, de egy esélyt adok ennek az egésznek. Nem hülye fiú, sportol, nem egoista, tök jól néz ki, nem kigyúrtan, hanem inkább visszafogottan izmos, ami nekem tök tetszett. Sokszor futunk össze egyetem előtt vagy után, vagy együtt megyünk futni, vagy csinálunk programokat. Örülnék, ha működne és végre újra tudnék szeretni valakit úgy, mint régen.

Egy szó, mint száz, azért hamar elrepült ez a majdnem egy hónap és már a bőröndömet pakolom a következő útra. Izgultam, hogy a maximum súlyt ne lépjem túl, mivel Kínában elég szélsőséges az időjárás többféle ruhára volt szükség, plusz az egyetem miatt jó pár vastag könyvet is bekellett raknom. Hajnali 3kor indul a gépem, Bia szorgalmasan elvisz, mint mindig. Repülőre felszállva küldtem képet a fiúknak, akik közül már mindenki ott volt.

Rengeteg turbulencia volt, alig tudtam aludni, így csak fülessel a fülemben bámultam ki az ablakon és szenvedtem. Senkivel nem tudtam beszélgetni mivel még mindenki aludt. Csoda, hogy idén mehetünk Kínába a koronavírus miatt. Bár most már sokkal biztonságosabb és nézők is jöhetnek és mindig félek ettől bárhol vagyok. Ma szerda van, már most oda kell repülnöm, hogy a múlthetet ne egy sűrű versenyhétvége közben kelljen bepótolni, ezért 3 részre bontottuk az egész forgatást. A gépem hétfőn indul csak vissza és újabb majdnem 1 hónap pihi. Aztán utána Spanyolország és Monaco. Monacoban természetesen ott leszek, ezt megbeszéltem mindenkivel, mert oda nagyon könnyen eltudok menni és szállás sem kell, közben pedig könnyebb lesz a forgatás is.
Megérkezve a reptérről most taxival mentem a hotelhez. A hotel extra közel volt a pályához és tök modern. Ijesztően modern. Írtam mindenkinek, akinek kellett, hogy megérkeztem, anyát felhívtam, hogy lejelentkezzek, de hamar leráztam, mert féltem, hogy elalszom közben. Ahogy voltam, rávetettem magam az ágyra és már aludtam is.

Délután 4 múlt és csörög a telefonom. Uhh, baszki, kicsit tovább aludtam, mint terveztem.
- Mondd, Daniel- mondtam enyhén rekedtes hangon
- Sziaaa- üvöltötték hárman
- Te jó ég- nyögtem fájdalmasan
- Csak nem felkeltettünk, Lala? - kérdezte vihogva Lando
- Még van egy edzésünk, egy hotelben vagyunk, úgyhogy utána egy vacsi együtt? Utána iszogathatnánk valamelyikünknél.
- Hol edzetek?
- Futunk kint a pályán- mondta
- Megvártok? Megyek én is. Amúgy benne vagyok persze.
- Siess Lulu, nem érünk rá örökké.
- Inkább kezdjétek el, majd megyek beérlek titeket. Útközben bemelegítek és nem leszek annyira lemaradva. Meg úgy is gyorsabban futok nálatok- nevettem
- Meglátjuk Conte, de, ha látni akarsz minket lehet jobban jársz, ha szembe futsz- oltott le nevetve Charles.
- Illúzió Charles, illúzió.
- Biztos ne várjunk meg? - kérdezte Lando
- Menjetek csak, szeretem a kihívásokat- mondtam lelkesen- na hagyjatok- majd kinyomtam a hívást. Gyorsan átöltöztem és összekötöttem a hajam, megettem egy protein szeletet, bár már későn, de nem nagyon ettem ma semmit, így jobbnak éreztem, ha van bennem valami. Elindulva a járdán futólépésben sétálva fülessel a fülemben melegítettem be. Sokszor csinálom így, szinte mindig mikor otthon futok. Miután jól bemelegítettem még bemelegítő szándékú szökdeléssel haladtam a pályáig. Ez jó ötlet volt, így a pályán már egyből kezdhettem nagyobb tempóval. A pass-tartómat leadtam a beléptető kapuk melletti épületben a portás bácsinak, hogy ne zavarjon, majd írtam a fiúknak, hogy kiértem. Ők előttem 10 perccel írták, hogy elindulnak, befejezték a melegítést. Nem voltam nagy hátrányban, igazából hála annak, hogy a hoteltől konkrétan 3 perc a pálya én meg 5 perc alatt átöltöztem, így tök hamar kiértem. Kulacsomat a rajtrácsok melletti falhoz letéve azonnal indultam is. Nagyon gyakran futok tempót, így előnyöm van a fiúkkal szemben, akik inkább a kitartó futást alkalmazzák az edzőikkel, ami egyáltalán nem ellenük szól hiszen nekik fontos, hogy tartalékolni tudják az energiáikat hosszú távon. Rövid időn belül ritka jó tempót diktáltam, az órám szerint nem volt csökkenés, csak felfelé ment a kis vonal a diagramon. Már futottam egy ideje, majdnem meg volt az egy kör, jó igaz, elég sok kanyart levágtam, sőt volt egy visszafelé ívelő kanyar, amit egy az egyben levágtam át a szalagkorláton. Ez a kör átlagosan 20-25 perc, ha a fiúk tempójával gondolkodom. Én 13 percnél jártam, ők nem lehetnek messze, talán már átmentek a célvonalon, de a következő körben simán meglesznek. Egész nagy motivációnak tűnt a fiúk kergetése. Az órám folyamatosan jelzett, hogy milyen rekordokat döntöttem meg. A második kör első kanyara után már láttam őket. Nagyon cukin futottak egymás mellett, bár a jelenlegi tempómhoz képest csak kocogtak. Próbáltam nem trappoló hanggal, puhán futni és nem lihegni, mint egy hörgőtágulatos elefánt, hogy ne vegyenek észre. Bár mindegyik zenét hallgatott szerintem. Egyre jobban zárkóztam fel. 2-3 kanyar után már a sarkukban futottam, de mielőtt észrevettek volna lelepleztem magam.
- Mi ez a tempó srácok, ha így folytatjátok meg is előzlek titeket
- Mi a szar Lala, hogyan?
- Ne tudjátok meg, mindjárt összeesek
A végéig már csak a fiúk tempóját tartottam és a két kör után nem mentem tovább, de ők sem, nekik ennyi volt mára. Próbáltam nem megállni, mert akkor azonnal elhánytam volna magam. A paddock felé sétáltunk lesétálás gyanánt, közben fokozatosan kortyolgattam a kulacsomból. A fiúk még mielőtt elindultak volna vissza a cuccaikért és az autókért (amit amúgy tök nem értek, miért jönnek hárman 3 autóval) szóltam nekik, hogy áll-e a vacsi.
- Persze, szólj, ha kész vagy
- Megbeszéltük! - majd indultam is a hotelhoz.
Nagyon koncentráltam az útra, borzasztóan rosszul voltam. Nem is emlékszem, hogy a szobámba hogyan értem fel. Azonnal a fürdőszobába indultam és amit lehetett ki is adtam magamból. Akármennyire is éreztem felszabadultnak magam futás közben, a szervezetem nem túl hálás, amit meg is értek. Fogmosás és egy hideg zuhany és hajmosás után sokkal jobban voltam. Amilyen gyorsan csak lehetett megszárítottam a hajam, felül eltűztem egy részt, így nem lógott bele az arcomba, feldobtam egy kis púdert és szempillaspirált, majd felvettem egy nagyon világos kék mom fit nacit egy fekete csípőt villantó bodyval, majd hozzá a kedvenc fehér Jordanem, majd írtam a fiúknak, hogy készen vagyok. Nem vártam meg a válaszukat, azonnal indultam lefelé az étterem részbe. Egy szabad asztalhoz leültem, majd vártam a fiúkra. Mind a hárman egyszerre jöttek be, szóval tuti, hogy valamelyiknél játszottak. Szedtünk magunknak kaját a svédasztalnál, majd lecsücsültünk. Igyekeztem nem nehéz kajákat válogatni és nem is sikerült sokat, de nem ment le sok a torkomon. Inkább csak turkáltam a kajámban.
- Jól vagy Audrey? - kérdezte Charles
- Persze csak egy kicsit kicsinált ez a mai futás- mondtam mosolyogva
- Hát jó durvát mentél- bólintott elismerően Lando
- Ne is mondd, még most is kivan tágulva a tüdőm- nevettem kínosan.
Felérve végül Lando szobájába vonultunk inni. Este 9 után Bia hívott. Nem tudtam illik- e felvenni, de bólintottak a srácok, hogy vegyem csak.
- Szia lány- köszönt, majd esélyt sem adva a köszönésre már folytatta is- láttam mekkorát futottál- mondta, mire én kihangosítva letettem a telefont az asztalra, hogy újra töltsek bort.
- Te ezt honnan tudod?
- Az applikáció jelzett, hogy új rekordod van. Tudod be van kapcsolva az az „együtt" funkció vagy mi a szar.
- Jaj baszki, tényleg. Ja elég kemény volt.
- De ugye nem idegből vagy ilyesmi?
- Nem dehogy, csak nagy volt a motiváció- nevettem
- Jó, kicsit megijedtem, mert tényleg nagyon erős volt. Ugye nem hánytál? Nem akarom azt, hogy megint az legyen...- mondta, mire elkerekedett szemekkel néztem a telefonra, és azonnal leraktam a borosüveget, majd a fülemhez véve a telefont kiindultam az erkélyre.
- Nyugi, tényleg semmi bajom, egyszer hánytam, de nem idegből futottam és nem is akartam, hogy ez legyen csak a mai nap után nem bírták a dolgok benn. De nyugi semmi gáz, vacsoráztam és a fiúkkal borozunk most. Minden oké tényleg. Most le kell tennem, de holnap jó sokat mesélek megígérem.
- Féltelek.
- Nem kell, hidd el soha nem lesz olyan többet
- Hiszek neked Lala, de pihenj azért majd, jó?
- Megígérem, anya! - mire mindketten felnevettünk.