Van, hogy a sorsod kísért C.L.

19.

Nos igen, így történt, hogy szerény 2 személyes szobámban 5-en aludtunk, mert a fiúk olyan viccesre itták magukat, hogy nem akarták elhagyni egymást ezért úgy döntöttek támogatnak az alvásban. A kihúzhatós kanapén aludt Carlos és Daniel, míg én az ágyamban, mellettem Charles, aki mellett Lando aludt félig a földön.

Elhúztam a számat ahogy végig néztem az alvó társaságon reggel, és áldottam az eget, amiért én megálltam 1 pohárnál. Csináltam egy kávét a kis mini kávéfőzőmmel, majd az erkélyre kilépve leültem a székbe a köntösömben és a kora reggeli csípős időben a tájat figyelve fogyasztottam el. Mikor beléptem az erkélyről még semmi nem változott, szóval ettem egy fehérjeszeletet, majd a fürdőbe lépve összekaptam magam. Éppen csak 6 óra volt, a fiúknak 7-től van ma edzése, addig remélhetően felkelnek. Igyekeztem nagyon halkan kimenni a szobából, bár, ha hangos lettem volna sem valószínű, hogy felkeltek volna rá. Egy jó 40 percet már sikerült futnom, szóval abszolút felvillanyozódva hívtam Charlest, hogy fent vannak- e már. Aki természetesen nem vette fel, ahogyan Lando sem, de végül Danielnél sikerrel jártam.
- Fiúk ugye fent vagytok? 10 perc és edzésetek van
- Mii? Ennyi idő van? Te jó egek! - mondta, és ahogy hallottam valahova eldobta a telefonját és keltegetni kezdte a többieket:
-Carlos, Carlos idő van, szedd fel Charlest aztán közösen felszedjük Landot, mert az nehéz
- Jó, csináljuk- mondta Carlos
- Charles, elaludtunk
- NEM!- kiáltotta Charles, majd egy hatalmas koppanás és utána hatalmas röhögés
- Jó, Lando is pipa, most pedig mindenki húzás mert meghalunk ma edzésen kaja meg minden nélkül.- mondta Carlos, és ahogy hallottam mindenki elhagyta a szobát, kivéve Daniel telefonja és a rendetlenség, bár szerintem még jó sok minden nálam maradt.

Felérve a szobámba, amit amúgy nyitott ajtóval hagytak, először majdnem rosszul lettem, majd inkább elkezdtem összepakolni és kiszellőztetni. Daniel és Lando is itt hagyta a telefonját, Charles pedig a töltőjét és a pólóját(?).

Miután jó kemény fél órás pakolás és takarítás után késznek nyilvánítottam a dolgot, küldtem a csoportba egy üzit, hogy ha valamit nem találnak az nálam van, jöjjenek érte, majd elmentem lezuhanyozni és elindultam a pályára. Védjük a Földet motivációval biciklivel indultam neki az útnak. A paddockon végig gurulva egyre többen ismertek már fel, Max és Seb is integetett, sőt még tök sokan mások is, aminek azért eléggé örültem. Az étteremnél megálltam egy gyors reggelire. Mivel senki ismerőset nem láttam, így egyedül ültem le, majd az airpodsomat a fülembe dugva felhívtam drága barátnőmet. Aki még elég durván álmos volt, valószínűleg most is én keltettem fel.
-Bocs Bia, most van időm- húztam el a számat
- Nem gáz, mi volt tegnap este? Dan mondta, hogy átmentek hozzád, de azóta semmi hírt nem kaptam-mondta, mire elővettem a zsebemből Daniel telefonját és felmutattam neki
-Nos, az ezért van. Nálam hagyta, ahogyan Lando is.
- Uhh, kemény este lehetett- nevetett
- Várj, beküldöm a csoportba a képet, ahogyan aludtak
-Jézusom, mind nálad?
-Igen, vad volt. 7-től volt edzésük, már 8 elmúlt és még sehol senki. Tuti meghalt mind- legyintettem
- Belőlük kinézem, de te jó ég, úgy várom már, hogy haza gyere- sóhajtotta
- Hmm, biztos engem- somolyogtam
- Jó, lehet mást is- mondta
- Tudom, legalább lesz útitársam- vontam vállat- Ó, jaj- sokkolódtam le
- Mi történt?
- A 4 hős éppen vonul be egymás után pontosan úgy, mint akik beszartak- mondtam le sem véve a szememet a fiúkról
Daniel vágódott le először, őt követte Lando és Carlos, majd végül Charles ült le mellém, és az asztal alatt köszönésképpen végigsimított a combomon, amit nem bírtam mosolygás nélkül hagyni. Kivettem a fülemből az airpodsokat, és kiraktam Biát az asztal szélére, hogy mindenki lássa és hallja. Őszintén borzasztóan jó volt látni, Daniel milyen lelkesedéssel mesél el mindent Biának, és nagyon örültem, hogy Bia komolyan beadja a derekát.