Van, hogy a sorsod kísért C.L.

13.

 Szeme felcsillant és azonnal megindult felénk. Pontosabban Bia felé. Jó kapcsolatuk volt Biaval, de nem beszéltek vagy találkoztak soha azóta. Hozzánk lépve köszönt nekünk, Bianak még két puszit is adott és egyből beszélgetni kezdett vele.
- Gyertek, üljetek hozzánk- mondta- Mesélte Audrey, hogy egy egyetemre jártok, milyen szakra jársz?

Te jó ég, történt valami, amiről én nem tudok? Vagy ez egy másik Charles, akivel elfelejtettem kerülőviszonyba kerülni?
-Közgazdász, de egészen szeretem amúgy, el is tudok vele helyezkedni, szóval talán hasznos is. - mondta a magáét Bia. Én összenéztem Dannel, megforgattam a szemem és a késemmel öldöklő mozdulatokkal hadonásztam a nyakam felé, mire Danielből kitört a röhögés. Arcomat a tenyerembe temetve az asztalra dőltem és a vihogó Danieltől próbálták kideríteni mi történt
-Bocs, Lala, nem a...-próbálta elmondani, az asztalra ejtve fejét megint elröhögte magát- akartam-nevetett tovább mire én csak visszatemettem a tenyereim közé az arcom.
-Soha nem fogják elmondani- adta fel Bia
- Ma iszogathatnánk Lando szobájában- dobta fel Charles mire félrenyeltem a kávém, de erőteljesen próbáltam visszatartani a feltörő köhögést.
- Lala, mi a bajod?- vette észre Lando, mire persze mindenki felém nézett, így nem bírtam tovább, fuldokolva köhögni kezdtem, mire Charles lenézve tányérjára elengedett egy féloldalas mosolyt.
-Semmi, jól vagyok- mondtam két köhögés között, mire Daniel legyintett, majd Charlesra nézett
-Miért pont Landonál?
-Mert az ő szobájának már úgy is mindegy- jelentette ki tényként Charles, mire Lando elképedve nézett rá
- Csak nem akarod megmutatni a tiéd- mondta Lando sértetten
-Nincs is szobám most, otthon alszom- vonta meg a vállát Charles nevetve
-Jaj, baszki tényleg, akkor már Landonál tartsuk, ne nálam- vágta rá gyorsan Dan
-Jól van nekem olyan mindegy, nem vagyok irigy
- Miért lennél?
- Mert nem osztom meg veletek szerény hajlékom
- Szerény hajlékod jobb, mint nekem a családi házam itt- mondtam
-Tényleg Lala, engem mikor mutatsz be a családodnak?- kérdezte Lando, mire Bia és Daniel is nevetni kezdtek
- Hidd el Lando, jobb, ha soha- nevettem kínosan
-Igen, szerintem is- mondta Daniel
- Na miért Dan, mi történt Audreyéknál?- kérdezte Charles
- Csak belecsöppent az év vitájába igazából, de azon kívül semmi extra- legyintettem
- Micheal utál engem, így Lala-t is, amiért odavitt, Olivia és az egoista Mark Lalát utálja és ez így kirobbant- mondta Dan
- A legjobb az egészben, hogy Via így beszél rólad, közben pont neki nincs oka rá. És őszintén nem értem miért haragszik rád ennyire. Markot meg egyenesen le tudnám szúrni- kezdett felidegesedni Bia
-Szóval semmit nem változott- kulcsolta össze a két kezét álla alatt Charles.- Pedig régen elválaszthatatlanok voltatok
-Ja régen, csak valamiért bekattant aztán már én is bekattantam
-Hozzánk bármikor jöhetsz, ha kiraknak- nézett rám Lando
- Nem otthon lakom- néztem rá értetlenül
-Jaj tényleeg- jött rá
-De azért kösz, Lando-néztem rá hálásan
-7-kor nálam?- kérdezte
-8-ig dolgozom- húztam el a számat- utána még futni is akartam- tettem hozzá
- Megvárunk
- Nem kell, majd behozom, nyugodtan kezdjétek 7-kor, majd megyek
-Bia?- kérdezte Dan, mire Bia rám nézett. Én csak megvontam a vállam
- Megyek 7-re, miért is ne- mondta hirtelen, mire büszkén elmosolyodtam. Daniel, Daniel, ha tudnád, hogy ez mind neked szól...
- Én elindulok, van egy ilyen új grill the grid vagy mi szarság és arra külön kell forgatnunk- forgattam meg a szemem- de legalább ott hűvös van
- Megyek veled, nekem is mennem kell a paddockba, közös elemzés a második edzésre- mondta Charles, majd felállt az asztaltól. Biara néztem, hogy jön-e
- Utánad megyek majd, de én még ennék valamit- mire mindenttudóan ránéztem és elköszöntem tőlük. Charles csendben sétált mellettem, de nem terveztem megtörni hallgatását, meglepetésemre ő volt az.
- Sajnálom apukádékat
- Nem kell, apával nincs baj, őt csak Daniel zavarta. Meg az, hogy mostanában alig lát. Olivianak meg gondolom minden. De ő könnyen van. Alig dolgozik, helyette Mark csinál mindent, anyáék fizetik az építkezésük nagyrészét. Kicsit gáz, mert Mark szülei nincsenek bevonva ebbe az egészbe, szóval anyáék meg emiatt tök mérgesek. Viszont Mark szülei azt hiszik Via ad ennyi pénzt bele, nem anyáék. Mindegy, bonyolult az egész igazából, csak engem bánt, mert én próbálok megdolgozni mindenért és büszke is vagyok arra, hogy saját keresetemből élek, de így semmit nem ér az egész, hogy a családomnak ez egyáltalán nem becsületre méltó, mert ők megszokták. Via pedig úgy gondolja, hogy az a természetes, amit ő csinál. De én arra nem tudnék büszke lenni, amit minden munka nélkül értem el.
- Ezt mindig szerettem benned, hogy ennyire talpraesett vagy. Sokan nem lennének erre képesek. Biztos vagyok benne, hogy Via is büszkébb lenne, ha a saját munkája árán érne el valamit, de fogalma sincs róla, hogy az milyen érzés, mert mindig túl lusta volt ahhoz, hogy kipróbálja- vonta meg a vállát.
- Lehetséges- biccentettem. Belül viszont nagyon hálás voltam, hogy ezt elmondta.
- Danielt Mich miért nem bírja?
- Leginkább azért, mert nem te vagy- vontam meg a vállam- bárkit hazavittem utánad nem felelt meg az elvárásnak. Nem tudta megindokolni, de nem találta rendben egyik barátomat sem. Most meggyanusított azzal, hogy Daniellel amúgy együtt vagyok csak titkolom, hogy bírja. Persze erről szó sincs, de ő akkor eldöntötte, hogy utálja Danielt, mert létezik. Szegény Daniel, szerintem pokol volt neki az elmúlt pár nap- ingattam a fejem
- Meséltem anyának, hogy itt dolgozol, azóta, ha beszélek vele állandóan megkérdezi mi van veled. Úgy látszik nagyon leragadtak itt- nevetett
- Még jó, hogy mi nem- röhögtem fel ránézve
- Még jó- mondta halkan