Van, hogy a sorsod kísért C.L.

18.

Végre van időm egy kicsit ebédelni, a csoportunkban folyó képcsatába beszállva küldtem én is egy képet a hangya mennyiségű kajámmal, majd felhívtam anyát, aki jól le is rázott, mert éppen dolgozott. Szegénnyel már nagyon kéne egy értelmes minőségi beszélgetés, hiszen alig tud valamit mostanában rólam és én is róla. Ebédemet befejezve a nyomtató mellett lévő laptopomon néztem az e-maileket, mikor valaki belépett az ajtón. Időm sem volt odanézni, mert két kar támaszkodott a jobb és bal oldalamon is az asztalon, így lezárva az utam. Jaj, Charles. Szembe fordulva vele, azonnal a derekam köré fonta a karjait.
- Hoztam neked enni. Nehogy éhen halj- nézett a szemembe.
- Köszi- nyomtam egy puszit a szájára, mire elégedetlenül megrázta a fejét, majd lassan felém hajolva alig érezhetően megcsókolt. Természetesen ezt nem hagyhattam annyiban.

Charles egyre hevesebb volt, ami abszolút nem volt ellenemre, de eléggé féltem, hogy valaki bejön. Főleg, hogy a szünetem után Lando lesz az első pilóta.
- Charles- toltam el magamtól- ha Lando meglátja...
- Lesz egy jó napja- mondta, majd újra felém hajolt.

Éppen a combjaim alá nyúlt volna, mikor nagy hévvel kivágódott az ajtó. Lando...

Charles annyira megijedt, hogy szerintem 6 métert ugrott hátra én pedig oldalra, majd félve néztem a látogatónkra, aki tényleg Lando volt.
- Szevasztok tubicáim! Zavarok? - kérdezte abszolút természetesen, míg én azt sem tudtam eldönteni, hogy Charles vagy az én fejem a vörösebb.
- Abszolút nem- igazítottam meg a hajam, majd Charlesra néztem- Szia, Charles!- jeleztem, hogy talán mennie kéne, mire bólintott, majd lepacsizott Landoval, engem homlokon puszilt, majd elment.
- Basszus, mi történhetett volna, ha nem jelenek meg?- kérdezte Lando nagyon szórakozottan
- Valószínűleg semmi, szóval semmit nem szakítottál félbe, ne aggódj- nevettem
- Örülök nektek, de azért kicsit legyetek tekintettel a szingli életemre is.- mondta sértetten
- Na jólvan inkább csüccs a helyedre- mondtam, majd felpattantam (inkább felmásztam az abszolút nem az én magasságomnak kitalált székre) az operatőri székembe, amire Lando nem volt felkészülve és vihogásban tört ki, igazából fogalmam sincs miért. Nagyjából fél perce vihogott a semmin Lando, így inkább levideóztam és elküldtem a csoportunkba, hogy valaki mentsen meg.
-Lando, mi a bajod? - kérdeztem megint
- Seemmiii- nevette el magát ismét a szó végére
Laure: Mentsetek meg
Daniel: Indulok Lala

Pár perc múlva a még mindig használhatatlan Lando mellé megérkezett a még használhatatlanabb Daniel. Landoval már csak akkor volt probléma, ha rám nézett. Daniel viszont miután megtudta, hogy Lando ránk nyitott, hiába nem volt semmi olyan dolog szerintem, amin kilehetett volna akadni, természetesen ő is röhögött, viszont ő már akkor, ha Landora vagy rám nézett. Sok segítség. Igazából megértem, neki nehezebb dolga volt elképzelni a szituáció során Lando arcát és helyzetét, illetve a miénket. Szóval mondanám, hogy megértem amiért szarrá röhögik magukat, csak mégsem.
- Srácok, nekem ez a munkám, van 4 percünk, míg jön George. Lando, az utolsó szabadedzésetek után az első utat ide vezet! - keményítettem be- most tűnés! Daniel vidd innen- utasítottam, mire tisztelegve vigyázzba állt és felkapta Landot a székből. Lando közben pedig hisztérikus hangon ordibált, hogy ,,NEE LAURE, NEE!" Miután becsukódott az ajtó, halkan elnevettem magam majd a tenyereimbe hajtottam a fejem. Imádom őket, sosem voltak még ilyen barátaim. Lemásztam a magas székemből, majd George dolgait kezdtem el intézni, hogy minden rendben legyen mire ideér. Éppen Lando papírjait tettem félre, mikor a farzsebemben megrezdült a telefonom
Lando: @Charles kirakott a csajod...
Charles: És milyen jól tette

Természetesen nem sikerült mindenkivel forgatni. Túl szép lett volna. Az eső elállt és mindenki pattant be a kisautójába. Én ez idő alatt kajálni mentem Aprillel és kávézni természetesen. Utána volt pár quizen kívüli interjúm, majd utána egyből a második szabadedzés, amit végig sikerült aludnom. Tök jó helyen, a stúdiós székemben a Netflixes kabátommal betakarózva, amiért még az első szabadedzés alatt bicajoztam el a hotelba. Igazából csak egy fél órára terveztem becsukni a szemem, de mikor Lando vihogva felébresztett (természetesen csak miután lefotózott 6 szemszögből) rájöttem, hogy ma azért eléggé elfáradtam.

Landoval befejeztük a quizt, majd együtt bicikliztünkvissza a hotelba. Őszintén levegőt venni sem volt erőm, szóval egy gyors zuhanyután még a vacsorára is nehezen vettem rá magam, de az elsők között estem túlrajta. Meglepő is lenne, ha este 6kor akarna bárki is vacsorázni. A fiúk mégbőven a délutáni kötelező alvásukban voltak, mikor én írtam Bianak, hogy majdholnap hívom és utat engedtem a fáradtságomnak. Ami nagyjából 2 óráig tartott.Ugyanis becsörtetett a drága bandám teljes létszámban, miután a kopogásra nemkeltem fel, Daniel bedobta az aduászát. Tipp: ne bízd Danre a tartalék kártyád.Este 9kor tehát kezdődhetett a programunk.
- Lala kelj már fel- mondta unottan Daniel
- Jaa, így tök uncsi- nyávogta Lando is
- Mi levezettünk fejenként 250km-t és reggel este edzettünk- kontrázott Daniel.
- Jólvan már, fent vagyok- dörzsöltem meg a szemem és feljebb csúsztam azágyamban, majd meghallgattam ahogyan Landoék elmesélték, hogy reggel valakitrossz irányba küldtek el és hogy mennyit nevettek rajta utána, meg követték,majd Charles is elmesélte, hogy Carlos kigáncsolta Mattiát. Éppen én voltam egytörténet közepén, azt meséltem, hogy Sebbel milyen vicces volt ma forgatni,mikor Charles telefonja csörögni kezdett, így kiment az előszobába felvenni
- Aaajj srácok éhes vagyok- kapott a hasához Lando
- Nincs kajád?- kérdeztem
- Elfogyott.
- Van pár fehérjeszeletem még, ha kérsz- ajánlottam fel
- Fúj, dehogy.
- Akkor halj éhen.
- Srácok- jött vissza Charles- Carlos volt, unatkozik.- forgatta meg a szemét
- Carlitoooo!- emelte magasba két kezét Lando
- Jöhet?- nézett rám Charles
- Persze- vontam vállat
- Elmegyek érte- indult el
- Megyek én is, kell kaja- indult el Lando
- Ennek örömére én meg felöltözöm. - másztam ki a takaróm védelméből és abőröndömből kikaptam egy oversized krémszínű pulcsit, majd késznek isnyilvánítottam magam.
- Hallod, Dan.
- Mondd
-Mi van Biaval? Mármint tudni akarom mik a szándékaid. Nem közvetítem, hiszenaz egyik legjobb barátom vagy, de nem akarom, hogy húzd az agyát
- Bírom a csajt, kifejezetten élvezem a társaságát. Minden nap beszélünkigazából, sőt, ha minden igaz innen veled megyek Genovába- vont vállat, miremosolyognom kellett.
- Örülök nektek Dan- öleltem meg, mert most tényleg boldog voltam, hogy Biamellett és Daniel mellett is egy megbízható ember lesz
- Ez azt jelenti, hogy áldásodat adod?
- Ez kérdés? De remélem mondanom sem kell, hogy ha bántani mered...
- Letéped a golyóimat, tudom Lala, tudom- mondta, mire elröhögtem magam, majdpillanatokon belül megérkeztek a fiúk is.
-Lando betört az étterembe- kezdte Charles
- Ez nem is igaz!!
- Akkor csak igénybe vetted a hotel szolgáltatásait sajátkezűleg? - kérdezteCarlos
- Pontosan! Hol szabálytalan ez?
- Szia! Már találkoztunk, de azért Carlos Sainz! - nyújtotta felém a jobbját
- Laure Conte- fogadtam el
- Charles akkor hogyhogy Audrey-nek szólít? – ráncolta össze szemöldökét.
-A teljes nevem Laure-Audrey Conte, de én nem használom, csak Charles-mosolyodtam el
-Pedig szép- mondta
- Naaa, elég is- tette fel a kezét Charles, mire csak kiröhögtük
- Halljátok... nem nyitunk fel egy üveg bort? - kérdezte Daniel
- Fiúk, holnap időm...- kezdtem, de Dan pofán dobott egy párnával.
- Egy pohártól semmi bajunk nem lesz, Lala hol van a vörösborod?
-Honnan veszed hogy van?
- Nálad mindig van- nézett rám Dan
- Hűtőben- dőltem hátra megadva magam.