-Szerinted ez túl laza? -jött be a fürdőbe Charles hozzám és kétségbeesett tekintettel nézett rám.
-Jézusom -suttogtam, de igazából csak a nevetésemet szerettem volna visszatartani, ahogyan végig néztem Charles fehér farmerjén és virágmintás ingjén
-Ennyire tragikus?
-Inkább csak nem értem miért vannak ilyenjeid. Inkább segítek-indultam meg a szobája felé, majd leültem a szekrénye elé, ő pedig szorgalmasan követett. -Fehér ing? -kérdeztem, mire bólintott, úgyhogy hozzá vágtam, majd folytattam a keresést, míg Charles felvette az előbbi darabot, a virágosat pedig legnagyobb örömömre eltette a bőröndjébe. -Fekete vagy sötétkék ilyen térd vagy milyen naci? -mutattam felé a darabokat
-Ezt férfi shortnak hívják... -nyúlt el előttem, majd megragadta a választott ruhadarabját miközben odahajolva nyomott egy puszit a nyakamra-...és a sötétkék.
-Van fehér cipőd itt?-kérdeztem
-Még választhatsz is!
-Gondolhattam volna, hogy piperkőc Charles az összes cipőjét hozni fogja...-nevettem el magam ránézve, majd választottam neki egy pár cipőt és felé nyújtottam -az ingeden még gombolj lejjebb egyet, úgy sokkal sportosabb -néztem rá vigyorogva
-Azt rögtön gondoltam! -szólt utánam, miközben én úton voltam a saját szobámba, hogy magamnak is ruhát keressek.
Kiválasztottam egy hosszában csíkos egyszerű nyári ruhát, hozzá egy szintén tök egyszerű szandált, majd a fürdőbe indultam, hogy valamivel feldobjam az arcom, de annyira nem érdekelt ez a dolog, hogy a legegyszerűbb dolgot csináltam magammal, amit csak tudtam. Szempillaspirál és egy halvány tusvonal, amit valami világos barnás szemhéjpúderrel csináltam. Voilá.
Ja nem. A hajammal még kezdenem kellett valamit, főleg, hogy a sós víznek hála kicsit szomorúnak tűnt. Jó alaposan kivasaltam és es csattal hátrafogtam, hogy ne zavarjon majd a kőkemény zabálásban
-Kész vagyok! -mentem vissza a szobámba Charleshoz, aki az ágyamon hason fekve telefonozott, de érkezésemre felém fordult
-Szép vagy! -simított végig a combomon mikor leültem mellé, majd a telefonomra kaptam a szemem, mikor egy FaceTime hívást jelzett Biától.
-Szia, hogy boldogulsz? -kezdtem, de Bia ügyet sem vetett rá.
-Szia, csak annyi a gond, hogy kéne a segítséged, mert Daniel azt mondta, őt nem érdekli mit veszek fel, szóval, ha rajta múlik akkor akár meztelenül is mehetnék- forgatta meg a szemét.
-És mennyire örülnék is neki! -hallatszódott a háttérből, mire elnevettem magam
-Mindegy, van két opció, az egyik ez a zöld -fordította meg a kamerát, ami egy lenge fenyőzöld ruhát mutatott, V nyakkal, aminek a háta szinte üres volt, mert ez a V kivágás az egész hátát láttatni engedte, egészen a derekáig. Lényegében elől meg hátul is V betű volt. És hogy ezt miért tudom ilyen jól?
-Bia, ez az én ruhám! -néztem rá elképedve
-Jaj, mintha nem adtad volna oda...-legyintett- Vagy nézd itt ez a bordó overall-mutatta meg a másik ruhát.
-Amúgy a zöldet választom. -mondtam
-Ugye? Szerintem is! -vidult fel, mire értetlenül néztem rá – Te már kész vagy?
-Aha, nem vittem túlzásba
- Szép vagy! -mondta, majd megmutattam neki a ruhám, ő pedig rohant készülődni, mivel állítása szerint Dan teljesen elvette az idejét.
YOU ARE READING
Van, hogy a sorsod kísért C.L.
Fanfiction"Mindenkinek kell egy második esély, hiszen mindenki érdemel egy lehetőséget, hogy helyrehozhassa, amit elrontott. És, ha nem akarok második esélyt?" Üdv az életben, ha nem akarsz kapsz, viszont, ha igen... Akkor sosem fogsz. "Sodródj, hidd el jobb...