Van, hogy a sorsod kísért C.L.

31.

-Szerinted ez túl laza? -jött be a fürdőbe Charles hozzám és kétségbeesett tekintettel nézett rám.

-Jézusom -suttogtam, de igazából csak a nevetésemet szerettem volna visszatartani, ahogyan végig néztem Charles fehér farmerjén és virágmintás ingjén

-Ennyire tragikus?

-Inkább csak nem értem miért vannak ilyenjeid. Inkább segítek-indultam meg a szobája felé, majd leültem a szekrénye elé, ő pedig szorgalmasan követett. -Fehér ing? -kérdeztem, mire bólintott, úgyhogy hozzá vágtam, majd folytattam a keresést, míg Charles felvette az előbbi darabot, a virágosat pedig legnagyobb örömömre eltette a bőröndjébe. -Fekete vagy sötétkék ilyen térd vagy milyen naci? -mutattam felé a darabokat

-Ezt férfi shortnak hívják... -nyúlt el előttem, majd megragadta a választott ruhadarabját miközben odahajolva nyomott egy puszit a nyakamra-...és a sötétkék.

-Van fehér cipőd itt?-kérdeztem

-Még választhatsz is!

-Gondolhattam volna, hogy piperkőc Charles az összes cipőjét hozni fogja...-nevettem el magam ránézve, majd választottam neki egy pár cipőt és felé nyújtottam -az ingeden még gombolj lejjebb egyet, úgy sokkal sportosabb -néztem rá vigyorogva

-Azt rögtön gondoltam! -szólt utánam, miközben én úton voltam a saját szobámba, hogy magamnak is ruhát keressek.

Kiválasztottam egy hosszában csíkos egyszerű nyári ruhát, hozzá egy szintén tök egyszerű szandált, majd a fürdőbe indultam, hogy valamivel feldobjam az arcom, de annyira nem érdekelt ez a dolog, hogy a legegyszerűbb dolgot csináltam magammal, amit csak tudtam. Szempillaspirál és egy halvány tusvonal, amit valami világos barnás szemhéjpúderrel csináltam. Voilá.

Ja nem. A hajammal még kezdenem kellett valamit, főleg, hogy a sós víznek hála kicsit szomorúnak tűnt. Jó alaposan kivasaltam és es csattal hátrafogtam, hogy ne zavarjon majd a kőkemény zabálásban

-Kész vagyok! -mentem vissza a szobámba Charleshoz, aki az ágyamon hason fekve telefonozott, de érkezésemre felém fordult

-Szép vagy! -simított végig a combomon mikor leültem mellé, majd a telefonomra kaptam a szemem, mikor egy FaceTime hívást jelzett Biától.

-Szia, hogy boldogulsz? -kezdtem, de Bia ügyet sem vetett rá.

-Szia, csak annyi a gond, hogy kéne a segítséged, mert Daniel azt mondta, őt nem érdekli mit veszek fel, szóval, ha rajta múlik akkor akár meztelenül is mehetnék- forgatta meg a szemét.

-És mennyire örülnék is neki! -hallatszódott a háttérből, mire elnevettem magam

-Mindegy, van két opció, az egyik ez a zöld -fordította meg a kamerát, ami egy lenge fenyőzöld ruhát mutatott, V nyakkal, aminek a háta szinte üres volt, mert ez a V kivágás az egész hátát láttatni engedte, egészen a derekáig. Lényegében elől meg hátul is V betű volt. És hogy ezt miért tudom ilyen jól?

-Bia, ez az én ruhám! -néztem rá elképedve

-Jaj, mintha nem adtad volna oda...-legyintett- Vagy nézd itt ez a bordó overall-mutatta meg a másik ruhát.

-Amúgy a zöldet választom. -mondtam

-Ugye? Szerintem is! -vidult fel, mire értetlenül néztem rá – Te már kész vagy?

-Aha, nem vittem túlzásba

- Szép vagy! -mondta, majd megmutattam neki a ruhám, ő pedig rohant készülődni, mivel állítása szerint Dan teljesen elvette az idejét.