Van, hogy a sorsod kísért C.L.

5.

  Fogalmam sincs mióta szundikáltam az asztalon, egyszer csak susmorgásra lettem figyelmes. Felemelve a fejem Daniel ás Lando került a szemem elé.

- Hát ti? -nyöszörögtem.

- A főszerkesztő szólt a sajtósainknak, hogy az összes interjút az időmérő utánra tettek. Nekünk meg most lett vége a 3. szabadedzésünknek és reggeli óta nem láttunk, szóval gondoltuk megkeresünk. Hidd el, megérte- mutatta a telefonját Dan felém, amin egy kép volt rólam, ahogy az asztalra hajtott fejjel alszom. Szuper.

- Kitehetem storyba instára? - röhögött még mindig Daniel- Úgy sem ismernek- legyintettem, majd elképedve hallgattam Lando ,,vicces" ötleteit, hogy mit írjon hozzá. Végül megállapították, hogy, ha csak annyit írnak, hogy ,,Lalának fárasztó munkája van😂" , az tökéletes.

- Mi a neved? Csak, hogy tudjalak taggelni- magyarázta

- Nincs instám

- Mi??- kérdezték egyszerre

- Nincs Instám- mondtam tagolva

- Az hogy lehet?

- Nem szeretem a közösségi oldalakat, sem kirakni az életem, csak Facebookom van, hogy aki akar az megtudjon találni

- Durva vagy, akkor kirakom taggelés nélkül.- vont vállat.

Pár perccel később megcsörrent Lando telefonja

- Mondd, haver! A stúdióban vagyunk, beugrottunk Lauhoz. (...) Ja, okés, megbeszéljük és dobok egy üzit mindjárt- tette le- Azt kérdezi Charles, hogy van- e kedvünk elmenni várost nézni velük, mármint nekem meg Danielnek, téged nem mondott- húzta a száját

- Menjetek csak, úgy is beszélnem kell Biaval- mosolyogtam rájuk, majd bocsánatot kértek és elmentek.

Azért belül fájt. Tudta, hogy ott vagyok velük és nem hívott. Csak azért, mert van egy kis múltunk. Kicsit sértettnek is éreztem magam, bár nem értettem magam, hiszen már abszolút lezárt ügyként kéne erre tekintenem. Azzal meg nem hibáztathatom, hogy neki egyenesbe jött az élete, nekem pedig nem igazán.

Írtam Biának, hogy ráér-e, mire egy FaceTime hívással válaszolt. Hogy ennek sosincs dolga...

- Lalaaaa

- Biaaaaaa- nyújtottam el én is

- Na mi van veled lány? Már is az utódoddal reggelizel? - utalt Charlotte-ra

- Én előbb voltam ott, Danielék miatt ültek oda, nem sok vizet zavartam. Megjött a barátnője

- Sejtettem, úgyhogy már le is csekkoltam. - mire felnevettem

- Most majdnem meglepődtem

- Amúgy így belsőre nincs benyomásom, de nagyon szép. Ne értsd félre te is az vagy, sőt, de ő inkább olyan bájos és a kisugárzása miatt...- magyarázta

- Borzasztóan aranyos, nem tűnik hülyének, tudod olyan, akivel szívesen jóban lennék. De közben nem akarok vele jóban lenni! -háborodtam fel - Olyan Charles-hoz való...-sóhajtottam

- Tényleg jól mutatnak együtt, de nem hinném, hogy okosabb nálad. Bár honnan tudhatjuk, ebből az egy napból, meg képekből nehéz megállapítani bármit is.

- Már megbeszéltem anyával is, de olyan fura érzés, hogy tudod van az új, én meg a régi és zavar, hogy jobb- nyögtem ki

- Ez hülye. Nem is ismered, lehet, hogy tök más, mint aminek látszik. Kérlek ne ezen törd a fejed, amíg nem ismered. Felesleges és nem éri meg, mert lehet teljesen alaptalan. Fókuszálj Charles-ra, hogy hogyan érzi magát, inkább az ő boldogsága legyen fontos, ne az, hogy magadat méregesd másokhoz, addig amíg nem is ismered igazán. Ezt ne úgy értsd, mintha még friss lenne Charlessal a szakítás, vagy még nem lennél túl rajta, mert egyik sem igaz, nem ilyen tré dumákat akarok mondani. Csak tudod milyen volt régen veled, azt az énjét hasonlítsd inkább a mostanihoz. Többre mész. És ne aggódj Lalám, csodaszép vagy, jót tettek neked az évek, karakteres személyiség vagy, biztosan nem jobb nálad Charlotte, maximum más, de az nem egyenlő azzal, hogy jobb