Elcsábítva

2.rész

Sem egy ablak, sem pedig egy rohadt kis luk, amin legalább láthatnám, hogy milyen napszak van. Éhes vagyok, fázom és rohadtul fáradt is vagyok. Nem tudom mióta lehetek itt, ebben a leprában, de még azt sem, hogy mi okból vagyok itt. Ráadásul baromira máshol kellene lennem. Mondjuk a munkahelyemen.
Basszus! Biztos most már rég a felmondó levelemet írják az irodán, amiért nem ott vagyok. Persze nem mintha erről az egészről én tehetnék, legalábbis nem tudok róla.
Emma vajon tudja, hogy mi van velem? Vagy értesítettek bárkit is?
Bár Emmán kívül nem igen van akit lehetne értesíteni.

A szüleim autó balesetben elhunytak, amikor 19 voltam. Emma a gimis legjobb barátnőm és egyetlen bizalmasom, támogatóm, támaszom. Bár elég kevés időt tudunk együtt tölteni, hisz a pénz neki is és nekem is kell. Ez miatt sajnos alig látjuk egymást és aligha tudunk a másikról valamit. Az is nagyon ritka ha egy műszakban vagyunk. A hétvégén a szüleinél van, gondolom az anyukája miatt.

Az apja egy agresszív alkoholista féreg, Emmát és anyukáját is mindig bántotta, minden értelemben. Megértem a barátnőm aggodalmát, hisz nem tudni ennek okán mikor kap egy telefont, hogy nagyon nagy a baj. Remélem most legalább vele, minden oké.

Hirtelen autók hangjára lettem figyelmes.-Mi a szar?- totál pánik. Nem tudom mi fog most következni. Kivégeznek? Megerőszakolnak? Megvernek? Jó lenne néha a jövőbe látni, hogy ugyan mi is lessz.
Az ajtó kivágódik, mire én fel kapom a fejem. Ekkor megpillantottam azt a fickót aki elkábított, becipelt és ide kötözött. Őt követte még kettő alak szint úgy öltönyben.
Végül egy negyedik is felbukkant, de valamiért ki tűnt a többiek közül. Nem tudom megmondani pontosan miért de ő mintha valami felettesük lenne vagy mi.

A férfi elém sétál, az állam alá nyúlva megemeli a fejem és tekintetem fürkészi, majd elenged. Nem lép egy centit sem, sőt meg se mozdult.
Szemébe nézve várom a következő eseményeket.

- Gordon vagyok!- húzta félmosolyra a száját, majd biccentett egyet.- Maga Dina Morton ha minden igaz. Van valami tippje, hogy miért is van maga itt? – vonta fel kérdőn egyik szemöldökét, majd hátrál két lépést.

- Nem ! Nem tudom!- kisírt szemekkel figyelem tovább

- Rendben! Akkor majd a főnök elmondja. – hátat fordítva nekem , indul az ajtó felé, pár lépés után fejét a másik három alak felé fordítja- Oldozzátok el és hozzátok! Logan! Te leszel a testőre addig amíg a rezidenciára nem érünk. Utánna a Shawn majd eldönti hogyan tovább.- az említett vagy nevén Logan, bólintással jelezte, hogy értette a parancsot, majd hozzám közelítve kiszabadított a kötelek fogságából. Majd az épületből kiérve be invitált egy fekete Jeep-be és mellém ült.

*****

Körülbelül 45 percet autóztunk, de megkell hogy valljam a fickó nem túlzott amikor azt mondta „rezidencia", hisz ez egy álom. Elkerekedett szemekkel néztem ki a kocsi ablakán, a szám is tátva maradt. Zöld gyep körbe övezi az épületet, néhol látni rózsabokrokat, majd villa előtt egy hatalmas szökőkút körülötte pedig apró kavicsok terülnek el. Az épület maga hatalmas, kissé rusztikus, olyan mint egy palota. Mesébe illő.

Az autó megállt szökőkútnál, az ajtó kinyílt majd Logan kezét nyújtva kisegített a járműből. Az épület bejárata kitárulkozott, és két testőr állt egy-egy oldalára. Logan bevezetett az épületbe az ajtón belépve egy baromi nagy előtérbe értünk, ahol az egyik cselédnek (gondolom az) biccentet és tovább haladva invitált fel egy csiga lépcsőn fel egyenesen az emeletre. Egy folyóson sétáltunk, a folyosó végén egy hatalmas kétszárnyú fa ajtó volt. Logan bekopogott, majd egy „gyere" elhangzása után kinyitotta előttem az ajtót, kezével pedig beinvitált az adott helyiségbe. Nem igazán volt időm körbe pillantani. Rögtön megakadt a tekintetem egy férfin aki egy hatalmas fa asztal mögött ült papírokat bújva. Elegáns volt ami azt illeti. Barna hajából néhány tincs a szemébe lógott, oldalt felnyírt frizurája hátra volt simítva.

Belépve a irodába, nem igen mertem közelebb menni, hisz egyből le vágtam ki is ez a pali. Ő nem más mint a híres-neves Shawn Cross. Az a Shawn Cross, aki hamarosan maffia vezér lessz, ha a hírek igazak. Rengeteg újság cikk, és még a tv-ben a hírek is róla és a klánjáról szól. Sok balhé, drog ügyletek, fegyver kereskedelem, piros lámpás klubok és még naphosszat sorolhatnám.

Kis idő elteltével feltűnt neki, hogy aki belépett nem szólt egy szót sem, így méltóztatott végre felém pillantani. De inkább ne tette volna. Gyönyörű zöld szemeiben azonnal elvesztem, amint tekintetét rám szegezte. Az a bizonyos gombóc a torkomban ismét meglátogatott. Gyomrom görcsbe rándult, kezem s lábam remegett.

Szemét nem vette le rólam, lassan végig mért azokkal az ádáz, mese szép szemeivel. Megkell hagyni szemre való egy példány.

Shawn fel állt az asztaltól, tett pár lépést majd az ő székével szemben levő, kis karos székre mutatott, jelezve nekem, hogy foglaljak helyet rajta. Engedelmeskedve néma kérésének, így is tettem. Leültem a székre, egyúttal ő is vissza ült így egymással szemben kezdett bele.

- Gyanítom sejted, hogy ki vagyok.- kezeit összekulcsolta mellkasa előtt, majd hátra dőlt a kényelmes székében.

- Tudom, hogy ki vagy !- feleltem kissé rekedtes hangon

- De azzal nem, hogy miért vagy itt. – fejemet csóválva válaszoltam – Akkor be avatlak a dologba. Emma a barátnőd, kért egy kis szívességet tőlem, és biztosra veszem, hogy arról sem tudsz semmit.- meghökkenve néztem fel az előttem ülő férfira, aki egy gúnyos vigyor megejtése után folytatta tovább mondandóját.- Emma felkért, hogy tegyem el láb alól az apját, mert apuci nem épp a jó fiúk csapatát erősíti. Az egyesség arról szólt, hogy én megteszem amit kért, hogy kinyírom az apját, cserébe vagy fizet vagy valami mást ad pénz helyett. Mivel pénze nincs, legalábbis annyi nincs amivel nekem jön, ezért ő téged adott el nekem.

- Mi? Nem! Ez biztos, hogy nem igaz! Emma soha nem tenne ilyet velem!- kiabáltam rá a férfira aki hangos nevetésben tört ki szavaim hallatán.