Elcsábítva

16. Rész

Dina szemszöge

Nem tudom,hogy létezi-e az,hogy valaki elfelejti, milyen is szerelem érzete. Mármint arra gondolok, hogy szánt szándékkal ki akarod magadból törölni azt a bizonyos érzelmet. Csak azért,hogy soha a büdös életbe ne keljen újra átélned azt a kínzó fájdalmat. Ha ez sikerül, akkor viszont reménykedsz, hogy ezt az állapotot tartani tudd. Ez ha össze is jön, persze kisebb-nagyobb sikerrel.

Viszont most tudatosult igazán benne, hogy az eddig kialakított érzelmi szintem dugába dől, és ez baromira nem jó. Rohadtul nem jó. nem akarok kötődni, nem akarok szeretni, nem akarom ezek érezni, mert a vége úgyis csak sírás lenne. Persze csak is az én részemről. Shawn-nak én csak egy érdektelen játékszer vagyok neki, akit úgy rángat zsinóron mint valami bábot. a válásom óta persze volt néhány randim, de semmi több nem lett a dologból egyik randi partneremmel sem. egyszerűen képtelen voltam nyitni a férfiak felé, hisz finoman szólva eléggé benéztem a dolgokat az akkori " férjemmel" . Nem akartam csalódni, nem akartam éjszakákon át magamat emészteni mások gerinctelensége miatt.

A könyves boltban történtek óta eltelt két hét. Nos, semmi jelentőséggel nem bírt, hisz miután elváltak ajkaink egymástól, akkor jött a hideg zuhany, hogy ez csak azért történt köztünk, mert egy kicseszett lesi fotós kapott minket lencse végre. Csak ez volt az oka annak, hogy megcsókolt. Semmi más. hogy fájt-e? Még mennyire.

Most a nappaliban ülök a kanapén Madelyn és Mia társaságában, és az esküvőnket tervezzük. Hát nem csodálatos? Az esküvőn leginkább a fekete valamint a valami rózsaszínes árnyalat fog dominálni. Persze mind ez engem hidegen hagy, hisz azt sem tudom eszik vagy isszák. Nekem édes mindegy, hogy az ezüst mellé, a rózsaszín melyik árnyalata társul. Gondolataimból Madelyn kedvesen csengő hangja zökkent ki.

- Kedvesem melyik legyen? - Kérdezte miközben elém tartott két szinte ugyanolyan rózsaszín textil szalvétát.

- Fogalmam sincs. - vontam vállat miközben próbáltam tanácstalanságot színlelni.

- Nos ebben az esetben ideje, hogy a kedves vőlegényt is bevonjuk a dolgokba. Kérlek menj Shawn irodájába és kérd ki a jövendőbelid véleményét. Nyakunkon az esküvő, nincs időnk itt tétlenkedni. - adta ki a parancsot ellent mondást nem tűrő hangon.

- Rendben. - mondtam egy sóhaj kíséretében. Fel álltam a kanapéról, majd célba vettem a lépcsőt. Lassú léptekkel haladtam fel az első emeletre, egyenesen Shawn irodájához. Az emeletre érve haladtam tovább a kis folyosón, majd a mahagóni ajtóhoz érve megálltam előtte. Vettem egy mély lélegzetet, majd azt kifújva kopogtattam be. Nem kellett sokat várnom mire jött is egy határozott " Gyere!"

Shawn szemszöge

Az irodámban ülök épp a rengeteg papírt bújva. Nagy munkálatomat egy kopogás zavarta meg, ami hogy őszinte legyek, nem bántam.

- Gyere! - invitáltam be. Ekkor nyílt az ajtó és ott volt az a személy akivel a napokban nem igazán vol alkalmam beszélni, sem találkozni. Örülök neki, hogy most itt van, az igazat megvallva hiányzott a napjaimból ez a makacs nőszemély.

- Nem zavarlak? - kérdezte kissé zavartan.

- Nem. Mond miben lehet a szolgálatodra? - mondtam egy fél mosoly kíséretében.

- Anyukád kért, sőt utasított, hogy kérjem ki a véleményed a szalvétákról.

- Nem értem. Miért kell a véleményem a szalvétákról? - néztem értetlenül az előttem álló lányra.

- A színe miatt. - majd közelebb lépett az asztalhoz, és azt megkerülve mellém sétált és közelebb hajolva hozzám tette le elém a mintát. - Nos? Melyik? - fürkészte az asztalon elhelyezett minta darabokat, de én csak őt tudtam nézni. Mint mindig, ma is gyönyörű volt. Tekintetem az arcáról lassan halad egészen a dekoltázsa felé. Nem túl kivágott fehér lenge pólót viselt, de eléggé kivágott volt ahhoz, hogy ebben a pozícióban elég betekintést nyújtson a kebleit fedő fehér csipkés darabra. Fogalmam sincs mióta bámulhattam, mert egyszer csak azt hallottam ahogy köhint egyet , miközben tekintetét nem vezeti el a textil darabokról.

- Megtennéd. hogy abba hagyod a mellem stírölését és segítesz eldönteni , melyik biz-basz legyen? - ezúttal már a mondata végére rám vezeti tekintetét, és a szemembe néz. Én is az ő gyönyörű barna szemeit fürkészem, majd lassan tekintetem lecsúszik ajkaira, melyet alig láthatón benedvesít nyelvével. Annyira megakarom csókolni. Birtokolni akarom az ajkait. Szenvedélyesen csókolni, majd az asztalomra fektetni és kényeztetni őt. Hirtelen mintha kiszáradt volna a szám, és késztetést érzek, kövessem a lány előző cselekedetét. A kurva életbe is. Erőt veszek magamon, megköszörülőm a torkom, és elszakítom a pillantásom a lányról, majd a szalvétákat kezdem pásztázni.

- Nem értem mit kell ezen variálni. Hisz egyforma mind a kettő. - fürkészem tovább értetlenül az előttem heverő darabokat. A lány sóhajt majd így szól.

- Tudom. Én sem látok különbséget köztük.

- Tudod mit? Legyen ez. - mutatok rá a jobb oldalira, mire Dina bólint egyet a fejével, felveszi azt asztalról a mintákat, majd távozás céljából ellépne mellőlem, de egy hirtelen ötlettől vezérelve megragadom a csuklóját , és az ölembe rántom.  

Sziasztok! Bocsi kicsit csúsztam a mostani résszel, de ha minden igaz akkor ma hozok még egy részt, kiengesztelés képen hisz ez elég rövidre sikerült. Jó olvasást nektek! :) <3