Elcsábítva

32. Rész

Shawn szemszöge

Az emberek nagy többsége, mindig okkal hoz olyan döntéseket, melyet később megbán. De abban a pillanatban, amikor úgy véli, hogy az lenne a helyes út, nem számol a jövőben keletkező lavinával. Az a titok, vagy bűntett esetleg hazugság kiderül, tomboló viharként zúdul a nyakunkba.

A lelkiismeret furdalásról már nem is beszélve. Hiszen láttam, Dinát gyötri a bűntudat. Nem baj. Had eméssze. Eltitkolta, hogy van egy fiam, és még csak nem is engedte sejtetni a létezését. Na jó, ez hülyeség, mert titkon reméltem, hogy Dina sosem szedte a gyógyszert együtt léteink ideje alatt, és ő lessz gyermekeim anyja. Igen. Gyermekeim, most már egy letudva, lassan jöhet a második.

Bár ehhez, arra is szükség van, hogy Dina beadja a derekát és vissza jöjjenek hozzám. Madarat lehetne velem fogatni, ha ez a vágyam beteljesülhetne. De előbb ezt le kell gyűrjük egymással. Sokat segítene, a helyzeten ha nem épp a formás kis segge villogna a képembe, ahogy halad az emeletre az hálószobámba. Basszus fasznak kell nekem ilyenekre gondolni. Hogy a jó istenbe fogom tudni magam visszafogni.

Szarban vagy Shawn!

Felérve az emeletre a szobámba érve, Dina mintha csak otthon lenne, kecses léptekkel oda sasszézik az ágyamhoz és leül a fekete selyem lepedővel takart matracra. Figyelemmel kísérem minden mozdulatát, amelyet tesz. Megbabonázva nézem akkor is, mikor egy cinkos félmosoly kerül ajkára és felvonja egyik szemöldökét. Azok a mogyoró barna szemek, szinte le égetik rólam a ruhát, ahogy végig mér tekintetével. Végül elégedett vigyorral a képemen konstatálom, hogy én is vagyok olyan hatással rá, mint ő rám.

A vigyor le nem olvadva ajkaimról, úgy foglalok helyet Dinával szemben az egyik fotelben. Kényelmesen elhelyezkedek, majd kis komolyságot erőltetve magamra nézek a lány szemeibe. Dina nagyot nyel, majd csillogó szemeit lesütve, az ölében pihenő kezein, ujjait morzsolgatja.

Most nem tudom sajnálni. Majd két éve volt rá, hogy elmondja, hogy van egy közös gyerekünk. Nem is akár milyen. Nevezhet bárki elfogultnak, de ez a gyerek a megtestesült tökéletesség. Szerény véleményem szerint, minden ember titkon ilyen szép csemetéről álmodik. Mi pedig kész tehetségek módjára össze is hoztunk egy ilyen csodát. Mi ez ha nem egy jel.

Gyorsan, de alig láthatóan megrázom a fejem, hogy kiűzzem az oda most nem illő dolgokat, hisz később még ráérek olvadozni a fiamtól.

- Hallgatlak Édesem – szólalok meg végül, mert úgy tűnik Dina magabiztossága inába szállt

- Elmondtam, hogy miért titkoltam el. Mit akarsz még tudni Shawn? – nem néz rám továbbra sem, csak a kezeinek szenteli figyelmét

- Mikor tudtad meg, hogy terhes vagy? – tettem fel az első kérdést ami érdekel, na meg persze ami eszembe jutott. Túl sok kérdésem van

- Nem sokkal a válás után

- Amikor teljesen biztos voltál abban, hogy az én gyermekemmel vagy állapotos, még csak eszedbe sem jutott, hogy nekem is tudnom kellene róla? Mit gondoltál Dina, hogy majd örökké menekülhetsz az igazság elől? – tettem fel következő kérdésem immár düh és csalódottsággal a hangomban. Dina halkan szipogni kezdett. Hosszú percekig csak meredt maga elé, majd felemelte fejét és rám szegezte tekintetét.

- Még véletlenül se hidd azt, hogy ez nekem annyira könnyű volt. Vagy hogy most az lenne. Szívem szerint te lettél volna az első akinek elmondom, hogy állapotos lettem. De nem tehettem!

- Mégis miért nem? – sziszegtem

- Mert neked ott volt Nina az isten szerelmére. A te gyerekedet várta már akkor. Nem tehettem meg, hogy elvegyem egy ártatlan gyerektől az apját. Nem lehettem önző!

Bevallom, kissé megleptek az előbb elhangzott szavai a lánynak. Ő sosem magát helyezte előtérbe. Mindig szem előtt tartotta mások érdekeit, és az, hogy egy gyerek miatt – aki mint utólag kiderült, soha nem is létezett – tette, még nagyobb csodálatot ébreszt bennem Dina iránt.

- Sosem volt gyerek – mondom halkan szavakat, közben tekintetem végig az előttem ülő lányon tartva

- Miről beszélsz? – kérdezi meghökkenve és kissé zavartan

- Nina sosem volt tőlem terhes. Az egészet megjátszotta, hogy szert tegyen a vagyonomra és a hatalmamra. Én csak hab lettem volna a tortán, ha sikerült volna megkaparintania engem is – gúnyosan felhorkantok a gondolatra, ahogy bevillannak a képek, mikor Nina szánalmasan a szerencsétlen életéért könyörög. Megérdemelte a halált az a nem is tudom minek nevezzem.

Dina kikerekedett szemekkel néz rám, miközben ajkai szét nyílnak kissé a meglepődöttségtől. A szobát ismét a néma csend veszi körül, szinte már fülsértően nagy a hallgatás. Dina a gondolataiba merült, én pedig még mindig őt bámulom mint valami megszállott. Igen, teljes mértégben függője lettem Dina Mortonnak. Bár ki az aki egyáltalán ellent tud állni ennek csodálatos teremtésnek? Egyszerű nem tudok rá haragudni. Csak egy kissé csalódott vagyok, mert anno hagytam kicsúszni a kezeim közül. Ha akkor akaratosabb lettem volna, akkor együtt nevelnénk fel a fiúnkat. A gondolatra elmosolyodom.

Megjelenik előttem egy kép, ahol a szülésnél én vágom el a köldök zsinórt. Egy újabb kép amikor együtt fürdetjük a kisfiúnkat Dinaval. Egy újabb kép amikor az udvaron együtt labdázok a fiammal Nathaniellel. A szívem összeszorul a felismeréstől, hogy mindez csak miattam, az én hülyeségem miatt nem teljesültek. Ha akkor, ha aznap kimondom Dinanak azt a szót, a szemeibe mondtam volna mennyire szeretem, hogy az érzései irántam nem viszonzatlan akkor teljesen másképp alakult volna az életünk.

- Pihenj le. Mindketten elfáradtunk a mai nap. Aludj itt nyugodtan, én majd alszom valamelyik vendég szobában – ajánlom fel neki a lehetőséget. Nem akarom ma már faggatni, végülis minden olyan kérdésre megkaptam a válaszom. Hagyni akarom, hogy átgondolja mit akar, vagy mit szeretne a továbbiakban.

Felkelek a fotelből, majd az ajtóhoz lépek, hogy kilépjek a szobából, de amint a kezem a kilincsre simul, Dina hangjára, azonnal oda kapom a fejem.

- Shawn! – szólít meg kissé tétován, majd egy halvány mosollyal az ajkain folytatja – Köszönöm

Nem gondolkodom, csak cselekszem. Átszelem a kettőnk közti távolságot és szorosan a karjaimba zárom apró, törékeny testét. Orromba kúszok hajának édes virág illata. Egy lágy csókot nyomok homlokára, majd távozom a szobából.

Várnom kell. Várnom, ameddig ő azt nem mondja, hogy újra az enyém.

Csak is az enyém.

Szeretnék elnézést kérni tőletek, hogy így megvárattalak titeket az új résszel. Költözés miatt sajnos nem volt időm megírni az új részt, de most végre valahára meglett. Nem túl hosszú, de igyekeztem.

Szerintetek Dina meddig tudja magát távol tartani Shawn-tól?

Sikerül kiegyezniük majd a gyermek nevelést és felügyeletet illetően?

Dina érzései változatlanok maradtak Shawn iránt? Vagy már közömbös számára?

Írd meg kommentben a véleményed ☺️
Ha tetszik nyomj egy csillagot

Jó olvasást kívánok! ❤️❤️