Elcsábítva

19.Rész

Dina szemszöge

Torkomban gombóc, izzad a tenyerem, és remeg kezem-lábam. Jobb oldalamon Gordon-nal, a kert elejében várunk a jelzésre, hogy meginduljunk. A szívem hevesen ver. Bár ez külső szemmel úgy nézhet ki, hogy izgulok – jó értelemben – persze nem igaz. Vagyis igaz de mégsem. Hisz nem önszántamból megyek a mai napon férjhez, egy ádáz és könyörtelen gyilkoshoz. Ép eszű ember nem tesz ilyet. Ebből sokan azt hihetik, hogy akkor nálam bizony valami nagyon elgurulhatott ha én erre vetem magam. Pedig nem-nem. Az eszem még remélhetőleg a helyén, pusztán csak a túl élés vezérelte cselekedeteimet, miszerint ma elkövetem életem egyik legnagyobb hibáját.

Az egyik őr biccente adta le nekünk a jelzést, miszerint indulhat a buli. Szorosan bele karoltam Gordon bal karjába, mély levegőt vettem és lassan, ahogy felhangzott a be vonuló zenebona, elindultunk a vörös rózsa szirmokkal hintett ösvényen. Szorosan az középkorú férfi mellett lépkedtem, úgy kapaszkodva belé mintha csak attól félnék, hogy egyszer csak eltaknyolok a sok ránk szegeződő szempár előtt.

Gordonra pillantok, aki csak széles mosollyal az arcán néz rám, majd egy lágy puszit hint kézfejemre és azt át nyújtja Shawn tenyerébe. – Bassza meg már itt is lennénk? – gondoltam magamban. – Shawn-ra nézek aki szintén mosolyogva fürkészi az arcom.

Kicsi kezem remeg az ő hatalmas tenyerében. A pap már javában mondja a szokott szöveget, melyet elnyom a mellkasomban dübörgő szívem.

Egyszer csak érzem, hogy a mögöttem álló Mia megbökte az oldalam majd a fülemhez hajolva suttogni kezd.

- Dina! Te jössz – mondta a lány, ezzel engem kibillentve a gondolataimból, realizálva a valóságot, miszerint fingom nincs, hogy hol is tartunk.

- Am... izé... – motyogtam össze-vissza mint valami félnótás, majd tekintetem rá vezettem a papra, segítségkérőn néztem rá, hogy kihúzzon ebből az igen csak kellemetlen helyzetből. A pap torkát kőszőrülve ismételte el az előbbi szövegrészletet, ezzel engem megmentve.

- Dina Morton elfogadod Shawn Cross-t hites férjedül és fogadod, hogy mellette maradsz jóban- rosszba egyaránt egészségben – betegségben míg a halál el nem választ? – na bassza meg. NEM.

- Igen. – mondtam ki azt a választ melyet mindenki várt. Pedig ha tudnám, hogy igazából nem ezt akartam mondani..

- Megcsókolhatod a mennyasszonyt – mondta a pap Shawn felé intézve szavait.

A férfi végig engem nézett. Amikor rá vezettem kétségbe esett tekintetemet, széles mosolyt varázsolt az arcára, majd egyszer csak elkezdett közeledni az arcomhoz. Egyik kezével a derekamat fogta, míg a másik kezét az arcomra simította. Nagyon közel voltunk egymáshoz, oly annyira hogy egy toll pihe sem fért volna közénk. Tekintete szemem és ajkaim között ingázott, majd egy határozott mozdulattal magához szorított, és ajkait az enyémhez nyomta.

Gyengéd, édes, majd szenvedélyes csókunkat a vendégsereg taps vihara szakította meg. Talán jobb is, mert kezdtem elveszni ebben a csókban.

De istenem. Annyira jól csókol, hogy az már bűn.

Miután a férfi elengedett, tekintetét az enyémbe mélyesztette, mintha olvasni akarna benne. Amíg ő engem fürkészett, én az ő smaragdjaiban vesztem el. Szem csillogót, olyan volt mintha az égről egy csillag elveszett volna a tekintetében, hogy az csak nekem ragyoghasson, hogy az csak is nekem ékesedjen tekintetében.

Shawn megszakította a szemkontaktust, karját felém tartotta, jelezve, hogy karoljak belé, majd mikor ezt megtettem, el vonultunk a vendégek mellett egyenesen az asztalok felé.