23.Rész

2K 76 5
                                    

Dina szemszöge

Reggel mikor felkeltem, a mellettem lévő hely már üres volt. Fogalmam sincs, mikor aludtam tegnap el, de abban biztos vagyok, hogy nem egyedül. A szobában még érződött Shawn fűszeres-mentás illata.

Nehezen kikeltem az ágyból, magamra kaptam a ruháimat, majd lassan lecsoszogtam a lépcsőn egyenesen a konyhába, a reggeli kávé adagomért.

A konyhába leérve, Shawn, Logan és Adam voltak lent. Elég feszült volt a hangulat. Mikor oda mentem a kávéfőzőhöz, öntöttem a bögrémbe egy adag kávét, raktam bele két kanál cukrot és persze egy kis tejet is. Majd kimentem a teraszra, hogy kényelmesen és nyugodtan eltudjam fogyasztani ezt a koffeines csodát.

Miközben a bögrém tartalmát kortyolgattam, végig pásztáztam szemmel a környéket. A nyaraló nem messze a tengerparttól helyezkedett el, így jól lehetett hallani a tenger morajlását. Lágy szellő fújt, így valamelyest csillapította ezt a nagy hőséget. Szinte senki nem volt lent a parton, amit nem is csodálok hisz elég korán volt még ahhoz, hogy az emberek meg mártózzanak a vízben. Lassan és komótosan felálltam a kis függő ágyról, majd befelé vettem az irányt ismét a konyhába. A fiúk még mindig ott ültek a konyhapultnál, majd mikor érzékelték jelenlétemet, felkapták fejüket és végig követték mozdulataimat, amíg a mosogatóba helyezet a bögrém. Szembe fordultam velük, csípőmmel a konyhapultnak dőlve, karjaim magam előtt összefonva, néztem rájuk.

- Ma vissza kell repülnünk. Az egyik szállítmánynál elbaszták az árút – mondta Shawn komoran.

- Ez most komoly? Legalább én nem maradhatnék itt? – kérdeztem reménykedve

- Nem! Menj pakolj össze és induljunk! – mondta ellentmondást nem tűrő hangon



Fújtatva szeltem a lépcsőfokokat az emeletre, egyenesen a szobámba. Mérgesen és feldúlva hajigáltam a bőröndömbe a ruháimat, majd miután azzal végeztem, lecammogtam a többiekhez. Nem értem, hogy attól mert neki vissza kell menni, én mért nem maradhatok. Elvileg ez lenne a nászutunk, de nem, neki visszakell mennie helyrehozni azt amit, ezek az anya szomorító barmok elcsesztek. Király!

Kiérve a lakásból, az autóhoz indultunk, majd beültünk hátra. A repülőtérhez haladva, végig csöndben voltunk. Egyikőnk sem szólalt meg, senki nem hozta szóba a tegnap estét. Pedig beszélnünk kell róla. Fogalmam sincs, hogy miért tette azt Shawn tegnap amit tett. Nem volt részeg, nem volt betépve sem. Akkor miért csinálta? Talán ő is érez valamit irántam? Nem! Dehogy is!

Az ilyen pasik mint Shawn, a maffia emberinek nincsenek érzései. Ha vannak is mélyen elnyomják magukban azokat.

Nagyjából egy óra telt el, már a repülőn ülünk, úton vissza New yorkba.

Shawn a fiúkkal diskurálnak a maffia ügyeit illetően, én pedig a szobában gubbasztok, mintha büntetésben lennék. Shawn nagyon furcsa, nem tudom hova tenni a viselkedését. Az repülőtérhez vezető úton, végig csendben volt, nem nézett rám és nem is szólt hozzám, csak ha nagyon muszály volt. Lehet csak én reagálom túl az egészet és csak a stressz miatt ilyen.

Nem foglalkozva a dolgokkal, úgy döntöttem, hogy az út további részében álomra hajtom a fejem. Csak szólnak ha megjöttünk.





Shawn szemszöge

- Adam! Ne szórakozzatok velem! Ha ezt tényleg elbasztátok, akkor kurva nagy bajban leszünk! – förmedtem rá fekete hajú alacsony alakra

- Shawn. Sajnos az igazat mondom. A svédek nagyon nem akarnak együtt működni. Ha a szállítmány felét hozták csak, a megegyezett mennyiség helyett, akkor itt van valami a háttérben, amit akarnak. De ezt valószínűnek tartom, hogy személyesen veled akarják ledumálni! Dom isten kevés ehhez.

- Nem hiszem el! Mi a faszt akarnak? – keltem ki magamból – Nem volt elég, hogy múltkor rá rontottak Dina-ra a klubban? Még ez is?

- Főnők! – szólt Logan, majd fejével a lépcső fele intett, jelezve, hogy társaságunk érkezik.

Mikor oda pillantottam, a levegő is a tüdőmben rekedt. Dina mint mindig ma is eszméletlenül nézett ki. Eszembe jutott a tegnap este emlékei. Amikor én szereztem neki örömöt. Te jó ég! Soha egyetlen nőnek sem, akartam vagy ált volna szándékomban örömet okozni. De innen is látszik, hogy Dina milyen hatással van rám. Nincs értelme tagadnom, hogy az érzéseim egyre erősebbek iránta. Most már nem vagy vonzalomról beszélek. Mert a hatalmas igazság az, hogy kurvára szerelmes vagyok ebbe a nőbe.

Miután elmondtam Dinanak, a szomorú hírt, miszerint ennyi volt a nászutunknak. Pedig én, hogy élveztem volna, főleg az éjszakákat. Na mindegy, majd otthon folytatjuk.

A repülőtér fele úton, annyira bele merültem a gondolataimba, hogy szinte nem is szóltam a mellettem lévő lányhoz. Az úton is csak a fiúkkal voltam elfoglalva, Dina addig lepihent.

Az idő vészes gyorsasággal telt, mikor a gép landolt, bekopogtam Dina-hoz, hogy jelezzek neki az érkezésünkről. Mikor leszálltunk, két kocsi várt ránk. Az én ezüst Mercedesem és egy fekete Jeep – amiben majd Logan, Adam és Gordon fognak mögöttünk jönni .-

Dinaval beszálltunk a kocsiba, én pedig a gázra lépve indítottam el az autót. Az út csendben telt, kissé kellemetlen volt, ezt Dina is érezhette, mivel bekapcsolta a rádiót.

Alig két óra kocsikázás után , már beparkoltam a ház elé. Meglepődtem mikor kiszálltam, és Dina hagyta, hogy az ő ajtaját is én nyissam. Eddig sosem engedte. Ez az apró gesztus is tőle igen csak megmelengette a szívem.

Mikor kinyitottam az ajtót, kezemet nyújtottam neki segítség képp, majd mikor kiszállt lágy csókot hintettem kézfejére.

- Szépséges hölgyem! – mosolyogtam csábosan majd kacsintottam, mire a lány pirulva lehajtotta a fejét, és ejtett egy halvány mosolyt

Belépve a házba, már apám, Dom és Aaron is a nappaliban vártak minket.

Nem sok jóra számítok ha ezek így várnak. Itt valami nagy gebasz van.

- Kedvesem! Kérlek magunkra hagynál minket? Nem sokára utánad megyek – bár kitudja mi sül ki ebből a kupak tanácsból

- Persze – mosolygott majd elment

Nagy levegőt vettem, majd csatlakoztam a többiekhez. Helyet foglaltam az egyik fotelben apámmal szemben. Aaron és Dom a kanapén ültem egymás mellett, és komoran néztek maguk elé. Már kurva jól kezdődik.

- Na ki vele! Mi a fasz van megint? – kérdeztem kissé ingerülten

- Fiam! – fordult felém apám – A svédek találkozni akarnak veled. Méghozzá holnap a gálán. A nejeddel együtt! – mondta az utolsó mondatot kihangsúlyozva – Ott akarnak veled újra egyeztetni és új egyezséget kötni

ElcsábítvaDonde viven las historias. Descúbrelo ahora