Elcsábítva

29.Rész

Dina szemszöge

Itt ülök a váróban, a nőgyógyásznál. Ujjaimmal idegesen dobolok a térdeimen. A szívem zakatól, majd kiugrik a helyéről. Az orromat piszkálja a kórház gyomorforgató fertőtlenítő szaga, és baromira fusztrál a nyűzsgés körülöttem. Az agyam egész éjjel pörögött és még most is. Az idegességem megfékezésében nem igazán segít az engem körül vevő kismamát többsége. Simogatják a pocakjukat - még az is akinek még lapos a hasa - ès van olyan is aki meggyötőrt arccal várja, hogy behívják. Debra nem tudott elkisérni a vizsgálatra, mivel ma szállítmány érkezik a könyvesboltba neki kell átvennie.

A ma nap  egy nagy nap számomra. Ha minden igaz, és az én kicsikém úgy helyezkedik, akkor ma végre megtudom, hogy kis herceg fogja teljessé tenni a széttört szívem vagy egy kis hercegnő.

Apám és anyám először nem fogadták túlzottan jól a hírt. Igaz rögtön azzal kezdtem, hogy a Cross család nem szerezhet tudomást arról, hogy ki az apja. Sőt azt se egyetnlőre azt sem kellene kikotyogni, hogy várandós vagyok. Ezektől eltekintve, nagyon örültek. Anya már el is kezdte rögtön a tanácsait osztogatni , na meg persze a kihagyhatatlan sztorik rólam, aikor még pici baba voltam illetve a velem való terhességéről.

Mindennap és szinte a nap 24órájában van velem valaki. Na nem azért, hogy babusgassanak, hanem hogy ne legyek egyedül. Ami nagyon jól esik, bár néha nem bánnám ha lenne egy kis nyugtom egymagamban.

- Miss Dina Morton! - áll elém egy kék ruhába öltözött fiatal aszisztens

- Igen. Én vagyok az - mosolygom kedvesen

- Kérem jöjjön Dr. Wilson már várja

A táskám felkapom, majd követem a nőt be a rendelőbe.  Az ajtóval szemben az iróasztal mögött a jó képű, harmincas éveimebn járó dokim mosolyog rám.  Ace Wilson egy igen ritka jó vágású fiatalnak mondható orvos. Anyám szerint a szakma egyik legjobbja. Világos barna haja elegánsan befésülve, karján feszül a fehér köpeny, mely látatja az alatta levő világos kék ingét és bordó nyakkendőjét. Tengerkék íriszei kedvesen csillognak, amikor belépek és helyet fogalalok vele szemben a széken.

- Jó napot Miss Morton! Hogy érzi magám? - teszi fel a szokott kérdést miközben kedvesen mosolyog rám

- Jó napot! Köszönöm jól - viszonzom gesztusát

- Nos ennek nagyon örölünk. Kérem fekündjön fel az ágyra és neki is kezdhetünk az ultrahangnak - int a fehér ágyhoz

Bólintok, jelezve, hogy értettem, majd felfekszem az ágyra és felhúzom a felsömet, majd letűröm a nacim derekát, hogy ne kenje össze a zselével.

A doki némán lesi a monitoron a magzatot, majd lassan diktálni kezdi az adatokat az asszisztensnek. Néhány perc múlva már kedves mosollyal az arcán fordul kissé felém.

- Ha szeretné, megtudom mondani a nemét a picinek

- Igen szeretném - a szívem egyre hevesebben vert az izgatottságtól.

- Nos, Dina! Gratulálok egy egészséges kisfiút hordoz a szíve alatt

Amin eljutott a tudatomig, a könnyeim megálíthatatlanul pottyogni kezdtek. Kezem a hasara simítottam, és éreztem, hogy a boldogság melyet érzet megfogalmazhatatlan. Nem számít a neme. A fő, hogy egészséges legyen. Aztán eszembe jutott, hogy ebből a meghitt és gyönyörű pillanatból, csak is egy valaki hiányzik. Shawn.

***

Miútán végeztünk a dokival, és lement a szokott kör, elszaladtam a mosdóba. Amikor már végeztem és épp a mosdónál a kezemet mostam, nyitodott a mellékhelység ajtaja. Amikor oda pillantottam, a szívem kihagyott egy ütemet. Hirtelen idegesség lett urrá rajtam, amikor szembe találtam magam Mia-val. Ő is ugyanúgy meglepődőtt ahogy meglátott. De ez hamar elszállt, majd csak arra eszméltem fel, hogy, szoros ölelésbe vont.