Elcsábítva

27.Rész

Dina szemszöge

Ha nekem valaki azt mondja, úgy kb. Egy évvel ezelőtt, hogy szerelmes leszek, egy álnok és bunkó maffia vezérbe, akivel kényszer házasságaba kerülök, majd bele szeretek. Egyszerűen pofán röhögtem volna. Ja, azt az aprócska kis valamit kifelejtettem, hogy teherbe ejti a személyes kurváját közben. Na most vagy én vagyok ennyire isten csapása, hogy ilyen hűtlen idétlen barmokkál áld meg az ég, vagy egyszerűen az élet szeret engem megszopatni.

Nos, bármelyik is legyen, egyik sem nekem kedvez. Bizonyára felmerül bennetek a kérdés mi történt azután, hogy Nina átnyújtotta az ultrahang képet. Hát csak annyi, hogy mint érett felnőtt nő felrohantam a szobámba kibőgni a lelkemet is. Szóval igen.

Azóta eltelt egy hét. Shawn számtalanszor hívott, de nem vettem fel a telefonom, ahogy senki másnak sem. Mia, Madelyn, Logen és még anyám is próbált bejutni a szobámba és szólongattak is, én viszont makacsul némaságba búrkolózva, hagytam, hogy a gondolataim elragadjanak.

Már egy ideje ébren vagyok. Ma érkezik haza Shawn. Jelenleg a plafont bámulom, és azon töprengek, hogyan tudnék most annyi lélek energiát venni, hogy jól kitudjam osztani ezt a macsó, gyerek csináló isten csapását. Mert hogy nem hagyom annyiban azt bizisten.

Kopogtattnak. Nem felelek. Majd valami fura hangot hallok az ajtó irányába. Riadtan felülök az ágyon és tekintetem az ajtóra szegezem. Egy cetlit csúsztatnak az ajtó alatti résen. - Mi az isten? - Lassan felkelek az ágyból és halkan oda osonok a papír darabhoz. Lehajolok érte majd kezembe véve vissza megyek az ágyhoz, leülök és elolvasom a lapot.

" Én értém, hogy menstruálsz csillagom, tényleg. De a barom báttyjám ma tólja haza képét, és nem kellene, hogy arra érjen haza, hogy te elzárkózol a világ elől. Puszi Dom "

-Ez egy idiót - nevetek fel hangosan. Dom hozta a szokásos formáját, amit most egy cseppet sem bánok. Lehet kissé nyers a humora, de tudom, hogy csak poénkodik. Most erre van szükségem.

- Itt vagy még szép fiú? - kérdezem, mert tudom még ott áll, így az ajtóhoz léptem ismét majd kinyitottam azt. Dom hatalmas vigyorral állt előttem.

- Nahát! - csapta össze tenyerét - Te még élsz! - állapítja meg a nyilvánvalót

- Micsoda géniusznak kell lenned ehhez a megállapításhoz drágám - felelem gúnyosan, majd odébb állok, hogy betudjon jönni

- Látom már semmi bajod kedves. Készülj el mert a herceged hamarosan itt lessz. Úgy... - néz az órájára - húsz perc múlva

- Aham... nem a hercegem! - fonom dacosan magam előtt össze a karom

- Na ja. Az elmúlt hetek óta tartó rózsaszín bizbasz ami a fejetekbe vagy az ágyékotokban van nem erről árulkodik Kicsi - teszi csípőre kezét és úgy vigyorog rám

- Fogalmam sincs miről beszélsz. Semmi rózsaszín bizbasz nincs és nem is lessz! Csak kihasználtuk egymást egy kicsit és ennyi. Ha most nem haragszol, hagyd el a terepet, hogy bájosan fessek a tahó báttyjád előtt - ejtek felé egy gúnyos mosolyt

Dom védekezés képp feltartja két kezét, majd némán elslisszol mellettem. De azt a bárgyú vigyort nem törőlte a képéről.

Nagyot sóhajtok, majd be caplatok a garbrobba, hogy valami türhető göncöt magamra kapjak, majd folytatom egy laza sminkkel - csak és kizárólag azért, hogy ne látszodjon a két fekete táska a szemem alatt az elmúlt napokban történt sírás és alvás hiány miatt. Miútán végeztem, le araszolok a lépcsőn és a konyhába veszem az irányt. Amikor belépet a helységbe szinte mindenki jelen van - Mia, Aaron, Dom, Logan, Madelyn, Michael na meg persze a szüleim. Az érkezésemre, mind felém tekintenek és esküszöm azt a döbbent tekintetet mindenki arcán látni kellene.