Elcsábítva

28.Rész

Dina szemszöge

Hol is kezdjem. Három hét. Ennyi idő telt el azóta, hogy eljöttem a Cross villából, magam mögött hagyva mind azt amit átéltem. Ma hivatalosan is elváltunk Shawnnal. Anya és apa nem próbáltak az ellenkezölőjére rá tukmálni, és ami még fontosabb teljes mértékben mellettem álltak. Shawnról nem tudok semmit, az igazat megvallva,nem is kérdeztem felőle. A szüleimet megkértem, hogy Mia kivételével senkinek ne mondjanak semmit rólam.

Teljesen le akarom zárni, az életem azon szakaszát. Túl akarok lépni azon ami volt, és új fejezetet nyitni, tiszta lapoal kezdeni. Amióta eljöttem, egy könyves boltban dolgozom. Nagyon szeretem, mert végre normális emberek közt vagyok, nem pedig holmi gyilkosokkal. Bár, hogy őszinte legyek , hiányoznak. Dom minden napi hülyeségei, Adam okoskodása, Mia pozitív kisugárzása, Aaron laza stílusa, Madelyn történetei, és még estig sorolhatnám. Hiányoznak a szüleim is de, velük mindennap beszélek telefonon, illetve hétvégén el szoktak jönni meglátogatni. Anyám állandó aggódalmai, melyek szerint nem eszem és éhen halok egyszerűen nem lehet mit tenni.

Sikerült találnom egy lakást. A város szélén a kert városban. Egy kissebb családi ház. Kerttel, kisebb udvarral, amely tele van fákkal és rózsa bokorral. Egyszóval imádom.

Ma csütörtök van, ami annyit jelent, hogy bent vagyok a könyves boltba és épp a válási papírokat szuszakolom be a táskámba. Kiveszem a dobozólt ebédemet, hogy neki lássak enni. Mostanában nem igazán van étvágyam. Ami azt illeti sűrűn elő fordult, hogy émelygek és szédülök is.

Debra, a kolléganőm és egyben újdonsült barátnőm is csatlakozik hozzám, hogy ebédeljünk. Nem kell elmennünk sehova, hisz van egy kis helység az üzletben amely csak és kizárólag a személyzeté, így itt szoktuk elfogyasztani a kajánkat amit magunkkal hozunk. Bevonulunk a kis konyhába, majd az asztalhoz ülünk elfogyasztani az ebédet.

- Azzal jól fogsz lakni? - kérdezte Debra a kajámra bökve fejével

- Ez pont elég. Nem igazán tudok enni mostanság - válaszolom unottan

- Miért? Mi a baj? - teszi fel újabb kérdését miközben jóízűen falatosik a paradicsomos pennéjéből

- Nem tudom. Gyakran van hányingerem. Noha eddig még nem rókáztam de nagyon émelygek

Válaszomra hirtelen kiejti a villáját a kezéből, majd lassan felém fordítja tekintetét és úgy néz rám mintha valami különős szerzet lennék. Kérdőn nézek vissza rá, és várom, hogy valamit mondjon, mert eléggé aggasztó, ahogy rám néz már egy jó ideje.

- Te Dina! Mikor jött meg utóljára? - kérdezi összehúzott szemöldökkel

- Hát.. - kezdek gondolkodni, de aztán leesett, hogy basszus lassan már két hónapja késik. - Baszki - kapok a szám elé

- Aham... Ahogy sejtettem - néz rám szorakozottan majd ismét elkezd enni. - Asszem kellene venned egy terhességi tesztet. Aztán meg meg kellene látogatnod egy nőgyógyászt - mondja majd kacsint egyet

Én még a sokktól meredve magam elé, hagytam, hogy gondolataim elepjék elmém. Fene egye meg. Ha terhes vagyok, akkor a gyerek apja csak és kizárólag Shawn lehet. Az nem lehet. Most váltak szét útjaink, nem akarok megint a karmai közé kerülni. Tény, hogy még mindig szeretem, de nem vagyok hajlandó lemondani egy normális életről.

- Elmegyek, veszek tesztet a szemközti drogériában. Mindjárt jövök - választ megsem várva kaptam fel a pultról a táskám és rohantam is az említett üzletbe tesztért. Mikor végre megtaláltam a megfelelő sort az emílett tárgyból vagy számtalan fajta volt. Én mint tudatlan és tapasztalatlan hülye, vettem vagy hat félét. Biztos ami tuti alapon. Mikor a kasszához érve lepakoltam a teszteket, a pénztáros bige elég érdekesen nézett hol a szalagra, hol pedig rám. Zavaromban csak egy bárgyú vigyort tudtam megejteni felé.