Elcsábítva

8. Rész

Dina szemszöge

Minden egyes képkocka bevillant arról a napról. Arról a napról, amikor a szívem, apró pici szilánkokra tört. Az emberben akkor tudatosul, hogy egy kapcsolatnak vége, amikor a saját bőrén tapasztalja a változást.

Tudtam, hogy megromlott a házasságunk Carter-al, de sose volt bátorságom beismerni, hogy ez már a vége.

Sietősen szeltem a lépcső fokokat a hatodik emeletre, Carter irodája felé. Épp ebédet vittem neki, persze mindezt úgy, hogy ő még csak nem is sejtette. Mivel már telefonon le beszéltem a recepcióssal, hogy meg szeretném lepni az akkori férjem ebéddel, így hát kopogás nélkül be nyitottam az iroda ajtaján. Abban a pillanatban, törtem össze, és törlődött belőlem a szerelem  és a szeretet érzete. Az ételes doboz a földön landolt, melynek zajára a hosszú fekete hajú csini baba hajlandó volt le mászni a székben ülő férfiról. Szemeim könnyben áztak, szivem kihagyott pár ütemet. Carter felém pillantott, majd hirtelen kipattant a székéből, majd hozzám lépett.

- Dina te meg mit keresel itt? – kérdezte kissé indulatosan.

- Én... én csak ebédet hoztam neked. – mondtam a könnyeimmel küszködve.

- Nem kellett volna ezt látnod. – sóhajtott egyet majd a hajába túrt, és folytatta – Tudod mit? Nem is baj! Most már legalább tudod. – oda lépett az asztalához majd háttal neki dőlt, a nő mellé sétált majd megcsókolta a férfit. Én pedig ott álltam mint valami rakás szerencsétlenség. Egy darabig még földbe gyökerezett a lábam, majd mikor végre tudatosult bennem, hogy épp megaláznak, megcsalnak, és a porba tiporják azt a kevés önbecsülésemet is, határozott léptekkel közelítettem meg őket, és mikor oda értem, minden dühömet, csalódottságomat, és sértettségemet beleadva felpofoztam, azt a személyt, akiről azt hittem, hogy együtt öregszünk meg, hogy a szerelmünk örökké tart. De nem.

- Majd az ügyvédem keresni fog!- mutattam rá a férfira majd sebes léptekkel, szinte már- már futva hagytam magam mögött a helyet.

Aa a nap után, az a bizonyos nap után, megfogadtam, hogy SOHA nem hagyom, hogy megvezessenek. Én soha többé nem akarok szerelmet, sem kapcsolatot az életem további részében. Senkiben nem tudtam többé bízni, persze csak egyetlen embert kivéve. Emma.

Ő ott volt velem és támogatott, a tárgyalásokon, a költözéskor. Nem hagyott totál mélyre zuhanni.

De most, hogy az élet úgy hozta, ismét hasonló szituációba kerültem, de mégsem ugyanabba. Shawn kamu felesége leszek, ami annyit jelent, hogy nincs köztünk érzelmi kapcsolat.

De amikor benyitottam, hirtelen a múlt képei cikáztak a szemem előtt, de szerencsére ezt hamar tudtam korrigálni.

- Uhh.. basszus. Elnézést csak a mobilomért jöttem vissza de már itt sem vagyok.- mondtam miközben próbáltam nem oda nézni.

- Hé várj csak te! – szólt utánam egy nyávogós hang, mire én felvont szemöldökkel fordultam a hang irányába. – Shawn drága! Ő lenne az áldozata a kis tervednek?- kérdezte a nő a férfi felé fordulva, majd miután a férfi bólintással jelzett vissza, a hölgyemény ismét velem szemben állt. A nő tett pár lépést felém majd az asztalnak dőlve, összefont karokkal kezdett lassan végig mérni tekintetével.- Lehetne jobb is, szebb is. – mondta ezt egy gúnyos mosollyal az arcán. Persze ezt csak összehúzott szemöldökkel jutalmaztam. Válaszra nyitottam a szám, ám de nem tudtam megszólalni ugyanis a férfi szólalt meg helyettem, miközben a nadrágját rendezte.

- Nina! Hagyd már! A célnak megfelel.- vonta meg a vállát, majd rám szegezte tekintetét.

- Ha befejeztétek a kielemzésemet, és megbeszéltétek a tökéletlenségemet, akkor engedelmetekkel, indulnék Logan-hoz. – mondtam mindezt elengedve az előbb hallottakat. A férfi biccentett, a nő a szemét forgatta majd ejtett felém egy fintort. Én pedig határozott léptekkel hagytam őket hátra.