Elcsábítva

4. Rész

Beszélgetésünket Logan-nel, egy kopogás szakította meg. Logan feltápászkodott mellőlem, fejével biccentett egyet, majd az ajtóhoz lépett és kinyitotta azt.

Az ajtóban álló személy arcáról könnyen kivehető volt a meglepettség. A testőröm köszönést mellőzve távozott a szobából.

Nem láttam teljesen, hogy ki kopogott, de azt könnyen kitudtam következtetni, hogy nő. Nem váratott magára sokat, rögtön Logan távozása után ő lépett be a szobába.

Hosszú szőkés – barna hajkoronája lágyan omlott le válláról. Zöld szemei csillogtak akár a gyémánt. Egy fehér kötött pulcsi volt rajta melynek nyak kivágása elég nagy volt így az egyik válla kint volt, és egy világos, szaggatott, szűk farmert viselt.

Beljebb lépve a helyiségbe, felém lépkedett, majd alig pár lépésre előttem állt meg.

Kedvesen rám mosolygott, és kezét felém nyújtotta.

- Szia én Mia Cross vagyok. Shawn húga. – mosolygott tovább, majd elfogadva a kézfogását én is bemutatkoztam.

- Szia én Dina Morton vagyok. – ejtettem felé egy halvány mosolyt én is.

- Nagyon örülök neked Dina. Ha jól csiripelték a madarak, akkor egy idősek vagyunk. Hamarosan pedig... – az utolsó mondatnál már eltűnt a mosoly az arcáról, és sajnálkozva nézett rám. Persze a mondatott én fejeztem be helyette.

- A sógornőd leszek.- meredtem magam elé

- Sajnálom. Nagyon aranyos lánynak tűnsz. Nem ezt érdemled. De a bátyám hajthatatlan ha a kartel-ről van szó. Bármire képes annak érdekében, hogy megszerezze.

- Hát igen, ezt elég világosan ki is fejtette.

- De! Hé! Ne légy ennyire letörve. – mosolygott ismét rám. – Ne félj. Én itt leszek és segítek neked bármiben, és ha csak beszélgetni szeretnél, vagy jól kibeszélni a bátyámat, nyugodtan keress fel. Mint egy nagyon jó barátnőt.- rá mosolyogtam

- Köszönöm, nagyon kedves vagy.

- Oh! Nem mellesleg, azért is jöttem, hogy szóljak. Vettem neked ruhákat, már bent vannak a gardróbban. Ahogy elnézem a mérettel nem lessz probléma. Illetve este érkeznek meg a vidéki birtokról a szüleink. Ma este lessz a nagy bemutatkozás. Ezért egy ehhez illő ruhát is választottam neked, mindennel is együtt.

- Rendben és köszönöm.- mosolyogva bólintott egyet, majd el is ment.

Elérkezett az este. Elkezdtem készülődni a vacsorához, és a szülőkkel való találkozásra. Szerintem nem kell mondanom mennyire ideges vagyok. Nem, nem azért, hogy vajon tetszem-e majd nekik vagy ilyesmi. Pusztán attól a gondolattól, hogy valamit elfogok szúrni, melynek következtében -finoman szólva – megölnek, mert keresztbe, teszek, vagy véletlen elszólom magam.

A gardróbhoz sétálva, rögtön szembe találtam magam egy eszméleten szép ruhával, mely velem szemben volt felakasztva. A ruha felső részét fekete strassz kövek díszítették, mell résznél szív alakú kivágás volt. Az alja deréktól lefelé egész térdig könnyen eső anyag feddte.

Egy alapos fürdés, hajmosás után bebugyoláltam magam egy puha köntösbe, majd a pipere asztalhoz sétáltam. Az asztalon el volt helyezve ecset, smink termékek, bőrápolók stb.

Elkészítettem egy szép, elegáns, de mégsem az a feltűnő szemsminket. Ajkaimra egy mályvás árnyalatú nude rúzs kentem fel. A végeredmény nem is lett olyan borzasztó, mint amire számítottam.

Végül bebújtam a ruhámba, felvettem a hozzá illő magassarkú cipőt is.

Elfordultam a nagy álló tükör elé amely a gardróbban volt elhelyezve. Magamat végig mérve, elégedettem mosolyogtam, majd az ágy felé vettem az irányt. A szélére leültem, és vártam. Vártam valami jelzésre vagy tudom is én.

Körülbelül 30 perc telt el az elkészülésem óta, mikor hirtelen kopogásra lettem figyelmes.

- Igen? – tekintetem az ajtónak szegeztem, várva, hogy az kinyitódjon. Az ajtó kinyílt, majd Shawn lépett be rajta. Elegáns volt, mint legutóbb mikor láttam. Most egy sötétkék öltöny-nadrág szett volt rajta. Bal csuklóján egy ezüst karóra foglalt helyet, hajas pedig szépen belőve.

- Most akartam szólni, hogy készülj, mert hamarosan megérkeznek a szüleim. De ahogy elnézem, te kész vagy. – kifejezéstelen arccal lassan végig mért – Nagyon vigyázz mit mondasz a szüleim előtt. Ha úgy van majd én válaszolok, de ha ez mégsem történne meg, akkor improvizálj.

- Rendben, értettem.

- Helyes! Ne merészelj ellenem áskálódni! Gyere, induljunk le!- kezét felém nyújtva parancsolt. Kezem az övébe helyeztem, és így indultunk le a lépcsőn az előtérbe, hogy fogadni tudjuk a szülőket.