Elcsábítva

20.Rész

Dina szemszöge

Nos, hogy milyen állapotban is vagyok jelenleg? Ideges vagyok. Elvégre most indulunk a nászutunkra Hawaii-ra. Két kicseszett hét, összezárva ezzel az arrogáns, kő bunkóval, aki egy fél isten testébe van becsomagolva. Az eszem eldobom.

Mivel elég hosszú út elé nézünk, és elég késő is van ami annyit takar, hogy hajnal négy óra van jelenleg. Úgy döntöttem bevonulok a repülőn lévő fürdőszobába, és letusolok. Az ajtót bezárva magam után, egyből neki is kezdek lecincálni magamról a ruha darabokat. Beléptem a zuhany kabinba, megnyitottam a csapot és hagytam, hogy testem minden pontját elárassza a meleg víz. Nem siettem mivel időm, mint a tenger, bár azt meg kell hagyni, nagyon lefárasztott a mai – azaz a tegnapi nap – na mindegy is. Gyors kilépetem a kabinból, majd megszárítkoztam, majd felkaptam egy kényelmes kis szettet, amiben leszek az utazás ideje alatt. Egy fekete cica nadrág és egy fehér bő póló, na meg egy fekete cipő.

Mikor kiléptem a fürdőből, és becsuktam magam után az ajtót, a mellettem lévő helységből – amely a konyha és a stewardress-ek pihenő helye is – érdekes hangokat hallottam. Az életemre esküszöm én tényleg nem akartam se hallgatózni, sem pedig leskelődni, de hát az a fránya kíváncsiság, nagyon huncutul tud hatni az emberre. Így történt hát, hogy lopakodó üzemmódban oda surrantam a harmonika ajtóhoz, ami résnyire nyitva volt, pont annyira, hogy betudjak kukucskálni. De bár ne tettem volna. Amit én ott láttam, hát a retinám bánta, na meg a lelkem is, de azt nem akarjuk hangoztatni ugye bár?

Ami a szemem elé tárult, az nem volt más mint Shawn és a vörös hajú, nagy keblű, plasztik Stewardress volt. Éppenséggel elő szeretettel fedezték fel egymás torkát. Kettős érzés fogott el. Az egyik az émelygés, mert nem épp a leggusztusosabb dolog egy ilyen mutatványt látni, a második pedig a pici szívem fájdalma. Nos, az utóbbi mint már az valamelyest nyílt titok, hogy kezdek érezni valamit a tuskó-bunkó iránt, aki jelen helyzetben, az egyik légiutas kísérőnk torkában matat.

Mikor már kellően meg kínoztam magam, eme csodás látvánnyal, lassan hátrálni kezdtem, de olyan szerencsétlen vagyok, hogy valaminek – vagy inkább valakinek – neki ütköztem. Aki nem volt más mint az én kedves barátom Logan úrfi. A kis selyem fiú testőröm. Hát igen, ez is egy ki-be kurt félisten.

A férfi a derekamat megragadva, fordított maga elé, és aggódó tekintettel vizslatta arcom. Na most vagy azért aggódik mert tudja, hogy láttam azt amit nem kéne, vagy azért aggódik mert majdnem pofára estem előtte.

- Minden oké hercegnő? – kérdezte az előttem álló adonisz. Ha minden lehetőségem meg lenne hozzá, itt helyben rá vetném magam.

- Persze. Minden oké.

- Kissé zaklatottnak tűnsz D. Biztos minden oké? – kérdezte gyanakodva miközben két keze közé fogta kissé kipirult arcom.

Nem tudom pontosan, hogy abban a pillanatban mi zajlott le bennem vagy éppen mi ütött belém. De az igazat megvallva, az előbb látottak után baromira nem is érdekelt.

Még mindig ott álltunk egymással szemben, és tekintetünk egybe forrt. Tekintete a szemem és a szám közt váltakozott, ahogy az enyém is. Hirtelen ajkaimmal le támadtam az övét. Először lassan és gyengéden csókolt, majd egyre hevesebb tempóban faltuk egymás ajkát. Egyik keze még mindig az arcomon pihent, míg a másik a derekamba markolva húzott közelebb magához. Karjaimat a nyaka köré kulcsoltam, majd egy hirtelen mozdulattal felkapott és az egyik szoba felé vette az irányt. Lábával belökte az ajtót miután beléptünk a helységbe. Óvatosan az ágyra fektetett, csókunkat nem megszakítva fölém mászott, majd egyik keze felfedező útra indult testemen. Érintése perzselte a bőröm azon részét ahol megérintett. Jól eső borzongás terjedt szét testemen, melyet követte egy halk sóhaj. Hirtelen el megszakította a csókunkat, szemembe nézve hajolt fölém.

- Ezt nem szabad! Ezt hiba volt – morogta a szemembe nézve majd sietősen kiviharzott a szobából, engem hátra hagyva.

Időm sem volt reagálni erre az egészre. Olyan hirtelen történt minden. Logan utáni hiányérzetet, rögtön leváltotta a bűntudat. Nem is értem miért. Hisz, Shawn kénye kedve szerint kefélhet azzal akivel akar. Akkor én miért ne tehetném? A picsába már.

Shawn szemszöge

A dögös bögyös, csak nem akart engedni. Olyan nagy hirtelenséggel vetette rám magát, hogy abban a pillanatba azt sem tudtam volna megmondani fiú vagyok vagy lány.

Akár mennyire is dacos most Dina-val a kapcsolatunk – már ha ezt egyáltalán lehet annak nevezni – egyszerűen nem vinne rá a lélek, hogy más nővel feküdjek le. Megfogadtam magamnak, hogy mihamarabb elérem, hogy Dina belém szeressen, hogy velem maradjon, és csak is engem akarjon.

Gyorsan levakartam magamról a vöröst, majd a fürdőszoba felé vettem az irányt, hogy lehűtsem magam.

Miután végeztem a zuhannyal, bementem Dina-hoz a szobába, de a lány nem volt ott. A repülőn két hálószoba van. Elég egyértelmű ha itt nincs, akkor a másikban van. Így hát elindultam a másik szobába. Amikor benyitottam akkor szemem elé tárult, az alvó Dina látványa. Belépve a szobába, becsuktam magam után az ajtót, majd halk léptekkel közeledtem az ágy felé, ahol az én szerelmem mélyen szuszogott. Nem gondolkoztam azon, hogy mikor felébred mit fog reagálni, vagy hogy mennyire lessz pipa rám, de akkor abban a pillanatban, csak is a vágyaim vezéreltek önző módon. Bebújtam mellé a puha takaró alá és szorosan hozzábújva hajtottam én is a fejem álomra, miközben mélyen beszívtam finom illatát.

*Másnap reggel*

Reggel mikor felébredtem, furcsa mód a mellettem lévő hely üres volt. Dina már nem feküdt mellettem. Őszintén meglepődtem, hisz azt gondoltam ha észre veszi, hogy együtt aludtunk, akkor igen csak megdorgál majd érte. Értetlenül néztem körbe a szobán miközben kezemmel hajamba túrtam, majd kimásztam az ágyból, felöltöztem, majd kisétáltam a szobából. A utas térben megláttam azt a személyt akit mindig magam mellett akarok tudni. Dina a reggeli kávéját itta, miközben légiutas kísérő a reggelit készítette ki az asztalra. A stewardress  felém pillantott majd egy huncut mosoly kíséretében rám kacsintott, de én csak egy valakit tudtam nézni. Az a valaki nem más mint a ma már feleségem titulust képviselő nő, aki épp egy fintort villantott az előtte pakolászó nőre.  Ezen a jeleneten el somolyogtam, mivel kis féltékenységet véltem felfedezni a lányon.

- Jó reggelt – köszöntem Dina-nak miközben a puszit nyomtam a feje búbjára, majd helyet foglaltam vele szemben. Szemeivel végig követte minden mozdulatom, majd miután én kényelembe helyzetem magam a széken, tovább nézett engem kifejezéstelen arccal.

- Jobb volt... amíg meg nem jelentél – mondta az orra alatt morgolódva.

- Aúcs... ez most fájt – tettem a kezem a szívemre miközben sértettséget színleltem. De a bajszom alatt valójában jót szórakoztam.

Elkezdtük együtt a reggelit, ami szerény személyem szerint a lelkemet melengette. Hogy miért? Mert amióta Dina jelen van az életemben egyetlen egyszer sem volt közös étkezésben részünk. Valami oknál kifolyólag vagy ő vagy én nem voltunk jelen az ilyesfajta alkalmakkor. Miután végeztünk az evéssel, néhány perc elteltével Logan jelent meg mellettünk.

- Uram! A gép hamarosan leszáll. A kocsik már készenlétben várnak minket – mondta majd sarkon fordult és sietősen távozott a konyhába.

Kissé furcsa volt ez a jelenet, de nem fordítottam különösen nagy figyelmet neki. Vissza fordultam az velem szemben ülő személyhez, aki zavartan és kissé kipirult arccal merenget el, miközben az ujjaival babrált. Furcsa.

Sziasztok! Meghoztam kövi részt. 😁
Remélem elnyeri a tetszéseteket, ha igen akkor dobjatok egy szavazatot! ❤️🥀
Kommentbe pedig várom a véleményeket!! 🫣❤️

Jó olvasást! 🥀🥀