Elcsábítva

18. Rész

Dina szemszöge

Mar. Szúr. Fojtogat. Ezek azok a szavak melyek leginkább jellemezni tudják, azt ahogyan jelenleg érzek, ahogy érzem magam. Tudtam, hogy nem szabad, mert ebből az egészből csak is én jövök ki szarul. Pontosan ezért tegnap este, mikor is az életemet is kisírtam. Elhatároztam, hogy kitörlöm a szívemből Shawn-t. Hogy hogyan? Nemes egyszerűséggel kerülni fogom. Legalábbis ez a terv. A tegnap estére megbeszélt vacsoránkat nem tartottuk meg, ugyanis nem voltam hajlandó kitenni a lábam a szobából. Shawn nem egyszer próbált szóra bírni, de mind hiába, én tágítottam.

Most épp a puha ágyamban fekszem, a plafont fürkészve, azon gondolkodom, hogy mivel üssem el az időm. Az esküvő egy hét múlva lessz. Madelyn és Mia intézik az utolsó simításokat. Nem is bánom hisz annyi kedvem van ehhez az egészhez, mint papnak a temetéshez.

Szóval most itt fekszem, végül egy mély levegőt véve, át nyúlok az éjjeli szekrényemhez, a telefonomért, hogy meglessem mennyi az idő. Miközben megnéztem az időt, ami reggel 7 órát jelzett, meg akadt a szemem valamin. Üzenetem jött. Dom-tól.

„ Hercegnő! 8-ra legyél az edző teremben."

-    Basszus! – sóhajtottam, majd kikászálódva az ágyból, gyors fel kaptam az edzős cuccom én lassan indultam a megbeszélt helyre Dom-hoz.

Ránéztem a csuklómra felhelyezett okos órára, hogy megnézzem hogy állok idővel, 7:50 nyugodtan haladtam tovább a le a lépcsőn egyenesen be a terembe ahol Logan és Dom egy box zsák társaságában edzettek. A két fiú szinte úszott az izzadságban. Dom sötét szürke laza pólót viselt és egy fekete rövidnadrágot, míg Logan egy fehér laza trikó fedte izmos felső teste egy részét egy szürke melegítővel. Szerintem nem nagyon kell részleteznem, hogy mennyire tetszett a látvány.

-    Hölgyeim! Milyen szorgosak a reggeli órákban – mondtam a két fiúnak, miközben közelebb léptem hozzájuk.

-    Milyen hölgyek? Itt kérem kemény férfi munka folyik – horkant fel Dom tetettet sértettséggel, majd felnevetett.

-    Jó reggel kislány – köszönt Logan mikor oda értem, majd kacsintás kíséretében ölelésbe vont. Imádtam a srácot.

-    Na szép. Ez itt – mutatott Dom Logan-ra – ölelést is kap. Bezzeg én csak beszólásokat érdemlem? Szépen nézünk ki

-    Haha... gyere te kis elveszett – léptem oda a fiúhoz majd szorosan megöleltem, melyet azonnal viszonzott is.

-    Milyen kínzásnak akartok ma engem alá vetni drága elvetemült barátaim? – kérdeztem az előttem álló két fiút.

-    Csak a szokásos – vont vállat Dom

Nem sokkal az edzés után – mely nem mellesleg totálisan kinyuvasztott - felmentem az emeletre egyenesen a szobámba, hogy végre le mossam magamról az izzadságom. Miközben haladtam fel az emeletre, örömmel konstatáltam, hogy a „Nagy úr" házon kívül van. Nyugodt szívvel haladtam tovább, mikor végeztem a zuhannyal és felöltöztem, lementem a konyhába ahol Caterina és Gordon egy-egy kávé mellett beszélgettek.

-    Szép jó reggelt – mondtam rájuk mosolyogva, amikor beléptem a konyhába.

-    Neked is kedves – köszöntek vissza szinte egyszerre

Caterina felkelt a székről majd mellém lépve a konyha pulthoz, neki kezdett az ebéd elkészítésének. Én e-közben kávét készítettem magamnak. Majd annak elkészítése után, kezemben a kávés bögrémmel, foglaltam helyet Gordonnal szemben. A férfin a szokásos fekete ing és sötét farmer szettet viselte. Ahogy vele szemben ültem én a férfi arcát kezdtem vizslatni miközben ő újságot olvasva kortyolgatta kávéját. Arcán meg látszik az idő múlása, ráncai a szeme környékén, őszes borostája és markáns arca tekintélyt parancsoló. Őszülő fürtjei tökéletesen hátra fésülve ékeskedik feje tetején. Ezek a külső tényezők melyek jellemzik a férfit. A belső értékei alapján egy arany szívű, gondoskodó, érzelmes férfi. Aki szívből szereti élete szerelmét. Mikor összenéznek Caterina-val a férfi szemei úgy csillognak akár a sötét éjszakán az égen a csillagok. Caterina ugyanígy néz férjére. Nagyon a szívemhez nőttek.

-    Miért bámulsz így rám kicsi lány? – kérdezte Gordon miközben a kávés csészét a szájához emelve kortyolt a fekete koffein bombából.

-    Azon tanakodom, hogy ha az „ádáz nagy úr" házon kívül van – itt kezemmel idézőjelet imitáltam – akkor te hogy hogy itthon vagy? Hisz te vagy az ő testőre.

-    Nos, ma elutazott egy darabig nem lessz itt. Egész pontosan az eskü előtti estén érkezik vissza. Fontos tárgyalása lessz Manhattan-ben – mondta majd vállat vont. Én csak megnyugodva fel sóhajtottam egyet, majd az üreg bögrét a mosogatógépbe helyeztem. Caterina-hoz mentem aki épp zöldséget pucolt, arcára egy puszit nyomtam, majd Gondon-hoz lépve megismételtem az előbbi cselekvésem, aki szintén mosolyogva fogadta gesztusom. Majd elköszönve tőlük ki léptem az udvarra.

Shawn szemszöge

Nem tudom mi lett hirtelen Dina-val. Az nap este majd nem hogy percenként mentem a szobájához, hogy szóra bírjam, de persze sikertelenül. Komolyan nem értem a nőket, egész pontosan egyetlen nőt, de őt nagyon nem. Egy idő után már meguntam a hisztit, és a saját szobámba mentem. Fürdés után pont egy könyvet olvastam amikor Josh az egyik emberem kopogott be hozzám, hogy apám megkért engem, induljak még az nap este Manhattan-ba őt helyettesíteni egy tárgyaláson. Apám nincs valami jól mostanában. Ezért teljesen érthető volt számomra a kérése. Egyedül egy valami volt ami kicsit aggasztott. Itt kell hagynom Dina-t , nem kevés időre, hisz tudom, hogy a távol létem nem egy-két nap lessz. Így hát, úgy döntöttem, hogy Gordon itthon marad mint a testőrség feje és az én jobb kezem.

Most épp a hotel szobámban ülők és próbálom elérni Dina-t, hogy halljam a hangját. Reménykedtem benne, hogy az elmúlt pár napban kicsit megenyhült felém a szíve és végre hajlandó lessz velem beszélni, de megint csak pofára estem. Ismét rám nyomta. Majd nem egy hete eljöttem, és azóta nem is beszéltem vele. Kizárólag Gordonnak köszönhetően tudom, hogy hogy van a lány. Még három nap és végre láthatom, mivel kicsit előbb tudok haza menni mint terveztem. Még az esküvő előtt.

Az itteni tárgyalási egészen jól alakult. A helyi maffia egész szép kis összeget hajlandó fizetni nem kis mennyiségű heroin-ért. Igen, a drog, a nők, és drága kövek a mi úgymond „szakterületűnk".

~ Az esküvő napja ~

Dina szemszöge

Kora reggel, olyan ébresztést kaptam, amit szerintem soha életemben nem fogok tudni elfelejteni. Mia minden előre jelzés nélkül vette magát rám amíg én békésen aludtam a pihe-puha ágyikómban. Azóta letusoltam, hajat mostam, és felvette egy egyszerű kényelmes göncöt, hogy ne a fehér menyasszonyi ruhát csessze szét a sminkes és a fodrász. Azóta már teljes harci díszben állok a szobámban a tükör előtt, amikor is hirtelen egy kétségbe esett Caterina és Madelyn rohannak hozzám. Feléjük fordulva próbálom kivenni szavaikból mit akarnak mondani.

-    Oké, oké első soron mély levegő – szóltam rá a két nőre, mire ők követték az utasításom, hogy rendezzék légzésüket.

-    Drága Dina – szólalt meg elsőre Madelyn – valami nagyon fontosról megfeledkeztünk.

-    Mégis miről? – kérdeztem mert én úgy tudtam minden elvan intézve.

-    Nincs aki elkísérjen az oltárhoz – mondta aggódva Caterina.

-    Áh.. hogy az – nevettem el magam, majd az ajtó ismét nyílt és Gordon lépett köreinkbe.

-    Elnézést hölgyek, csak jöttem meglesni a az ifjú hölgyet – ezzel közelebb lépett hozzám majd a fülembe suttogta a következő szavakat, melyet melegséggel töltötte el bensőmet – Gyönyörű vagy drágám – majd adott egy puszit a homlokomra.

-    Gordon! Kérlek lennél te az aki elkísér az oltárhoz? – tettem fel neki a kérdést melyet már napok óta szerettem volna. A férfi előszőr megilletődött, majd hevesen bólogatni kezdett, amin mi csak felkacagtunk. A férfi elérzékenyülve vont szoros ölelésbe.

Hát itt az idő.

Ez most pöppet gyenge lett, de mentségemre szóljon lebetegedtem, és csak ennyire futotta most, de kárpótollak titeket igérem!
Írjátok meg nekem kérlek a véleményeteket. Jó olvasást kívánok 🥰❤️