Prológus

272 15 2
                                    

Hogy hogyan szeretett bele a sárkány a bosziba?

Az egész úgy kezdődött, hogy szilveszter éjjelén a kivilágított utcán Oz észrevette Dracot, a sárkánykirályt, ahogyan bemegy egy bárba.

Ez annyira megdöbbentette, hogy el is felejtette eredeti célját, és megtorpant.

- Mi történt? - karolt bele Mel, aki eléggé figyelemfelhívóan öltözött fel direkt az aznapi bevetésre. Mozgását egy modell is megirigyelte volna.

- Draco... - motyogta még mindig sokkolódva attól, amit látni vélt. A király ugyanis nem jár semmilyen szórakozóhelyre! Soha! Semmi pénzért! - Draco... - itt ismét elakadt.

Mel bosszúsan összehúzta a szemöldökét, és jelentőségteljesen az órájára nézett.

- Mi van Dracoval? - mikor erre nem kapott választ, enyhén megrángatta a karját, hogy rá figyeljen a sárkányherceg. - Oz! Már így is késésben vagyunk! Ha sikeres bevetést akarsz, akkor ideje tovább menni.

Ozt abban a pillanatban a legkevésbé érdekelte az, hogy késésben vannak. Egy perc alatt döntött. Határozottan bólintott, mikor egyezségre jutott magával. Hiszen a nyomozást bármikor tudják folytatni, de ha tényleg a sárkánykirályt lá tta az imént, akkor sokkal nagyobb horderejű információra tehet szert.

Célirányosan a szórakozóhely bejárata felé vette az irányt. Az sem érdekelte, hogy követi-e Mel, vagy sem. A szirént azonban nem kellett egy percig sem félteni. Hosszú lábaival könnyedén utolérte a férfit, és végül együtt léptek be a zsúfolt helyiségbe.

Mikor Mel is észrevette királyukat, ringó csípővel oda is masírozott Dracohoz és Marcohoz. Oz pedig látva a nő szemében a csillogást, átengedte a kezdést neki.

- Nocsak, nocsak! - ült le karba tett kézzel a szirén. - Csak nem Urunkhoz és Parancsolónkhoz van szerencsénk? Az elmúlt hónapokban egészen csendes volt körülötted a levegő. Ez kettő dolgot jelenthet. Vagy forró nyomon vagy a célpontod felé, vagy már ki is iktattad. A kettő közül melyik igaz? - búgta szexi hangon, és a hatás kedvéért még meg is érintette a király karját. Draco reflexszerűen elhúzta a kezét.

Oznak mosolyognia kellett a jeleneten.

- Ne is próbálkozz, Szirén! - sziszegte a fogai között Draco, de nem nagyon figyelt rájuk. Valami feltűnően elvonta a figyelmét, és ez egy kicsit mulattatta Ozt. Bár már megszokott volt, hogy semmibe veszi őket, most mintha más lett volna a helyzet. A király ugyanis láthatóan szórakozott volt.

Oz kérdőn Marcora nézett, aki hasonló kifejezéssel az arcán dobta vissza a labdát. Nem nagyon ismerte a vámpírt. Csak néhány ügy miatt kényszerültek eddig együtt dolgozni. Kapcsolatuk szigorúan csak szakmai volt, így természetesen nem is volt elvárható, hogy puszipajtások legyenek.

Mivel nem kapott választ a kérdéseire, saját magának kellett kezébe vennie a feladatot.

- Nem hittem volna, hogy ünnepled a halandók számára oly fontos ünnepet... - tette le a sörét az asztalra. Az üveg koppanása a fán végre ismét az asztaltársaságra vonta Draco figyelmét.

- Nem is tudod, mennyire fontossá vált számára az utóbbi időben... - jegyezte meg Marco. Mivel tudta Oz, hogy a vámpírtól úgyse kap bővebb információt ezzel kapcsolatban, úgy tett, mintha nem hallotta volna.

- Én sem hittem volna, hogy egy ilyen helyen botlunk egymásba ezen a napon - számonkérően nézett végig az asztaltársaságon Draco. - Mi járatban?

Oz nem adhatott teljes választ. Egyetlen egy folyamatban lévő ügyével kapcsolatban sem volt hajlandó a kelleténél több embert bevonni. Még azt sem kockáztathatta meg, hogy utalást tesz rá. Egyetlen egy megoldást látott csak. Mivel mindenki tisztában van azzal, hogy a rendfenttartó/nyomozó szerepet a királytól évtizedekkel ezelőtt átvette, panaszkodásba kezdett. Ó! Abban ő nagyon jó volt!

Eli megváltása (Összefonódott lelkek 2.) [Befejezett]Where stories live. Discover now