Negyedik fejezet

127 7 0
                                    

Mel nem túl jó hangulatban hallgatta az emberei jelentését.

Meg eltűnt.

Mindössze El Paso-ig tudták követni a nyomát, majd egyszerűen mintha köddé vált volna a hatalmas tömegben. Talán az is közrejátszott, hogy a lány egy pénzérme segítségével utazott. Minden megálló előtt feldobta az érmét, és az megmondta neki, hogy ott szálljon-e le, vagy várjon még. Teljesen kiszámíthatatlan irányvonalon mozgott a lány.

Az öröm az ürömben, hogy ha az ő emberei elveszették a nyomát, akkor a másik személy is így járt, akinek az emberei a New Haven buszállomástól követték. Nem volt ismerős egyik embere számára sem a sötét alakok. Neki sem. Ha tehette volna, megkéri Marcot, hogy futtasson le rájuk egy keresést a szuper számítógépein, de nem tehette. Az öccse még mindig haragudott rá azért, mert megmentette az életét évszázadokkal ezelőtt.

Féltette a lányt, ugyanis az eddigi jelentések szerint, vonzotta a gonosz természetfeletti erőket, és többen is rá akartak már támadni, melyek többségét az emberei elintéztek. Idegességében sebesre rágta a száját. Őrlődött, hogy felhívja-e a sárkányherceget, vagy ne. Abban sem volt biztos, hogy tudomására jutott-e már, hogy a lány elhagyta a városukat. Nem ő akart lenni a rossz hír vivője.

Őrlődött. A férfi megérdemli a szenvedést, ami a lány elvesztése miatt érez, de a lány nem érdemli meg, hogy feleslegesen veszélybe kerüljön, csak azért, mert a pasi, akibe szerelmes összetörte a szívét.

Végül felvette a telefont és tárcsázott.

***

Eli a lemenő napot nézte, ahogy alábukik a horizonton. Szerencsére Dylen nem zavarta egész nap, így magára maradt a szenvedései közepette. Hogy elterelje a gondolatait, elővette a férfi egyik szakácskönyvét, és a házban fellelhető alapanyagokból elkészítette a vacsorát.

- Nem mondanám, hogy nincs még hova fejlődnöd... – piszkálgatta meg a férfi villával az enyhén odaégett ételt. – Ha egy kicsivel előbb lezárod, talán még ehető is lenne – mondta ki az ítéletet, majd a kukába kotorta a tányérról. A lány szeme könnybe lábadt. Mivel a hangtalan sírás koronázatlan királynője volt, így Dylen csak akkor tudatosult tette súlyával, mikor megfordult és meglátta a lány arcát. – Basszus! Bocs, de meg kell értened, hogy nem vagyok se a pasid... se az egyikeknek a hosszú sorból, aki a földet is imádják, amin jársz. Engem a kaja érdekel, és az szar volt. Majd legközelebb nagyobb sikerrel jársz – tette vigasztalón a fekete fürtökre a kezét. – Rendelek pizzát, a tengergyümölcsei feltét jó lesz, vagy van esetleg valami más kívánságod?

Mikorra a megrendelt kaja megérkezett, Eli megnyugodott. Nem tudta, hogy igazából mi is bántotta. Talán eszébe jutott, ahogy az apja szokta ócsárolni az anyja főzőtudományát. Vagy az, hogy még Oz bejárónőjének sem lenne elég jó, mert még megfelelő ételt sem tudna készíteni a férfi számára. Talán csak fáradt volt. Vagy talán csak hiányzott neki a férfi, aki a szívét birtokolta. Nem tudta, hogy mikor történt meg, de övé volt az egész lelke, az összes szívdobbanása.

- Beszéltem pár haverral a parton. Ajánlottak pár helyet, ahol megpróbálkozhatsz. A városrészünkbe kihelyezett rendőrőrsre titkárnőt keresnek heti két napra. Nincsen túl sok papírmunka a környékünkön, így elég ritkán kell csak bemenned. Ez azért jó, mert ennek ellenére fizeti a tb-t. A másik lehetőség egy kávéház lenne. Pincérnőt keresnek a délelőtti műszakokra, pár nap vállalása is elegendő lenne. A harmadik egy bár lenne, ahol csapost keresnek. Ez csak péntek és szombat estére lenne aktuális. Mindezek mellett lenne egy segítői munka vasárnaponként. Az egyik ismerősömnek egy ismerőse a városba érkezik, és neki kellene segíteni a kézműves piacon, mikor megrendezésre kerülnek. Ezek kéthetente vannak. Most indít egy boltot is a sétálón, amely vasárnap is nyitva tartana, bár nem tudom, hogy miért, így el kellene neki egy plusz ember. Lesz olyan, hogy a boltba rak, és lesz olyan, hogy a vásárba. Mikor milyen kedve lesz. Eléggé szeszélyes a szentem... - csóválta meg a fejét a szörfös. – Te döntesz, hogy melyikre jelentkezel...

Eli megváltása (Összefonódott lelkek 2.) [Befejezett]Donde viven las historias. Descúbrelo ahora