Eli megváltása (Összefonódott lelkek 2.) [Befejezett]

Epilógus

- Kérem Ary szigetének pontos koordinátáit! - lépett be a nappaliba Mel, mire Arawen mogorván felkapta a fejét. - Ary szigete, mint a szigetek nagy többsége, gondolom, vízen van. A Föld összes vízi lényével kapcsolatban állok.

- És? - könyökölt Arawen összevont szemöldökkel a pultra, ami elválasztotta a konyhát a nappalitól.

- Átfogalmazzam? Amennyiben a szigeten akarjátok védelem alá vonni Elit és a babát, potenciális veszélyforrásokká váltok a víz élővilágára a sziget közelében. Jogom van tudni és megvédeni a népemet. Másrészről...

- Nem.

Mel pislogott párat. Ez a mogorva druida most nemet mondott neki?

- Na ide figyelj... - vitte feljebb a hangját, és fenyegetően a láthatóan nyugodt druida felé lépett. Sehol sem volt a híres, neves nyugalma, sem a meggyőző ereje, amivel a média minden szegletét kedve szerint irányíthatta. Mióta látta Dylent feldúltan ismeretlen helyre távozni, nyugtalan volt. Aggódott a szörfös óriásért.

- Mel! - állította meg Oz figyelmeztető hangja a szirént.

Eli halványan rámosolygott a nőre. Még nem tudta, hogy hogyan viszonyuljon felé, hiszen kapcsolata volt a párjával. A párjával, aki még hivatalosan nem a párja, mert egy terhes druidával kockázatos lehet a párzási tánc... Eli erre az indokra csak a szemét forgatta.

- Oz?! - kérdezett vissza kihívóan Mel, és szúrós tekintettel karba fonta a kezét maga előtt.

- Igaza van! - szólt közbe Eli, mielőtt akárki a másiknak eshetett volna. - Megbízok Melben, de egyben rettegek is tőle. Pont ezért tökéletes szövetséges lenne a vízi védővonalnál. Nem így gondolod?

Oz hosszan nézett a párjára. Tudta, hogy Eli tudja, mi volt közte és Mel között. Nem hitte volna, hogy ilyen könnyen túlteszi magát ezen. Egy gondolat azonban felsejlett benne, mely nem eresztette, így végül megkérdezte.

- Valamit titkoltok előlem.

Eli hosszan hallgatott. Mel is csendben maradt. Eli tudta, hogy a szirén soha nem mondaná el senkinek a történteket. Ezt inkább rá hagyja.

- Néhány társasági esemény után kisegített Mel - vonta meg a vállát Eli.

Ozban egy rossz érzés kezdett kibontakozni.

- Mégis miben kellett kisegítenie Melnek? - kérdezte Elit, majd elgondolkodva Melre nézett. - Ezért jöttél mindig később utánam?

Eli teste megmerevedett. Oz tudta, hogy veszélyes terepre tévedtek, de nem tudta, hogy melyikük fog a taposóaknára lépni.

Mel kemény tekintettel tartotta Oz tekintetét. Tartotta magát az elhatározáshoz, miszerint nem avatkozik bele a szerelmi életükbe.

Eli köszörülte meg végül a torkát.

- John Smith elég különlegesen kötött üzletet - védekezően megsimogatta a hasát, majd folytatta. - Sokszor én voltam az, aki megpecsételte azt. - Mel ezen a megfogalmazáson felhorkant. - Mármint, ha Mel nem segít ki ezen alkalmak legnagyobb részében - ezt hallva Mel tekintete elkomorult.

- Nem voltam elég figyelmes. Hibáztam - mondta mereven Mel.

Eli könnyes szemmel megrázta a fejét.

- Nem a te hibád volt. Egy régi ismerősöm, akit testvérként szerettem, elárult. Egyikünk sem számíthatott erre.

Néma csend borult a szobára, melyet Oz tört meg.

- Ki volt az? - Oz hangja jéghideg volt.

Eli segítség kérően Melre nézett. Mel azonban alig észrevehetően megvonta a vállát. Eli szeme elkerekedett.