Eli megváltása (Összefonódott lelkek 2.) [Befejezett]

Tizennyolcadik fejezet

Eli a buszon maga elé meredt. Még fél óra és hazaérkezik. Alig várta, hogy végre egy forró fürdőt vehessen, és elfelejthesse a katasztrofális napját. Úgy döntött, hogy a főházat kerüli, és csak a saját kis lakásába megy azonnal. Remélte, hogy Dylen veszi a lapot, és nem kezdi el zargatni.

Fejét a busz ablakának döntötte, és hagyta, hogy a rezgés következtében pattogjon rajta úgy, ahogyan gyerekként tette. A tájat szemlélve visszaemlékezett az Ozzal való találkozásra. Olyan kedves volt vele, pedig csak egy idegen volt! Megként csak akkor viselkedett vele így, mikor beteg volt. Keserű melegséggel a szívében emlékezett vissza azokra a napokra.

Amy éppen egy amolyan könyvmoly összejövetelen volt, amire Draco is elkísérte Robbal. Meg pedig ott maradt egyedül Ozzal. Őt persze csak nagyon ritkán látta. Néha a folyosón összefutottak, biccentettek egymásnak, majd mindenki ment a maga dolgára. Tehát nem is remélte, hogy bárki is a segítségére siet, mikor erőtlenül, lázasan felkelt. 

Tudta, hogy Amy még napokig nem érkezik haza. Erre a gondolatra teljes magány kerítette hatalmába.

Minden erejét össze kellett szednie, hogy eljusson a boszilaborjához, azzal a céllal, hogy főzetet készít a bajára. Azzal egy nap alatt túl eshetett volna ezen a szörnyűségen. A szoba másik végébe való utat végül úgy döntött, hogy négykézláb teszi meg, hátha úgy könnyebben megtalálja a súlypontját.

Nem nagyon sikerült.

Mikor végre odaérkezett az asztalhoz, amelynek a közelében tartotta a gyógyfüveit, elkeseredetten látta, hogy az alapanyagok nagy része teljesen elfogyott.

Nagyszerű! Szörnyű, és magányos halálom lesz! Futott át az agyán, mikor megfordult vele a világ. Bukdácsolva gyorsan a mosdóban termett, és az egész napot ott töltötte.

Nem tudta, hogy mióta lehetett ott, mikor kivágódott a mosdó ajtaja, és megjelent Oz. Eleinte homályosan, de mintha az jutott volna el a tudatáig, hogy a férfi azt hitte, túl jól sikerült az éjszaka és csak szörnyű macskajaja van. A sárkány viselkedése akkor vett drasztikus fordulatot, mikor a haját próbálva hátrafogni, megérezte a lány testéből kiáramló hőt. Gondolkodás nélkül a karjaiba kapta, és a víz alá lépett vele. Mikor már úgy vélte, hogy elég ideje vannak ott, gyorsan elzárta a vizet és a vizes ruháktól megszabadulva puha törölközőbe csavarta Meget. Gondosan megtörölgette. Oz a karjába kapta, bevitte a szobájába, leültette az ágyra, majd a szekrényéből próbált valami ruhát elővarázsolni, amiben kényelmesen tud aludni Meg. Oz nagy káromkodások közepette dobálta ki a fél gardrób tartalmát, mikor megelégelte, és kiviharzott a szobából.

Meg azt hitte, hogy többet nem látja, így a lelke megremegett. Ennek következtében könnyek gyűltek a szemében, és a gravitációnak engedelmeskedve, eldőlt az ágyon.

Magányosan, egyedül, és egy törölközőbe csomagolva fogok meghalni!

Meg pár perccel később azonban a férfi cifra káromkodására riadt fel az önsajnálat bulijából. Pillanatokon belül már húzta is fel rá az egyik saját pólóját, tréning nadrágját és pulcsiját, mikor látta, hogy még mindig vacog Meg.

- Mond el, pontosan mi a panaszod? – ültette az ölébe Oz. Meg erre nem szívesen válaszolt volna, mivel abban a pillanatban a legboldogabb ember volt a férfi karjai között. Csak az a fránya szédülés, remegés és hasogató fájdalom ne lenne!

Álmosan a férfi nyakába fúrta az arcát, és befészkelte magát az ölelésébe. Legszívesebben elaludt volna, ám Oznak más tervei voltak vele. Tehetetlenségében megrázta, hogy felébressze, és újra feltette a kérdést, csak most a hangja kicsit zaklatottabbnak tűnt.