Eli megváltása (Összefonódott lelkek 2.) [Befejezett]

Huszonötödik fejezet

Oz könnyenebben visszatért a jelenbe, mint valaha, és a várttal ellentétben nem okozott galibát. Ezen csodálozott volna egy sort, ha nem éppen Elit csókolta volna.

Pont abba a pillanatba érkezett meg, amelyből eltűnt, így ott folytathatta a csókolózást, ahol abbahagyta. Eli mindebből szerencsére nem vett észre semmit.

Oz azonban érezte az utazásának a hatását, és fülig érő mosollyal vált el élete szerelmétől, aki csillogó szemmel nézett vissza rá.

- Azt hiszem, nem lesz gondunk a párommal.

Eli értetlenül nézett rá. Arcáról a felhőtlen mosoly eltűnt. A férfi mégis hogy képes ezt a nagyszerű pillanatot elrontani ezzel a kényes témával?

- Ezt hogyan érted? És amúgy is! Szerinted tényleg ez a megfelelő pillanat erre? - boxolt bele Oz vállába bosszúsan Eli.

Oz ezen csak somolygott.

- Hát jó! - vonta meg játékosan a vállát. - Ha nem érdekel, hogy honnan tudom, akkor nem kötöm az orrodra...

Tettetett durcával az arcán elfordult Elitől, és a hűtőt kezdte bámulni. Majd pár másodperccel később a szeme sarkából Elire nézett, aki erre megadóan sóhajtott.

- Na, jó! Ki vele!

Elin idegfesség lett úrrá. Nem tudta, hogy mit akar a férfi mondani neki, de attól félt, hogy a csók Oznak nem esett olyan jól, mint neki, és ezért inkább nem akar tőle mégse semmit...

Tényleg ilyen pocsékul csókolna?

Idegességében az ajkait rágta.

Hosszú idegörlő pillanatokkal később Oz ismét Elihez fordult.

- Tudod te, hogy mi a különleges képességem?

Eli ekkor döbbent rá, hogy rengeteg mindent nem tud a férfiról, akibe elméletileg szerelmes...

De ugyanakkor Oz sem tud róla mindent. Például neki sincs fogalma arról, hogy mi Eli különleges képessége.

Eli megrázta a fejét.

- Az időugrás! És képzeld! Éppen most találkoztam a párommal!

A férfi örömtől csillogó tekintetét látva Eli osztozni akart Oz örömében, azonban képtelen volt rá.

- Te időutaztál, miközben megcsókoltál, és találkoztál a pároddal? - ismételte meg Eli, bár egy kicsit más részekre fektetve a hangsúlyt. Oz azonban nem értette a célzást, csak tovább úszott a boldogságban.

- OZ! - boxolt bele ismét a férfi vállába Eli, hogy magára vonja a figyelmét.

Oz azonnal rá nézett, és észrevette Eli fancsali képét. Nem értette, hogy miért nem örül ennek Eli. A mosoly az ő arcáról is azonnal lehervadt.

- Nem örülsz ennek?

Eli szemébe könnyek gyűltek.

- Dehogynem! Örülök, hogy örülsz! De nem érzed kegyetlennek ezt az egészet? Hiszen engem csókoltál, mikor időutaztál, hogy találkozz a pároddal! - Oz agyában ekkor végre világosság gyúlt.

Megkönnyebbülten elmosolyodott, és gyors csókot lehelt Eli szájára.

- Emlékszel az első találkozásunkra? - tette fel a kérdést, ahelyett, hogy magyarázkodásba kezdett volna. Eli belement Oz játékába, bár nem értette, hogy hova akar kilyukadni a férfi.

- A szilveszterire? Nem nagyon... - adott kitérő választ. Tudta jól, hogy Oz tudja, kevés dologra emlékszik abból az estéből. Vajon az akkori viselkedését akarja felróni neki? Össze akarja hasonlítani a párjával? Akárhogy is, ez kegyetlen!