Eli megváltása (Összefonódott lelkek 2.) [Befejezett]

Huszonegyedik fejezet

Eli megkövülten figyelte, ahogy a férfi ismét helyet foglal az étkezőben. Már megint. A többiektől megtudta, hogy máskor nem látták itt eddig, csak amikor ő is itt van. Mármint az első találkozáson kívül még egyszer betévedt. Akkor elmondta, hogy csak erre járt, mikor meglátta őt, és mivel éhes volt, bejött. Eli hitt neki. Tényleg látszott rajta a meglepődés, mikor megpillantotta őt az ablakon keresztül.

Pénteken azonban célirányosan jött, és foglalta el az immár szokásos helyét. Gondolatban máshol járhatott, mivel megrezzent, mikor Eli mellé ért, hogy felvegye a rendelését. Arcán kedves mosoly játszott, mikor felismerte, hogy ki lesz ismét a pincérje.

- Üdv ismét!

- Mit hozhatok? – vette elő a jegyzetfüzetét és egy tollat Eli. A kezei már nem remegtek, mint a legelső alkalomkor.

- Még várok valakire, addig is egy kávé jól esne. Két cukor és...

- ... és kevés tej, nem tejszín. Tudom – előző alkalommal is ezt kérte, de azt is tudta, hogy mindig így issza. Soha semmi változtatás. Oz a megszokások rabja volt, ha a kávéról volt szó.

- Hát emlékszik! Megtisztelő – mosolya kezdett igazivá válni, de még nem volt tökéletes. Eli látta rajta, hogy valami foglalkoztatja.

Gyorsan elment a rendeléséért, majd kivitte az asztalához.

Bár a férfi borúsan a gondolataiba mélyedt, mégis, mikor mellé érkezett a lány, mosolyogva és kedvesen érdeklődött az állapota és a baba felől. Miután ezt barátságosan megvitatták, Eli visszatért a munkájához.

Eli éppen a pultnál segített be, mikor az ajtóban egy ismerős alakot vett észre. Döbbenetében elejtette a kezében lévő vizeskancsót. Csörömpölve szóródott széjjel a kancsó apró darabokra törő szilánkjai. Eli ijedten nézte, ahogy mindent beborít a pult mögött a víz és az üvegszilánk. Becky, akivel éppen a műszakot vitték, gyorsan a segítségére sietett, mielőtt még ő kezdte volna felszedegetni a szilánkokat. Inkább elküldte a raktárba Elit, ahol a seprű és a lapát volt. Gyorsan magához vette azokat, majd visszatért a baleset színhelyére, miközben magában füstölgött.

Mégis mi a csudát keres ő itt? Dylen azt mondta, hogy magának való az apja, de most mégis egy nyilvános helyen találkozik Ozzal.

Becky noszogatására elindult felvenni a rendelésüket. A két férfi a találkozásukat úgy időzítették, hogy az alkalmazottakon kívül csak ők voltak ott.

- Én addig tartok egy szünetet. Szükségem van már egy cigire! – viharzott ki a felsöpört üvegdarabokkal a hátsó ajtón Becky.

Eli szomorúan és kétségbeesve nézett utána. Nem tagadhatta meg tőle ezt a kis szünetet, hiszen a baba miatt ő sokkal több időt töltött munkán kívül, mint a többiek a nap folyamán.

Sóhajtva nézett a két férfira, akiket különleges légkör font körül. Egy pillanatra eltöprengett azon, hogy milyen lenne most az élete, ha az apja nevelte volna fel és nem az anyja. Most nem vonakodva indulna el a férfi felé, hanem minden bizonnyal örömmel. Azonban sajnos nem ez volt a helyzet, úgyhogy frusztrációjában összeszorította az állkapcsát, felvette a társasági élet által jól begyakorolt álarcát, és elindult az asztal felé.

- Üdvözlöm, mit hozhatok?

Oz figyelmét nem kerülte el a lányban beálló változás. Pontosan tudta, hogy akkor vált teljesen más személlyé, mikor megjelent az ebédpartnere. Ez az átváltozás túlságosan emlékeztette Meg reakciójára, ami az első társasági estéjükön látott végbemenni rajta, mikor John Smith közeledett feléjük.