Eli megváltása (Összefonódott lelkek 2.) [Befejezett]

Első fejezet

Napjainkban

Meg megtörten ült a tömött buszon fejét az ablakhoz támasztva.

Alig akarta elhinni, hogy tényleg megtette.

Hátra hagyta eddigi életét.

Bár ünnepelnie kellett volna, mégis vérző szívvel gondolt mindarra, amit otthagyott. Ugyanis életében először volt igaz barátja. Ott akart lenni Amy mellett ebben a nehéz időben, de képtelen volt tovább maradni. Hitte, hogy Draco elég tökös ahhoz, hogy boldoggá tegye Amyt. Tehát minden rendben lesz velük. Ugye?

Azonban, ha ő tovább marad, nem lenne a világon ember, aki megmenthetné.

Elege volt abból, hogy a szőke hercegre várjon, aki majd megmenti. Ő már nem az a romantikus kislány volt, aki menthetetlenül beleszeretett Ozba.

Neeeem.

Ő az a felnőtt nő volt immár, aki tudta, hogy a szerelem merő ostobaság. A szeretet csak fájdalmat szül. A bizalom áruláshoz vezet. Nem utolsó sorban az is világossá vált már számára, hogy csak saját maga lehet a sorsa kovácsa. Nem hagyhatja senkire a döntést, mely az életével kapcsolatos.

Elege volt!

Tehát eltervezte, hogy új életet kezd.

Egy néma könnycsepp gördült le az arcán, miközben az ablakon keresztül nézte a mellette elsuhanó tájat.

"Bárcsak ne fájna ilyen átkozottul!" - sóhajtott fel magában, mikor megtörölte az arcát. Megnyugtatásképpen a haja után nyúlt... vagyis csak nyúlt volna, ha New Haven egyik nyilvános mosdójában nem szabadult volna meg mesés loboncától, és nem festette volna be ragyogó eper szőke haját feketére. Pislogott egyet, hogy meggyőződjön róla, hogy a kontaktlencséje nem mozdult el a sírás hatására. Bár tökéletesen látott, a jellegzetes smaragd zöld szemét csak ezzel lehetett elfedni, és immár barna színben pompázott. Minden szín, ami valaha is jellemezte, eltűnt. Divatos, harsány, színes ruháit felváltotta néhány kifakult, szakadt farmer és pár kinyúlt póló és pulóver.

Feltűnésmentesen az ülés és az ablak között elővette az új személyigazolványát.

Új név is dukált az új életéhez.

Elaine Bel.

A név, mely talán sokkal jobban illett hozzá, mint az, amit a szüleitől kapott születésekor.

Gondosan választott. Visszanyúlt egészen a gyökereihez. Elaine ugyanis a kelta istennő szűz aspektusa. Ez egy kicsit irónikus volt, tekintve, hogy mi volt a kiváltó ok, amiért a szökését tervezgetni kezdte. Míg Bel uralta többek között a tudományt.

A tudomány jó volt. A tudományt szereti. A tudomány vitatható, de tényekkel alá lehet támasztani. Az élet más részei sokkal bonyolultabbak. Sokkal biztonságosabban érezte magát a tudomány világában, mint bárhol máshol.

Elszoruló torokkal gondolt vissza arra a napra, mikor az élete végérvényesen kisiklott. Legszívesebben az átkozott Szilveszteri bulit hibáztatta volna mindezért, de jobban szeretett arra a napra utolsó gondtalan pillanatainak egyikeként visszaemlékezni.

Hogy hova vezette vissza a szarlavina megindulását? Arra a bálra, mikor először táncolt Ozzal.

Utálta a férfit, mert az újbóli megjelenése reményt adott neki. Reménykedhetett, hogy valaki szeretni fogja önmagáért. Reménykedhetett abban, hogy valaki ismét megmenti...

Világossá vált számára rövid ismerettségük alatt, hogy Oz kedves, határozott, és végtelenül lojális a szeretteihez.

Meg gyomra összeszorult arra a gondolatra, hogy ő ebbe a bizonyos körbe azonban a jelek szerint nem tartozik bele, és soha nem is fog. Ő élete végéig csak az a boszi lesz Oz számára, aki a nevelt lányára ráakaszkodott.