Eli megváltása (Összefonódott lelkek 2.) [Befejezett]

Tizenharmadik fejezet

Eli kérésére Dylen bevásárolt a városban minden olyan dolgot, ami a babaváráshoz szükséges. Minden gyerekvállalással kapcsolatos könyv, mesekönyv, nyugtató babazene (azt sem hitte volna, hogy van ilyen), új fejhallgató, amit akár a pocakra is tehet az anyuka, és mindenfajta kaja, hátha különleges vágyása van rá a kismamának. Vett még babacuccokat is, hogy ismerkedjenek a működésükkel, és gyakorolják, hogyan lehet a legkönnyebben elkészíteni a babakaját. Kipróbáltak többféle babapürét, hogy kiderítsék, melyik a legfinomabb márka, bár erről úgyis a gyerek fog dönteni. Vettek egy játékbabát, hogy gyakorolhassák rajta a gyerek körüli teendőket. Dylen akármennyire is szereti a gyerekeket, a tízedik próbálkozást követően kijelentette, hogy soha az életben nem fogja lepelenkázni a csöppséget.

Eli hetekig elvolt ezeknek a megtanulásával. Azonban egy dologra semmi sem készíthette fel ezek közül.

Nem volt egy nő a közelében, akivel ezeket megbeszélhette volna. Bár egy orvosnak is nagyon örült volna, aki elmondhatja, hogy pontosan mire is számíthat a szülés közben. Napokig álmatlanul forgolódott az ágyában és azon gondolkodott, hogy hogyan hozza fel a férfi előtt.

A megoldást Dylen szolgáltatta. Meglátva az egyre fáradtabb nőt, kijelentette, hogy ideje orvoshoz mennie. Majd ő elintézi a dolgot a TFJ-vel kapcsolatban. Már előre húzta a száját, hogy egy sziréntől kell segítséget kérnie, de aggódott az unokatestvéréért, így lenyelte a büszkeségét, és eljött a területükön felelős szirénhez.

Hosszasan szemezett a rideg épület bejárati ajtajával, mire rávette magát, hogy bemenjen rajta.

Eliért teszem! Eliért teszem! Mantrázta magában, miközben egymás elé rakta a lábait. Annyira távol állt tőle és a fajától, hogy a Természetfelettiektől kérjen segítséget, hogy beleborzongott az egészbe. Ha legalább lenne közvetítőjük, akit elfogadnak, akkor nem kellene ezzel az üggyel foglalkoznia. De nem. A legutolsót senki sem fogadta el, és nem hitte, hogy változott bármit is a dolog az elmúlt ötven évben, mióta utoljára ment el egy druida összejövetelre.

Meglepődve konstatálta, hogy már az ötödik női alkalmazott mellett megy el, aki valamely vízzel kapcsolatos fajok egyikébe tartozott. Nem tudta, hogy melyik a feltűnőbb: a vízi lények feltűnően nagy létszáma a szárazföldön, vagy az, hogy csak női alkalmazottjai vannak a szirénnek.

Az is szokatlan volt, hogy túlságosan szélsőséges reakciókat adtak a megjelenésére. Volt, aki hamuszürke arccal elszelelt a másik irányba. Mások gyilkos tekintettel követték minden mozdulatát. Végül a kedvence, ami végre ismerős reakció volt számára, a flörtölő pillantások. De egy dolog mindegyikben közös volt (azon túl, hogy nőneműek és vízi lények): egyik sem állt vele szóba. Egyedül a portán volt informatív a hölgy, aki a legrövidebb tőmondatokban elmondta, hogy hogyan jut fel a szirénhez. Valahogy így nézett ki a nő útbaigazítása: „Egyenes. Lift. Harmadik. Egyenes. Titkárnő." Bár igaz, szerette, ha nem rabolják feleslegesen az idejét, és tény, hogy ezzel az útbaigazítással is egész egyszerűen odatalált a titkárnőhöz, de sokkal jobban szeretett emberekkel ismerkedni és csevegni. Meglepetésére a titkárnő sokkal elevenebb volt, mint a többi itt dolgozó nő, tőmondatoknál hosszabb és bonyolultabb mondat szerkezetekkel is megbirkózott. Mondhatni egész kedves volt.

A főnöke viszont egy udvariatlan lény. Mikor egy óra várakozást követően megkérdezte újra a titkárnőt, akit Cindynek hívtak, hogy meddig kell még várnia, csak kedvesen visszamosolygott és kijelentette, hogy még egy kicsit.

Három óra várakozást követően elege lett, és felhívta Elit, hogy megbizonyosodjon róla, hogy jól van. Nem mulasztotta el az alkalmat, hogy hangosan kihangsúlyozza, felettébb udvariatlan megváratni egy olyan személyt, aki pontosan érkezett és időpontja van. Többek között kitért arra is, hogy hová fajul a világ, bezzeg pár évtizede az egy perces késés is megbocsáthatatlan bűnnek számított, és fejek hullottak, még ha csak képletesen is. Eli persze jót kuncogott a kifakadásán, őskövületnek nevezte, majd rendelt tőle még csoki fagyit, amiből három napja három hatalmas kiszerelést is beszerzett.