Eli megváltása (Összefonódott lelkek 2.) [Befejezett]

Extra

Mel hulla fáradt volt. Az esküvő után elment az ország másik végében lévő egyetemre, hogy beszéljen Alexszal. A fiú szirén, így bármit is tett, az ő fennhatósága alá tartozik. Tehát neki kell kirónia rá a megfelelő büntetést.

A gond csak ott kezdődött, hogy Alexnak nyoma veszett. Egyesek szerint meghalt. Ezt azonban sem megerősíteni sem cáfolni nem tudta senki sem.

Egy darabig keresett valami nyomot, de nem talált. Végül feladta, és egy kapu segítségével visszatért a városába. Egyetlen egy kapu sem nyílik a lakására, vagy annak a közelében, így kénytelen volt a város másik végéről hazavezetni.

Már napok óta nem volt otthon. A riadókészültség miatt mindenki úgy döntött, hogy Eli mellett marad Dylen birtokán. Most, hogy már a szigeten vannak, aminek a koordinátáit végül sikerült kicsikarnia Arawenből, nyugodtan haza jöhetett pihenni. Néha egészen jól jön, hogy a szirén ereje használata nélkül is tökéletesen meggyőző tud lenni.

Jóleső érzés futott végig a gerincén, mikor végre lerúghatta a magassarkú cipőjét a lábáról. Talán még egy nyögés is elhagyta a torkát.

Már csak egy meleg fürdőre és egy pohár borra tudott gondolni, így mikor a nappalijába ért és felkapcsolta a villanyt, csak pillanatokkal később fogta fel, hogy mit, jobban mondva kit is lát a fehér szőnyegén mezítláb állni.

Az első dolog, ami fáradt agyának feltűnt, hogy nincsen a férfin cipő, így visszanézett a bejárati ajtajához, ahol csak az saját cipői hevertek.

Lassú aggyal visszanézett a nappaliba, hátha addigra eltűnik a férfi, de nem. Dylen még mindig ott állt, és feszülten őt nézte.

- Mindenki aggódik érted. Aggasztja őket, hogy még azt sem tudják, hol vagy.

Agya csak a tényekre tudott koncentrálni. Félő volt, hogy az utazással jobban lefárasztotta magát, mint ajánlott volt.

- Túlélik - vetette oda foghegyről Dylen. Láthatóan alig tudta tartani magát. Feszültség áradt minden pórusából. Mel minden egyes szőrszála az égnek meredt az elektromosságtól.

- Oz ma feleségül vette Elit. Eli nem mondta, de szerintem nagyon zavarja, hogy nem voltál ott vele.

Dylen fájdalmasan vett egy mély levegőt.

Mel agya a hang hallatán felébredt és ezerrel pörögni kezdett.

- Minden rendben?

Dylen hitetlenkedve megcsóválta a fejét.

- Nem hittem volna, hogy ezt valaha is egy szirénnek mondom majd, de segítened kell.

Mel közelebb lépett a férfihoz. Elhatározása töretlen volt. Dylen immár az ő kusza családjának a tagja. Bármiben segít neki, amiben csak tud.

- Mond!

Dylen ekkor érzelmekkel teli tekintete rabul ejtette Melt.

- Te vagy az egyetlen egy, megfelelően erős női egyed az ismerőseim közül, aki képes lehet elbírni az erőmmel.

- Mit tegyek?

Dylen nyelt egy nagyot. Látszott rajta, hogy küzd magával.

- Érintés! Érintés kell, de... - lépett egyet hátra. - Tudnom kell, hogy nem esik bajod. Jelenleg az egész ország villanyellátását tudnám biztosítani tíz éven keresztül.

Mel tudta már, hogy ilyen erővel rendelkezik a férfi. Gyakorlatilag csak az lepte meg, hogy engedte, hogy kiszabaduljon a kontrollja alól. Csak sejthette, hogy mi történt vele. Eli, Oz és Arawen csak minimálisan beszélt a történtekről előtte. De akármi is volt, mind a hármójukat nagyon aggasztotta.

- A villamos energia nem árt nekem.

Dylen bólintott egyet, de gondolatban már máshol járt.

- Teljes körű érintést kérek!

Mel egy pillanatra elgondolkodott, hogy mit is szeretne a férfi, majd egy halvány mosoly jelent meg a szája sarkában.

- Te le akarsz feküdni velem? Ezt kéred most?

Dylen egy pillanatra elgondolkodott. Érezte, hogy az energia egyre jobban kezd ismét a felszínre törni.

- Ha ezt így nevezitek ebben a században, akkor igen.

Mel látta, hogy a férfi a határán van annak, akármi is történik vele, ezért gyorsan átszelte a köztük lévő távolságot. Dylen azonban hátrált egy lépést.

- Először csak egy ujj! - sziszegte összeszorított ököllel.

Mel kihívóan nézett a férfira.

- Mondtam már, hogy nem lesz semmi bajom! Nem hiszel nekem? Te most komolyan nem hiszel nekem? - tette fel a kérdést hitetlenkedve, mikor nem kapott egyenes választ Dylentől.

- Nem ellened szól ez a bizalmatlanság, hanem a fajod ellen. Ne vedd magadra.

Mel nem tudta, hogy ezen most meg kellene-e sértődnie, vagy inkább bóknak fogja fel. De tisztában volt azzal, hogy nincs ideje ezen gondolkodni. Az előtte álló szörfös óriásnak szüksége volt rá. Láthatóan nagy fájdalmai voltak.

Ha ehhez az kell, hogy lefeküdjön vele, hát legyen. Volt már csúnyább ágy pajtija is, sokkal rosszabb okból. Most pedig éppen szabad ez a titulus. Tehát miért ne?

Egyelőre a férfi szabályai szerint játszik. Kinyújtotta a jobb kezét, és a mutatóujjával végig simított Dylen arcán, aki erre megremegett. Dylen aggódó tekintettel figyelte a nő minden egyes rezdülését. Mikor felfogta, hogy tényleg nem bántja a szirént, pillanatok alatt a karjaiba vonta, és vadul csókolni kezdte.

Mel testét kellemes bizsergés járta át. Még soha nem érzett ehhez hasonlót, de volt egy olyan szörnyű sejtése, hogy nagyon nagy bajba került.

Dylen a dereka köré emelte Mel lábait, félrehúzta a bugyiját a szoknyája alatt, és pillanatokkal később már benne is volt.

Mel háta ívbe feszült, és a férfi hajába markolt.

Két nap.

Két nap intenzív szex alvás, evés és minden más nélkül. Mel soha sem hitte volna, hogy egy elektromossággal teli férfival való együttlét annyira feltölti a sejtjeit, hogy nem fog érezni sem fáradságot sem éhséget. Tele volt energiával.

Egészen addig, míg a férfi ki nem merült. Miután Dylen összeroskadt mellette az ágyon, Melnek még volt annyi energiája, hogy egyen valamit, majd a férfi mellé feküdt és magukra húzta a takarót.

Másnap, mikor felkelt, az ágy üres volt, és nem kellett kimennie körülnézni a lakásba, hogy tudja, teljesen egyedül volt.

Dylen ezt követően eltűnt.