Miért?

327 14 0
                                    

Kivagyok borulva. Nekem van a legrosszabb életem. Anyám meghalt abban a balesetben. Utálom azt aki tette. Rühellem. De nem tudom ki az. Aztán az a dolog Sebastiannal.... Még nem beszéltünk róla de ma fogunk találkozni. Apám, bátyám és húgom is totál ki vannak borulva. Nem könnyű egy anyát, egy feleséget, egy barátot, egy konyhatündért, egy orvost ugyan abban a testben elveszíteni. Ahogy így elmélkedtem megcsörrent a telefonom.

- Szia. Sebastian vagyok. Csak azért hívlak hogy kinyitnád-e az ajtót mert már 5 perce állok, várok és csöngetek.

- Persze! Bocsi csak nagyon mélyen elgondolkodtam...... - lementem és kinyitottam neki az ajtót. Egy doboz volt a kezében amin lyukak voltak.

- Ez mi?

- Majd meglátod! - mondta a perverzebbik vigyorát elővéve. Felmentünk a szobámba. Amikor látta, hogy a maci amit nekem adott ott hever az ágyamon, elmosolyodott.

- Nyisd ki! - adta oda a dobozt. Amikor kinyitottam egy kis kutya volt benne. Egy német juhász.

- Mivel érdemeltem ki?

- Bocsánat kérésképp a múlt kori részeg vetkőzéses dolog miatt. - tiszta vörös lett a feje a szégyentől.

- Én is benne voltam bőven! - mondtam neki vigasztalás képp. Ekkor vakkantott egyet a kutyus hogy rá is figyeljünk.

- Na mi van cukiság? - néztem rá és megsimogattam.

- Mi lesz a neve?

- Nem tudom. Segítesz?

- Naná! - és nem telt sok időbe amíg kitaláltuk mivel fiú volt.

- Rex! - mondtam neki. Rám figyelt. A kis cuki. :) Letettem az ágyra. Sebastianra néztem.

- Ami pedig téged illet. Nem kell megbánod. Mert.... Mert.... Szeretlek... <3 - mind a ketten elvörösödtünk.

- Én is. - mondta. Közelebb lépett hozzám és megcsókolt. Rohadt jó. De ez se tart sokáig mert Rex egy féltékeny kis kutyus! Ránéztünk és elnevettük magunkat.

- Akkor most járunk? - kérdezte Sebastian.

- Igen!

- Akkor jó!

- Fogd be és ne tedd tönkre a pillanatot! - mondtam neki amikor láttam hogy valami rohadt nagy bal faszságot akar mondani. Pontosabban belekukkantottam az elméjébe.

- El kell valamit mondanom magamról! - mondtuk egyszerre.

- Hölgyeké az elsőbbség! - mondta.

- Ha elmondom meg ölsz!

- Akkor mondom én. Soy un vampiro. - folytatta spanyolul. Egyet nem tudott. Tudtam spanyolul. Vámpír?

- Én is az vagyok.

- Mi? Tudod mit? Mutassuk meg az agyarainkat. - mind a ketten kivillantottuk hófehér szemfogainkat. De amikor látta hogy az én szemem vörösen izzik szólt a bátyámnak. Amikor Chris bejött tudta mit kell tenni. Odatartotta a vállát. Szívtam belőle és megnyugodtam. Ő is vámpír... Huuu!

Vámpírok harcaWhere stories live. Discover now